A Pó folyó visszavár – első rész
Megjelent: 2012. május 25. | Forrás: Nagy Levente

Négy évvel ezelőtt az interneten találtam rá Kis József nevére, aki szállás- és horgászati lehetőséget hirdetett a Pó folyón és annak deltájában.
Ajánlata nagyon felkeltette akkor érdeklődésemet, olyannyira, hogy 2009 nyarán barátaimmal és párommal, egy kirándulással egybekötött horgásztúrára jelentkeztünk be Józsinál.


Táborhelyünk


Az ott eltöltött másfél hét alatt annyi feledhetetlen élményben volt részem, hogy már akkor felmerült bennem egy újabb horgásztúra megszervezésének lehetősége...
Azóta minden évben két hetet ott töltünk, és reményeink szerint az elkövetkezőkben is hasonló képpen fog történni.

Az idén egy négytagú csapattal vágtunk neki a hosszú, közel 1500 kilométeres útnak, mely több meglepetést is tartogatott számunkra.

Az út felénél, amikor a legnagyobb szükség lett volna GPS segítségére, az nem engedelmeskedett nekünk, felmondta a szolgálatot, így egy autós térképre hagyatkozva próbáltuk követni a helyes útirányt, ami egészen Olaszország határáig nem is okozott semmiféle nehézséget.

A probléma akkor kezdődött, amikor egy autópálya-matrica ellenőrző kapunál javítási munkálatok miatt elterelték a forgalmat. Olyan kis településeken vezetett az út tovább, melyek még a térképünkön sem voltak megjelölve, irányjelző táblákkal pedig csak nagy ritkán találkoztunk.
Az igazi meglepetés akkor ért, mikor másfél óra autókázás után ugyanahhoz a kapuhoz értünk vissza ahonnan eltereltek bennünket. Kezdődött minden elölről...
Mire kikeveredtünk a kátyúból, ami nem volt egyszerű feladat, már több mint 200 fölöslegesen megtett kilométert tudtunk a hátunk mögött…

Szerencsére viccesen fogtuk fel a dolgokat, és jó kedvel meséltük a történteket házigazdánknak, ki vasárnap hajnalban meleg kávéval fogadott bennünket…

Annak ellenére, hogy teljesen kimerített bennünket az utazás, sokat nem húztuk az időt, tartottuk magunkat az otthon megbeszélt dolgokhoz, miszerint táborhelyet keresünk a folyóparton és az első néhány napra kiköltözünk.

Ment is minden, mint a karikacsapás, délben a sátrak már a helyükön álltak, így a délutáni órákat a felszerelések összeállítására tudtuk fordítani.


Készül az ebéd


Elsősorban az éjszakai harcsapergetés foglalkoztatott bennünket, viszont részben a nappali órákat is szerettük volna horgászattal kitölteni, így a békés halak horgászatára is hoztunk bőven magunkkal felszerelést.

Az igazság az, hogy különösebb erőfeszítéseket nem tettük az eredményesség érdekében, de így is szépen fogtuk a kilós, kettes dévéreket, melyek itt mindennaposak, vizeinkben viszont csak nagy ritkán fordulnak elő.


Csodaszép naplemente


Az első két éjszakán István barátunk feederbottal gyönyörű dévéreket fogott


Mint a fentiekben is említettem, elsősorban a harcsákért tettük meg e sok száz kilométert, így az energiánk nagy részét erre igyekeztünk fordítani, kisebb-nagyobb sikerrel.
Az első éjszaka rövidre sikeredett, ez nem is csoda, hisz egy hosszú út fáradalmait kellett kipihennünk, hogy másnap teljes erőbedobással a harcsapergetésre koncentrálhassunk…


Csupán néhány gramm
hiányzik a két kilóig


Az összes kifogott hal
azonnal visszakerült a vízbe


A második éjszaka már annál hosszabbra és eredményesebbre sikeredett, hisz Levente barátunk, ki most kóstolt bele a harcsapergetésbe, sötétedés után fél órával, olyan 10 óra magasságában, egy látványos ráfordulásra vágott be... Nem félek kijelenteni, hogy barátunk abban a pillanatban egy életre megfertőződött...


