Október egyik napsütéses szombat délutánján egy barátom nagyot gondolt. “Mi lenne, ha kiugranánk pergetni?” - kérdezte. Épp előtte szántam rá magam, hogy beszerzek egy igazi rablózáshoz való felszerelést, de épp máskorra terveztem a pecát. “Két óra és jövünk” - ki tudott volna ellenálni egy ilyen invitációnak?
A hívogató kis patak és a szép idő pergetésre csábít |
Eddig ragadozó halat kizáróla spicc és feederbottal sikerült fognom. Ráadásul mindenféle csalival, csontival, pellettel, kikoricával... Szerettem volna magam próbára tenni pergetésben is. Kinéztem tehát megy megfelelőnek tűnő botot, a Classic Pike Trio-t. A sok feeder és matchorgászat után elsőre furcsa volt, mennyire rövidre és könnyen szállíthatóra sikerült ez a bot, lévén 3 tagos. Ez a pergető botoknál ritka, de nekem most felettébb jól jött!
Jó kis orsó a GB400F, tetszett, hogy a méretéhez képest könnyű is | A zsinórprofilja is megfelelő, jól lehetett dobni vele nagyobb távra is, ha a szükség úgy hozta |
Szereztem még mellé Gold Star twister és villantókészletet. Az orsónak egy megbízható Kamasaki GB400F tipusú kurblit tettem a botra. Ha - ne adja az ég - a pergetés mégsem az én műfajomnak bizonyul, ez az orsó akkor is jó szolgálatot tehet mindenféle finomszerelékes pecaboton.
Egyszerű duplacsomó meghúzás előtt... | ...és után. Ebbe hurkoltam a drótelőkét |
Gyors pakolás az autóba, majd irány a patakpart. Izgatottan léptem a vízpartra. Majd eldobtam életem első műcsaliját többé kevésbé a kívánt irányba. 10 perc sem telt bele, és már a kapsátalanságon bosszankodtam, mint afféle komoly rablós spori. Mikor ez eszembe jutott, jót nevettem magamon, de közben meghallotam egy csobbanást nem sokkal lejjebb, a parti náda mellett.
Életem első csukája. Spiccbottal fogtam még a télen | A piros-sárga twisterrel próbálkoztam először |
“Ez biztos rablás volt” - gondoltam és már lendítettem is a twistert. Lassan húztam, kicsit pöcögtetve, ahogy a filmeken a profik. Majd beakadtam. Tudtam, hogy ez is a pergetéssel jár. Előre megbarátkoztam a gondolattal, hogy pár műcsalival könnyebben térek ma haza. Ez valóban így is lett, de a beakadással tévedtem! A képzeletbeli falönk húzni kezdett, métereket követelt magának a zsinórból.
Pecabotom a Pike Trio | Technikai adatai |
El sem tudom mondani, mennyire meghökkentett, ahogy a kis csuka küzdött. Sokkal keményebben, akaratosabban, mint kedvenceim, a kárászok a matchbot horgán - pedig néha ki is hajlítják... -. Igazi élvezet volt a fárasztás minden pillanata! Sajnos nem tartott soká. A 0.25-ös monofil zsinór, a precíz orsó és a gerinces bot gyorsan megnyerte nekem a csatát. A kis csukesz percek múlva a kezemben volt. Ő még nem tudta, hogy nem az életéért küzd, villámgyors fotózás után menhetett is vissza, egyenesen a patak hűs vizébe.
Az első pergetve fogott csukám! | Többen is kilátogattunk patakpartra, kiélvezni az utolsó öszi napsugarakat. |
Kezdeti sikereimen felbuzdulva lelkesen dobáltam tovább. Próbáltam újabb és újabb helyeket, mindeközben azon morfondíroztam, miért is nem próbáltam ezt ki hamarabb! Figyeltem a többi sportit a parton, hogyan lendítenek, hova próbálják juttatni a csalit és hogyan tekerik a zsinórt a dobra.
Csak ezeket a csalikat vittem magammal | Ezt a másik kis csukát nyáron sikerült megakasztani. Pelletre rabolt rá |
Megannyi apró, ellesni való trükk a pergetés boszorkány-konyhájából. Megragadott a módszer egyszerűsége. Hogy van lehetőség egészen rövid horgászatokra is, miközben másra nincs is szükségünk, csak egy botra, pár apróságra és pár műcsalira.
Egy órás sikertelen próbálkozás után erre a twisterre váltottam | Sokáig kisérleteztem itt. |
Aznap nem akadt több jelentkező a vörös-fehér twisterre. Hiába fésültem át a patak többszász méternyi szakaszát. A Nap lassan közelített a horizont felé, rőttes ragyogása bearanyozta körülöttem a tájat, közben a szél lágyan lengette a sárguló faleveleket.
Ezzel a képpel búcsúztam a csodás kis pataktól |
Ismét egy csodálatos horgásznap! Élményekkel gazdagabban bandukoltam vissza a kocsihoz. Biztosra vettem, hogy visszatérek a kis patak partjára, talán összefutok a kis csukával is ott a nádas mellett. Örülnék neki, remélem addigra megnő, megerősödik. Tőlem egészen biztosan nem kell majd tartania!