Megjelent: 2019. augusztus 27. | Forrás: Szabó Bence

A Method Feeder Országos Bajnokság mára az egyik legnépszerűbb eseménye lett a hazai horgász versenysportnak, hiszen idén eddig nem látott számú nevező, kereken 200 horgász jelezte részvételi szándékát az elődöntőkön. Nem csoda hát, hogy számunkra is kiemelkedő jelentőséggel bírt ez a viadal, elvégre a feederesek között a method műfaj messze a legnépszerűbb. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen népes, világbajnokokat és az ország legjobb methodosait felvonultató mezőnyben is helyt tudjunk állni, nagyon sok és kemény munkára volt szükség, melynek részleteibe, na meg a taktikánk legfontosabb elemeibe az elkövetkezőkben a Kedves Olvasó is betekintést nyerhet!

Ha a száraz tényekkel szeretném kezdeni, mindenképpen tisztázandó, hogy a csapatból öten indultunk el valamelyik selejtezőn és végül hárman kvalifikáltunk a döntőbe. Frankó Zoli hozta magával a legkevesebb, 2 pontot, Sisa Józsi 6-ot szerzett az első etap során, míg én 5 hozott ponttal vártam a finálét. Pontosan tudtuk, hogy mindannyiunk eredménye jó alap ahhoz, hogy valami igazán nagyot alkossunk a döntőben, hiszen ott mindhárom fordulóban egymás ellen küzdenek a legjobbak, így valószínűsíthető volt, hogy „elszállás" nélkül csak kevesen tudják abszolválni a versenyt. Mint utóbb kiderült, ez így is lett, de ne szaladjunk ennyire előre.

A versenyt követően Zolival visszatértünk egy könnyed horgászatra.

A döntőre való felkészülésünk már hetekkel a versenyt megelőzően elkezdődött. Aki követi az országos bajnokságok sorát, az pontosan tudja, hogy tavaly is ugyanezen a vízen, a Palotavárosi Felső-tavon volt a method ob, melynek tapasztalatait természetesen alaposan kiveséztük, elraktároztuk és megpróbáltuk beépíteni az idei, némileg megváltozott jellemzőkkel bíró horgászatunkba. Hogy a konkrétumok nyelvén mindez mit jelent? Benzár Zsolttal konzultálva készíttettünk egy egyedi, egyébként a sikerességén felbuzdulva hamarosan kereskedelmi forgalomban is kapható etetőanyagot, amelyet kimondottan a palotavárosi halak ízléséhez igyekeztünk igazítani. Talán kijelenthető, hogy ez sikerült is, hiszen egész héten kiválóan működött és gyakorlatilag minden nap lehetővé tette számunkra azt, hogy akárhol is üljünk a tavon, 17-23 db pontyot rendre fogjunk. Igen, nem amurt és nem kárászt, hanem pontyot. A taktikánk szerves része volt ugyanis az, hogy célzottan a pontyokra horgásztunk, hiszen ezt a stratégiát véltük a legmegbízhatóbbnak, holott a Felső-tó amurjai is messze földön híresek. Ennek okán mellőztünk mindenféle erjesztett „finomságot" és főként a tó középső, a parttól 50-60 méterre eső részét vallattuk, természetesen a kihúzott hely függvényében.

Bár a csomagolás még ideiglenes, szerintem ez a keverék sokak kedvence lesz!

A rostálás kihagyhatatlan folyamata az előkészítésnek!

Finomszemcsés, hihetetlenül kellemes illatú, világos színű etetőanyag, amely minden békéshalas módszerhez megfelelő!

Remekül tapad, ugyanakkor nagyon gyorsan bont a kosárból!

Nem titok, hogy a pontos recept összeállításában Józsinak nagy szerepe volt.

Az edzésnapok során az elsődleges cél annak a meghatározása volt, hogy a szűk, 8 literes limitet hogyan tudjuk a legmegfelelőbben beosztani úgy, hogy végig fenn tudjuk tartani az érdeklődést az etetésünkön és ne is fogyjon el idő előtt a muníció. Ennek okán minden nap számoltuk, hogy hányat dobunk a method és hányat a bordás kosárral, mellyel egyébként csak és kizárólag etetni lehetett, hiszen így a versenynapokra pontosan tudtuk, hogy hány dobásnyi kaja áll még rendelkezésünkre a forduló adott pontján. Utólag egyébként kiderült, hogy ez egy nagyon fontos eleme volt a felkészülésnek, hiszen alkalmanként bizony az utolsó kukoricaszemet is el kellett horgászni a jó szereplés céljából. Fontos továbbá, hogy a viszonylag kis mennyiségű etetőanyag nem tette lehetővé, hogy egyidejűleg két etetést is ápoljunk, így gyorsan dönteni kellett, hogy a benti vagy a kinti pecát erőlteti-e az ember. Mi, nagyon kevés kivételtől eltekintve, a benti távot horgásztuk végig.

Ilyen gombócokkal alapoztunk egy keveset, majd amikor szükséges volt, rá is etettünk.