A második éjszakán Levente
barátunk törte meg a
csendet, egy gyönyörű harcsával


Mindjárt feladja a harcot


A horog biztosan ült a hal szájában… végezte mindenki a rá váró feladatot.
Levente a halat igyekezett felhúzni a mélyből, én az elektromotort irányítva igyekeztem távoltartami a halat a part menti akadóktól, Attila (Beca) barátunk pedig kesztyűt húzva kezére, várta a megfelelő pillanatot, hogy megragadja, majd egy határozott mozdulattal a csónakba húzhassa.


Egy biztos fogás, aztán…


…húzzad.


Hossza 184 cm, súlya kérdés marad,
hisz nem mértük, csupán találgattuk


Csupán néhány percre kellet elviselnie társaságunkat, aztán ment is vissza társai közé. Gyönyörű hal, szép volt Levi!


Mindenki jól végezte dolgát, a felszerelés is hibátlanul működött, egy rövid fárasztás után már a hal méretében és szépségében gyönyörködhettünk.
Hossza 184 centi volt súlyát valahová 50-60 kiló közé soroltuk. Gyönyörű hal, szép volt Levi! Hangzott el többször is a csónakban.
A történethez még az is hozzátartozik, hogy egy 15 centi hosszú SALMO SKINNERREL sikerült becsapnunk.


Harcsára mindannyian RYOBY orsókkal pergetünk, melyek tökéletesen, megbízhatóan végzik dolgukat


A minőségi orsókat fontos ugyanolyan jó minőségű zsinórokkal feltölteni. Mi a WFT zsinórokban tökéletesen megbízunk


Jó kezdet rögtön a második éjszaka egy ilyen szép hal… mit tartogathat a jövő?
Sajnos az elkövetkező néhány nap nem úgy alakult, ahogy azt szerettük volna, csupán kapásig jutottunk, de halat az első héten nem sikerült többet fognunk.


A gyenge látási viszonyok miatt,
néha a part menti
bokrokon landolt a wobblerünk


Néhány átpergetett éjszak után, így néztek ki wobblereink.
Nem a halak voltak a felelősek ezért, hanem az
erős horgok ütöttték le róluk a több rétegű festéket és gyantát


A minőségi anyagnak köszönhetően, amiből ezek a SALMO wobblerek készülnek, még ilyen sérülések után
is tökéletesen működnek. Nem áznak
be, nem változik meg mozgásuk


Szinte minden éjszaka halottunk egy-két rablást és néhány rávágásunk is volt, de sajnos csak ezzel maradtunk.
Néhány nap elteltével már nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy rossz időszakban érkeztünk, a harcsák nem esznek, valami mással vannak elfoglalva.
Találgattunk… talán az ívás volt a felelős ezért, vagy a holdállás nem volt kedvező… egyértelmű magyarázatot nem találtunk, csupán egyetlen dolgot tehettünk, kitartóan dobáltunk...


Túránk negyedik napján egy hirtelen áradás átrendezte
a dolgokat. Egy fél nap alatt több mint egy métert nőtt
a víz, ami megnehezítette később a dolgunkat.
Nem volt könnyű ilyen körülmények között horgászni.


A víz olyan gyors iramban nőtt, hogy pakolni és menni kellet


Az első héten csupán ezt az egyetlen harcsát sikerült fognunk viszont izgalomban volt részünk bőven, egy percet sem unatkoztunk.

A negyedik-ötödik ott töltött nap után „menekülnünk” kellett a táborhelyről, hisz olyan árhullám érkezett, melyhez hasonlót még nem láttunk.
Egy fél nap alatt közel másfél métert nőtt a víz és eszméletlen mennyiségű uszadékot hozott, ami megnehezítette az éjszakai pergetést. Ijesztő volt a hatalmas farönkök között a sötét éjszakéban lavírozni.

