Ahogy hűlnek a vizek, mind inkább előtérbe kerülnek a ragadozóhalas horgászatok. Ezúttal egy tiszai holtágba látogattunk el süllőfogás reményében. Szerettük volna műcsalival, egész pontosan wobblerekkel becsapni a süllőt.

Micsoda hajnal volt!

Ennek érdekében egy könnyű pergető felszerelést állítottunk össze. A bot egy 210 centis, csónakos pergetésre termett ET Excalibur Spin pálca. A remek Ryobi Arctica orsó 1000-es változata először járt nálunk. Monofil zsinór mellett döntöttünk, mégpedig a Kamasaki Ultra Power 0,20mm-es változatát csévéltük fel a dobra, ami az 5,45 kg-os szakító szilárdságával összhangban lesz a 10-30 grammos bottal.

Vadonatúj felszerelés

A 2,10-es bot kiváló a csónakos horgászathoz

A megfelelő wobbler kiválasztása már koránt sem olyan egyszerű feladat. A választék ma már olyan óriási, hogy csaknem átláthatatlan. Legjobb mindig megvizsgálni, hogy az adott helyszínen milyen mélyen kell a halat cserkésznünk, milyen természetes táplálékot kell utánozni, s azok jellemzően milyen méretűek.

Szép a zsinórprofil a kikönnyített dobon

Az említett tiszai holtágban a növényzet határán tartózkodnak a süllők. ki tudja miért, de imádják a sulymos, tavirózsákkal gazdagított vegetációt, és egész nyáron alig mozdulnak ki alóla. Ősszel azonban, ahogy bomlani kezd a zöld természetes búvóhely, egyre többet mozognak, míg végül követik a táplálékhalat a mélyebb régiókba. Itt még nem tartunk, a víz nem sokkal hűvösebb a nyári szinteknél. Bár a sulyom szára és levelei már sötétedni kezdtek, megjelentek a rucaöröm élénk zöld, tagolt levelei. Az ősz azért elkezdődött. A süllők a fogyó növényzetben egyre sűrűbben helyezkednek el, és a legjobb órákban vadászni indulnak. Ez a mi időnk. A nap legelején, a reggeli fényváltásban még jobbára a felszín közelében vadásznak, majd egyre mélyebbre húzódnak a nap első sugaraival. Ezt egyféle wobblerrel nehezen lehetne meghorgászni. Eleinte kifejezetten felszíni modellekre van szükség, majd később eljön a mélyebb járatú változatok ideje. Mivel ez a holtág igen tiszta vizű, úgy döntöttünk, hogy a wobbler színeiben a természeteshez közeli árnyalatokat részesítjük előnyben. Ma próbánk főszereplői Salmo wobblerek, és színkódjuk RR, azaz "Real Roach", lefordítva valósághű bodorka.

Három különböző forma azonos színkóddal

A növényzetben rengeteg idei, egynyaras táplálékhalat találunk, de természetes ott vannak a süllő számára kedvezőbb, nagyobb méretű táplálékok is. Az 5 cm-es, törtcsőrű Salmo Executor (5SR) valóban egy apró bodorkára hajaz. A második wobblernek tudatosan választottunk egy kétrészes változatot, a 7 cm-es "gyilkost", a Salmo Fanatic (7F) halacskát. Ennek a frekvenciája állóvízen optimális. Mindkét wobbler kifejezetten vízfelszínhez közeli horgászatot tesz lehetővé.

Először a Fanatic került bevetésre

A mélyebben járó Salmok közül most egy hosszú csőrű Minnow-t hoztunk el 7 cm-es méretben (M7SDR), s ahogy már említettem RR színben.

Szemet gyönyörködtető tüskés hátak. Nem sündisznó!

A horgászat nem bonyolult. Az összefüggő növényzet hosszas határát kell dobni a wobblerekkel. A nyílt víz teljesen növénymentes, nagyjából 3 és fél méter mély, míg a törés után a mélység másfél méter körülire csökken, s ez a szakasz már jócskán sulymos és tavirózsás. A növényzet határa egyben a törés is az aljzaton, ezért érdekes ez a pálya annyira.