Bár a megtöltött kosár bőven 100 gramm feletti tömegű, a River Feedernek nem okozott különösebb problémát!

Természetes azonban, hogy egy jó és jól beosztott etetőanyag még nem garancia a sikerre. A tó adottságait figyelembe véve, igyekeztünk minden részén horgászni legalább egyszer, hiszen hatalmas különbségek voltak a víz egyes szegletei között. Nemcsak a vízmélység, hanem a várható halak mérete is eltérő lehetett, így fontos volt, hogy széleskörű ismereteink legyenek a helyekről. Mivel azonban rengeteg időt szántunk erre a versenyre, főleg a selejtezőket megelőzően, ez nem is okozott akkora problémát.

A leszűkített csaliarzenál tagjai, melyek egytől egyig a csoki-narancsos vonal képviselői.

A különbség mindössze az aromázottságukban és a színükben van.

A gyorsaság érdekében csak a csalitüskés felkínálás jöhetett szóba!

Mindezeken túl még természetesen sok apróságnak kellet a helyén lennie. A csalikkal folyamatosan kísérleteztünk, azonban gyorsan megtaláltuk azt a három típust, amelyek egyértelműen fogósabbnak bizonyultak bármelyik másiknál. Ezek közös jellemzője az aroma, illetve a színvilág. Mivel a gyorsaság is rendkívül fontosnak bizonyult, ezért kizárólag csalitüskén kínáltuk fel őket. Annyi turpisságot követtünk el velük mindössze, hogy időnként, főleg a fordulók végéhez közeledve, megfaragtuk a külsejüket, elérve ezzel azt, hogy ne szabályos gömb, hanem amorf formájuk legyen. A pontyok szerencsére rendre jelezték, hogy megéri ezzel bíbelődni egy kicsit, hiszen sok kapástalan fél óra tört meg ily módon!

A fegyverarzenál, melyben kizárólag kellően gerinces botok kaptak helyet.

Ha mégsem működött a benti táv, akkor a magok és a rövid peca szerepe felértékelődött.

Vész esetén néhány ilyen kosár bejuttatása a parthoz egészen közelre menekülőutat jelenthetett.

Miattuk kellett a sok mag!

Igazság szerint éreztük, hogy rendben vagyunk, volt jól működő etetőanyagunk, csalink és taktikánk, a felszereléseinkben pedig maximálisan megbíztunk. Egyetlen faktornak kellet már csak a helyén lennie, a szerencsének, amelyre ezen a tavon sajnos nagy szükség van a jó szerepléshez. Nagyon nem volt mindegy ugyanis, hogy egy adott szektor melyik oldalára kerül az ember, na meg az sem, hogy milyen szomszédok társaságában. Az epekedve várt jó helyeink azonban elmaradtak, sajnos egyikünk sem húzott a kiemelkedő helyek valamelyikére egyik fordulóban sem. A horgászat azonban már csak ilyen, mindig az adott helyzetből kell a maximumot kihozni!

Mi azonban belőlük szerettünk volna minél többet fogni a fordulók során.

Végezetül úgy alakult, hogy az utolsó fordulót megelőzően még Zolinak és nekem is elérhető közelségben volt a dobogó, de Józsi is a mezőny első felében foglalt helyet. Elcsigázottság helyett így hatalmas lelkesedéssel pakoltunk ki vasárnap reggel is, hiszen, bár jó helyen egyikünk sem ült, sőt, mégis benne volt a levegőben az igazán nagy eredmény! Az pedig, hogy kiszakadt-e a zsák vagy sem, csak a mérlegelést követő számolgatás során derült ki. Én vasárnap második lettem a szektoromban, az előttem lévők közül azonban többen is gyengébben szerepeltek. Gyorsan kiderült, hogy így holtversenyben ugyan, de én gyűjtöttem az öt forduló során a harmadik legkevesebb pontot a mezőnyben. Ilyen esetben az összes fogott súly az, ami rangsorol, mely alapján azonban sajnos lecsúsztam a dobogóról és a negyedik helyen zártam.

Ez CSAPATMUNKA volt! Külön köszönjük Daninak, hogy végig segített minket!

Abban a pillanatban, amikor ez tudatosult és biztossá vált, nagyon csalódott voltam, annak ellenére is, hogy előzetesen biztosan kiegyeztem volna egy ilyen eredménnyel. A dobogó közelsége azonban átírta a forgatókönyvet, néhány órára legalábbis biztosan. A csalódottság azonban gyorsan tovaszállt, hiszen így is fantasztikus hetet zártunk! Mindhárman befértünk az első 25 közé, ami 200 induló esetén megsüvegelendő eredmény, úgy gondolom! És, hogy a Kedves olvasó számára mégis mi lehet egy ilyen versenynek a közvetett hozadéka? Például az az etetőanyag, amely összeállt a felkészülés során! Bízom benne, hogy sokak tetszését elnyeri majd, hiszen az igazán kemény munka egyik gyümölcse ez.

Szabó Bence