Ezzel még nem zárult le teljesen a hét története, hisz egyik reggel mikor az autóval ellátmányért indultunk arra kellett rádöbbennünk, hogy az út mellett hagyott autónkat feltörték.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy olyan tolvajokat sikerült kifognunk, akiket az anyagi javak és a készpénz nem érdekel – tudom, kicsit viccesen hangzik – de csupán a napellenzőre csíptetett néhány lemeztől fosztottak meg bennünket.
Sebaj, zene nélkül is jól megvoltunk!
Tanulság az egészből, hogy az autót ezen túl, csak őrzött parkolóban szabad magára hagyni.

Nagyvonalakban ennyi fért bele az első ott töltött hetünkbe, kevés hal, annál több izgalom, de kedvünket ez egy cseppet sem szegte, továbbra is kitartóan és jókedvvel dobáltunk.

- folytatása következik –

Fonott zsinór kisokos
Megjelent: 2024. december 28. | Forrás: Lukácsi Béla

A fonott zsinór megjelenése kétségtelenül újabb távlatokat nyitott meg a horgászatban. Ezen belül is a legjelentősebb felhasználási terület a pergetés. Most ezt a kavalkádot mutatom be, és segítek eligazodni a fonott zsinórok erdejében. Manapság óriási a választék a fonott zsinórok terén Kezdésnek számoljunk azzal, hogy mikor ezeket a sorokat írom, már lehet a kiadás küszöbén áll egy új dolog, így mikorra megjelenik az írás, vagy éppen...

Wizardos portyákon - csukás vizeken
Megjelent: 2024. november 30. | Forrás: Bokor Károly

Még el sem kezdődött az ősz, de már alig találtam a helyemet, annyira vártam a csukás pergetéseket. Nem csak a csukák fokozódó étvágya, a számos Wizard újdonság tesztelése is izgalmakat, kihívást jelentett. A pergetőbotok, főként a régi-új ismerősök, „átöltöztetve”, már egy ideje jól bizonyítanak. Süllő és balinfogások után velük is a csukák következhetnek – gondoltam, biztos voltam benne, hogy a krokiknál is minden rendben lesz a botokkal....

Csukák Wizarddal
Megjelent: 2024. november 23. | Forrás: Halmos Mihály

Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash.   Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...

Az őszi tradicionális kanalas csukázás az első hidegek után
Megjelent: 2024. november 09. | Forrás: Őze Dániel

Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...

Kuttyogatás az alsó Tiszán
Megjelent: 2024. október 12. | Forrás: Csala Viktor

A Tisza az egész életem végig kiséri mai napig. Gyerekként a folyón tanultam meg horgászni, és annak kikötőjében, a hétvégi bulik előtt a szegedi rakpart ikonikus gyülekező hely volt, de egy találkozásnak is remek állomás. A munka helyem is ennek a folyónak a partján van: egy tradicionális halászcsárda. Az egyik kedvenc horgászvizem. Előre le szeretném szögezni, hogy nem tartom magam nagy rablóhalas horgásznak. Szeretek beülni a csónakomba és kevés...

Wizard-os portyákon
Megjelent: 2024. szeptember 07. | Forrás: Bokor Károly

Amint vége lett a domolykó tilalmának egy kis portyázásra azonnal indulnom kellett. Nem véletlen, hogy nem akartam tovább várakozni. Egyrészt nagyon beleszerettem a domolykó pergetésébe, másrészt az új Wizard botok közt a Micro Jig 3-15 grammos pálcáját ebben a műfajban is szerettem volna kipróbálni. Néhány hónapja már ismerkedem ezekkel a főként ízléses küllemükben „Wizardosított” pergetőbotokkal, de a fajlagos tilalom a fejesek pergetését csak a...