Megjelent: 2023. augusztus 26. | Forrás: Koós Ferenc

Az idei télen több időt szántam a felszerelésem meg újítására, mint általában szoktam. A sokéve halogatott zsinór cseréken túl a régebbi, ritkán használt botjaimat is lecseréltem Koósra. A húszévesnél idősebb Banax orsóimmal nem kellett sokat babrálnom.

A mély dobra ráfér a 76-os.

Kaptak egy mélydobot a zsinór kapacitás miatt és már mehettek is fel az új Shadowokra.

A strapabíró Shadow.

A még 2000-ben vásárólt darabok egyike sem ment még nyugdíjba.

Ezek a „sokat látott” orsók is a mai napig tökéletesen végzik a dolgukat. Szeretem a bevált, a tartós és megbízható horgászholmikat, csak is ilyen eszközökkel horgászom a harcsákra. Az felszerelésem minden darabja újult valamelyest a felmerült friss igényeknek megfelelően az idén, és újfent bevethetővé vált. A horgászatunk során minden vízterületre, helyszínre, szituációra, jó, ha rendelkezünk megfelelő készséggel, hogy ne akkor keljen szerelni, át szerelni, vagy módosítani a felszerelést amikor már felcsalizva dobnunk kellene. Az általam javasolt alapkészségek, amikkel minden szituáció vagy kihívás, megoldható, amivel szembe kerülhetünk a horgászataink során a következők.:

Szükséges egy „klasszikus csukázó” úszós készség, amit puhatestű csalival, partszéleken, bokrosokban, bedőlt fák ágai között, a kitettebb helyekre vethetünk be.

A kitettebb, nehezebben meghorgászható helyszínek. 

Az ilyen területre a lehető legerősebb felszerelés szükséges, a magamnak összeállított készség is ilyen.

A klasszikus csukázó elemei.

Én a 270-es Shadow-t választottam a dobó táv és a dobások pontossága miatt, (az utóbbi időben, nálam a parti horgászat gyakoribbá vált), de a 220-240-es botok néha előnyösebbek erre a célra.

A Koós Banax kapott egy mélydobot, mert arra ráfér a 150 méteres 76-os Koós fonott is, ezekre a helyszínekre szükséges a nagyon erős zsinór. 

A kitettebb, nehezebben meghorgászható helyszínek.

A csukázó elemei, az úszó rögzítése cérnával.

Az úszó, ezen a szereléken cserélhető, élőhal esetén 60gr-os.

A csukázó elemei, a 30gr ólom.

Puhatestű csalihoz elég a 40gr-os is, a szivarólom 30gr, a horog 6/0.

A cérna ütköző 10-15 évet is kibír.

Minden eleme cérnaütközővel szerelve, mert az, ha nem is örökéletű, de 10-15 évet kibír, mint ahogy a Koós fonott is.

Ezt a cérnaütközővel összeállított szereléket jó esetben csak zsinór cserénél kel újra szerelni. Nagyon tartós, szétzilálhatatlan ez az összeállítási mód.

Az alap készség következő darabja a csúszó úszós felszerelés.

A Koós féle csúszó úszó. 

Nélkülözhetetlen eleme az ütőképes „fegyvertárnak”.

A legfontosabb jellemzője, hogy egy négyzetméterre tudja korlátozni a csalihalunk mozgását. Bevethetőségének helyszíne széleskörű és változatos lehet. A leggyakoribb a fenékközeli élőhalas csalizási mód, de vízközt és felszín közelben is megállja a helyét. Gyakran használják puhatestűvel csalizva, így is nagyon fogós.

A felujított csúszó úszos új Shadowot kapott.

Az átlagosnál mélyebb vizek horgászatára is alkalmas.

Pontosan és jól dobható nagy távolságra is. A beállított csali és csalihal magasságot mindenkor megőrzi. 

A kitettebb, nehezen meghorgászható helyszínek.

 A nehezen meghorgászható helyszínek egyetlen eszköze, ilyenek a tükrök a sűrű növényzet között, az akadók közti szűk tisztások, az akadók feletti tiszta vízfelület.

A csúszó úszón, az elakadásának veszélye nélkül kínálhatjuk fel a csalihalat a lehető legközelebb a tartásokhoz, tereptárgyakhoz, a tömött gyökeres növényzethez és a kitettebb fekvőhelyekhez. A csúszó úszó teherbírása, szakító szilárdsága hatvan kilogramm, ezért a főzsinórunknak is illik ennyit tudni.

 Én a csúszó úszót általában a horgász szempontból nagyon nehéz terepeken használom ezért a 76-os, a legvastagabb Koós zsinór került a teljesen felújított készségemre, szintén mélydobra, hogy ráférjen a 150-es tekercs.

A lecserélt, sokat látott csúszó úszós készség.

A bot egy új 290-es Shadow lett a régi öreg botom helyett, amit ez eddig csak „érzelmi” okok miatt tartottam, és nem cseréltem le Koósra.

 A legeredményesebb eszközeim között a második volt ez a készség, több száz, sikeresen partra terelt harcsa élményét köszönhettem neki. Az orsó a régi Banax maradt.

A felujított csúszóúszós. 

 A csúszó úszó parafa teste javításra szorult, ezt ragasztással és cérnázással gyorsan megoldottam.

A felujított csúszóúszós.

Az elemek rögzítése a főzsinóron, természetesen a tartósság érdekében, kemény műanyag és üveggyöngyök beiktatásával, cérna ütközőkkel lett megoldva.

