Elérkeztünk horgásztúránk második hetéhez… hátunk mögött hét fárasztó éjszaka. Mérlegre tettük a dolgokat, de sajnos a több rontott kapás mellett, csupán egyetlen hal szólt a javunkra.
Szerencsére ez nem szegte kedvünket, pozitívan álltunk a dolgok mellé és csak előre tekintettünk, hisz tudtuk, hogy bármely pillanatban megtörténhet, az amire régóta vártunk.
Néhány perc és sötét borul a világra, mi készen állunk a bevetésre |
Kedd este, a nap alig tűnt el a távoli horizonton, az ég alja még sárgán virított, mikor a távolban néhány összetéveszthetetlen harcsarablást hallottunk. Jó jel… ilyet rég nem hallottunk, jegyezte meg Attila barátom, miközben a csónakkal lassan lefele csorogtunk.
Valahol a rablások sejtett helyszínén járhattunk mikor, egy vízre hajló fa árnyékában gyanúsan rebbentek szét a kishalak… négyünk közül hárman szinte egy időben ugyanarra a helyre dobtunk… Robbant a víz, első pillanatban nem tudtuk melyikünk wobblerére rabolt… mindhárman akasztottunk, aztán Attila pálcája görbült, innentől már ment minden a megszokott kerékvágásban.
Sötétedés után fél órával egy látványos ráfordulással vette le Attila wobblerét a víz felszínről egy szép harcsa |
Itt már láttuk, hogy egy nem mindennapos hallal akadt dolgunk |
Innen már "nincs menekvés". Biztos fogással ragadom meg a halat és húzom be a csónakba |
A hal szépen küzdött, gyorsan teltek a pillanatok. Ilyenkor a csónakban mindenki úgy megszívja magát adrenalinnal, hogy megszűnik időérzékünk és a fárasztás időtartamára soha nem emlékszünk.
A végén mindig találgatunk. Öt perc, talán tíz? A lényeg, hogy a hal a csónakban, és mindannyiunk arcán ott az elégedett mosoly.
Ezekért a pillanatokért érdemes megtenni ezt a hosszú utat |
Egy búcsúpuszi, aztán mehet vissza |
Gratulálunk cimboránknak, a siker örömére kortyolunk néhányat a csónak alján lapuló pálinkából, majd egy gyors fotózás, és a halat szabadjára engedjük.
Nem vesztegetjük tovább az időnket, hisz ki tudja talán most jött el a megfelelő pillanat, kinyílt a halak szája…
Alig telt el fél óra és egy újabb ígéretes hely mellett csorogtunk, ahol az apróhalak zaklatottan ugráltak ide-oda. Nem a csónaktól riadtak meg, valami a víz alatt tört nyugalmukra…
Aztán egy hangos kiáltás törte meg a csendet, a feszült pillanatokat. Megvan! Újra Attila barátunknak sikerült halat akasztania.
Szokásos forgatókönyv… egy ember fárasztott, egy a csónakot irányította, egy fotózott és egyikünk kesztyűt ragadva várta a megfelelő pillanatot…
Két jó hal egyetlen éjszaka! Ez jó előjel az elkövetkező napokra.
Izgalmas pillanatok |
Megvan, ez már a mienk! |
Szájszélbe akadt |
Gyönyörű! |
A harcsapergetés csapatmunka! |
Tavaly a SALMO PERCH wobblerekkel fogtuk a legtöbb halat |
Az idén viszont mind a négy harcsánkat SALMO SKINNER-el sikerült becsapnunk |
A harcsapergetésben nagyon fontos szerepet kap a felszerelés minősége. Az E.T SPIN BLADE botok minden elvárásnak eleget tesznek |
Egy újdonság a RYOBY OASYS, mely egy alacsonyabb árkategóriát képvisel, viszont a minőségében felveszi a versenyt a korábbi modellekkel. Harcsapergetésre megfelel! |
Sajnos a jó előjel nem hozta az elvárt eredményt, és az utolsó néhány nap eseményeit egyetlen mondatba lehet foglalni...
Újra csak néhány kapásig jutottunk, de halat csupán egy kisebb harcsát sikerült fognunk, mellyel zártuk is a két hetes túránkat.
Pontot is tennék itt a történet végére viszont, történt még valami, ami mindenképp szót érdemel.
Egyik este egy kis csatornát tűztünk ki célul magunk elé, abban reménykedve, hogy a megáradt folyó kiszorította ide az apróhalat, melyeket néhány táplálkozni kívánó harcsa is követett...
Sajnos tervünk már rögtön az elején kudarcba is fulladt, hisz a csatorna bejáratánál orvhalászok által lerakott hálóba gabalyodtunk.
Gondolom sejtik, hogy ezek után mi is következett… elő a zsebkést, a lehető legrövidebb idő alatt, szétvágtuk azt és a csapdába került halakat kivittük a folyóra, hogy szabadon engedjük.
Ekkor még nem tudtuk, hogy mi szorult az orvhalászok hálójába |
Egy szép nyurgaponty |
A ponty mellett egy harcsa is csapdába esett. Nekik óriási zerencséjük volt, hogy éppen arra jártunk és megmentettük életüket. |
Mindjárt szabad… |
Néhány másodperc alatt magához tért és elúszott |
Ahogy visszaengedtük a halakat, egy rövid pihenőre a parthoz kötöttük csónakunkat, majd néhány pillanatra elcsendesedtünk.
Néhány perc múlva, mikor környezetünk lecsendesedett, mit ad Isten… lámpafények gyúltak a csatornán, és valakik halk suttogásba kezdtek…
Akkor lepődtünk meg igazán, amikor rájöttünk, hogy mindezt a hálók tulajdonosai néhány méterrel odébb meglapulva a csónakjukban végignézték...
Mivel konfliktusba nem akartunk keveredni a lehető legnagyobb csendben, anélkül, hogy észrevettek volna, odébb álltunk.
Ezzel a kisebb harcsával búcsúztunk a Pó folyótol |
Itt véget is ért a Pó folyón eltöltött két hetünk mely a kevés hal ellenére igen izgalmasra és emlékezetesre sikeredett.
Nem kérdés, hogy jövőre újra visszatérünk.