A tört csőr felszín közeli vadászterületet jelöl

A horgászathoz az előkészületeket már korábban megtettük. Felkerült a vadiúj zsinór a vadiúj orsóra. A szürke hajnal legszebb perceit már horgászattal akartuk tölteni. A korai pára varázslatos, sejtelmes tájat rejtegetett a szemünk elől. Az ősz legszebb pillanatai a napfelkelte utáni párában érhetők tetten. Nagyon lélegeztünk a jellegzetes illatú, nehéz levegőből és útjukra indultak a wobblerek. A törésen hosszában haladt a csónak, és magunk előtt vallattuk a növényzet és a nyílt víz határát. A második növénycsoportnál megtörtént az első kapás, ami végérvényesen visszazökkentett a tájon való merengésből. A hal csak megcsípte a wobblert, de igen méretes burvány keletkezett. Teljesen a vízfelszínen próbálta elragadni a kis kétrészes Fanaticot, de elhibázta. Vagy megérezte a veszélyt az utolsó pillanatban. Mindenesetre jó hír volt, hogy az elmélet működött, ott voltak a süllők. Közben vagy 15 méterre jellegzetes kaffantós rablás borzolta az idegeket, ami egyértelműen elkülöníthető volt, az itt-ott spriccelő kis balinoktól. Élt a víz. Akkor talán még nem mondtam volna ki hangosan, de érezni lehetett, hogy most nem lehet hal nélkül megúszni. Nagyjából negyedóra, és 50 méter múlva már nem volt apelláta. Erős koppanással érkezett a következő jelentkező, mely már rá is ragadt a 7 centis Salmora. Azonnal felfröcsögött a felszínre, s láttam, hogy süllő! Azért volt egy erős perce, majd fehér hasával oldalt fordulva a kezeim közé siklott. Megvan! Olyan kilónegyvenes "tepsis" süllő volt, s ezúttal a visszaengedése nem volt napirenden. Rég ettem már friss süllőt, pont itt volt az ideje.

A mélyjáratú Minnow ezúttal nem hozott halat, pedig nagyon fogós

Ezt követően kis balinos pályához értünk, kijött belőlük vagy 4-5 darab a Executorral, s lassan a nap is egyre magasabbra hágott. Lehet, hogy ennyi volt? Azért még dobáltam a mélyjáratú Minnow-val egy szűk órát eredménytelenül. Lehet, ha már visszaáll az aljára a süllő, akkor nem hajlandó enni?

A második süllő egy bokor alól érkezett

Aztán egy partközeli szakaszon sügérek randalíroztak. Az idei kis ivadékok csak úgy spricceltek szét előlük. Nem gyakran látni a rablásukat, de ha már így adódott, felkötöttem egy 3,5 centis közepes csőrű Salmo Hornetet D színben (pikkelyes, realisztikus kinézetű). Túldobtam a rablásokon, és megfontoltan kezdtem el visszahúzni, nehogy az aljzat közeli növényeket elérje, s magára szedjen valamit, ami megbénítja csábos mozgását. Elhúztam a látott sügérek régióján, és már épp ki akartam venni, amikor a csónak közelében behajló bokor alól rárontott valami. Nagyon határozott rávágást kaptam, megakasztani sem tudtam máris rohant vele. Még a fék is szólt, ahogy megpróbáltam egy tündérrózsa vaskos száraitól eltántorítani. Ajaj, ez nagyon csukás motívum! Drótelőke sehol, s mindössze 0,20-as a monofil zsinórom! Kis tusakodás után, legnagyobb meglepetésemre egy haragos tekintetű süllő jelent meg a felszínen. Az előzőnél is nagyobb volt, szűk kettesre saccoltam. Gyorsan beszákoltam, mielőtt meggondolta volna magát, s újabb körre indul. Ez volt ám a kellemes csattanó!

Szép reggeli dupla volt!

Ezen felbuzdulva meghorgásztam az összes partközeli belógó bokor tövét, még további két órát nyüstöltem a vizet, de két apró balinon kívül nem akadt további nemesebb ellenfél.

Az Excalibur Spin megint jól vizsgázott

Ezek után alig várom, hogy tovább fogyjon a növény, s egy kicsivel hűvösebb vízben is próbát tehessek. Vannak ott ezeknél jóval nagyobb tüskéshátúak is, hátha a hideg meghozza az étvágyukat!