A felujított csúszóúszós. 

A rendszert függőlegesben tartó úszót és a csúszó úszót is számtalanszor állíthatjuk a kívánt helyre az ütközők sérülése nélkül.

Sok évig használható marad.

Az alapkészségek következő darabja egy felszíni felszerelés, ami lehet keljfeljancsis (Koós féle felszíni) vagy fekvő kétúszós (kutya csont, bergmanncsöves) spanolós, bójás, kikötős, vagy ezeknek a különféle változatai és az óriásantennás úszós, ezek az elterjedt, a leggyakoribb előketartó szerelékek. 

Óriásantennás úszós.

A módszer lényege, hogy a felcsalizott előke függőlegesen lógva kerül a vízfelszín alá, oda, ahol a harcsák éjszaka a leggyakrabban táplálkoznak.

 A legtöbb táplálkozó harcsát éjszaka, a horgászok az adott víz felső egyharmadában kerítik horogra. Számomra is a legeredményesebb, a legtöbb harcsát adó helyszín a felszín közel, amit én leggyakrabban az óriásantennás úszó segítségével horgászok meg.

Az antenna bevetés előtt. 

Az óriásantennás úszó előnyei, használata, készítése gyakori témája volt a korábbi filmjeimnek és írásaimnak, ezért most nem részletezném hosszasan.

 Egy külön cikket is megérdemelne annyira eredményes eszköz, de röviden a használatát itt is taglalnám egy keveset. A módszer hosszú, gerinces botot igényel, én a 330-as Horizontot választottam, ezzel a bottal akár dobható is az antenna, de mostanában gyakrabban használjuk behordva, néha 200 méter fölé is. Gyorsan telepíthető vagy áthelyezhető akár felcsalizva is. Percek alatt bójává alakítható a mélyebb vizeken, így akár „spanolható,” feszíthető, szakítózsinór, vagy Catmagnet is beköthető a rendszerbe. Én ez idáig még nem horgásztam állított bottal és a jövőben sem tervezem, ha csak nem kényszerülök rá. Nem szeretném jelentősen rontani a fogási esélyeimet. A fektetett botos, a „hagyományos”, gyors reagálású horgászatot művelem. Az én szerelékem csúszó, amit az ólmozott kapásjelző karika feszít meg. Ez a mód nyújtja a legtöbb információt a horog körüli eseményekről. 

Antennás végszerelék a Koós féle háromszöggel.

Egy általam készített (Koós féle) háromszögben fut a főzsinór, aminek a végére egy nagyméretű forgó kapocs kerül.

Az ellentétes szemébe hurkolom a horog előkét, hogy bármikor, az igényeknek megfelelően gyorsan cserélhető legyen. A horog előkét minden esetben Koós kevlár, vagy 76-os Koós fonott zsinórból kötöm.

Az előke végére Koós 6.0-4.0 horog kerül. 

A végére egy 6/0 vagy a csalihal mérettől függően 8/0 fő, és segédhorogként az új szabályoknak megfelelően, az egyágú, 4/0-ás Koós horog kerül.

 A háromszög forgójába karabinerrel rögzítjük az antennát. A felszíni készségünk is bevetésre kész, ezzel az alap felszerelésünk is teljessé vált, nyugodtan várhatjuk az idény kezdetét.

Az idén elmaradtak a határozott kora tavaszi felmelegedések így nagyon bizonytalan volt, hogy mikor kezdhetünk. Az idei első, számunkra nagyon fontos esemény a Kisgyalán-i harcsafogó verseny március 22-re volt kiírva, ezért mindenféleképpen szerettem volna előtte egy „éles” pecát, nem csak a „rutin” miatt. Az esetleges hiányosságok ekkor szoktak kiderülni és nem szerencsés, ha egy versenyen kell szembesülnünk a problémás részletekkel, ami bármi lehet, a ruházattól kezdve a világításig, nem beszélve a felszerelésünkről. A komfort érzet is elengedhetetlen az elég rideg márciusi éjszakákon.

Több napos szerény melegedést követően, az idénykezdő horgászatunk március 9-re esett, a Ravazd-i erdész tavon. A tavat források táplálják ezért a hőmérséklete 2-3 fokkal melegebb a környező vizekhez képest. Egy-két héttel korábban indul az aktív táplálkozás ezen a helyen, ezért mára már hagyománnyá vált, hogy itt kezdjük az idényünket. 

Még nem távoztunk fogás nélkül.

Az eredményesség érdekében, harcsahorgász szempontból elvégezhető munka legjaván már túlvagyunk, nagyon alaposan felmértük a vizet az évek során.

 Ismerjük a vermelőhelyeket, a fekvőhelyeket, a harcsák által kedvelt területeket, és a kiemelt táplálkozási helyszíneiket is. Az eredményességünk nem a véletlen műve ezen a vízen sem. A csapattársam „Csoszi” minden évben a saját tórekordjait döntögeti és fogás nélkül ez idáig nem távoztunk még erről a vízről.

Az idei első 29kg. 

41kg a jó kezdés.

Az alapos „munka” az idén is meghozta az eredményt, egy 29 kilós és egy 41 kilós harcsa jutott az idei első horgásznapunkra, a telihold ellenére, táboros antennával felszínközelre csalizva.  Március 9-én már aktívan táplálkoztak itt a harcsák.

Mindenünk jól működött így felkészülve várhattuk az idei első versenyünk napját, amiről részletesen a következő cikkemben írok.

 

Koós Ferenc