A felszerelés |
Fonottal is tökéletes zsinórkép |
A kiindulási pontról felfelé… | …és lefelé elnézve. |
Az első helyeken hiába dobáltam, egy koppintásom sem volt. Végigjártam egy jó 250m-es szakaszt, de hiába. Mivel itt semmi nem történt elhatároztam, hogy egykét kilométerrel lejjebb megyek. Menet közben kémleltem a vizet, de sok bíztató jelet nem láttam. Itt-ott kishalak fürödtek a víz tetején, de rablásnak nyoma sem volt. Megérkeztem a kiszemelt szakaszra, de az első dobások nem adtak semmit. Szépen lassan haladtam lefelé. A víz nagyon kicsi, és tiszta volt. Apró kis ivadékok ezreit láttam nagy rajokban úszkálni. Az első csuka kapása váratlanul ért, szinte a lábam előtt kapta el az Executort. Lelkesen próbálkoztam tovább, de több akcióm nem volt.
Közeledik már az első | Vékonyan, de akadt a wobbler horga |
Közben csalit is váltottam. A wobbler helyett twister került a kapocs végére. Egy sárga Mann’s gumit választottam. A következő helyen egy kisebb fa árnyékot vetett a vízre. Beejtetem a twistert a fa elé és igen lassú apró emeléssel vezettem magam felé. A második emelés után erőszakos rávágást kaptam. Bevágtam! Heves védekezés volt a válasz. Eleinte a mélyben próbálkozott, majd heves fejrázások, és egy szaltó következett, de szerencsére a horog jól akadt. Pár pillanat múlva már a szákomban pihegett. Pár kötelező fotó, és már úszhatott is tovább szabadon. Kifújtam magam, és ismét bejtettem a twistert a fa elé. Szinte ugyanott ahol az előbb ismét erőszakos rávágás! Ő más taktikát választott, azonnal a víz tetején védekezett, és sajnos sikeresen. Pár heves fejrázás után lefordult. Pár pillanat és már ment is következő dobás, persze ismét a fa elé. Szinte hihetetlen, de megint kapásom volt. Neki már jól akadt. Kisebb volt, mint az első, de hasonlóan harcias. Őt is szabadon engedtem, és folytattam a pergetést.
Az első a fa elől | Az ominózus kis fa |
Most lefelé dobtam, és a parttal párhuzamosan emelgettem a csalimat. Talán három méterre volt tőlem a gumi, amikor határozott kopp! Ismét karikába hajlik a Blade pálca. Pár másodpercen belül újabb hal pihegett a merítőben. Gyors visszaengedés után újabb dobás lefelé, de már nem volt több érdeklődő.
Ez megvan | Vékonyan akadt |
Itt már nincs is a szájában a horgom | Élj tovább boldogan |
Pár méterrel lejjebb mentem. Itt szemben torzsás volt a part széle. Beejtettem a torzsák elé a gumit, és hagytam süllyedni. Még el sem érte a feneket, jókora rávágással jelentkezett a következő kroki. Pár pillanatra az Iris féke is szerepet kapott, de aztán sikerült megszelídíteni. Jó mélyre nyelte a gumit, de szerencsére sikerült kíméletesen megszabadítanom tőle. Sajnos több kapásom nem volt torzsák előtt, így ismét az innenső partot vallattam tovább. Itt a part szinte függőleges volt, láthatóan jól kimosta a víz. Elsőre viszonylag rövidet dobtam, de még így is rögtön kapás! Nem túl nagy, de harcias példány volt a zsákmányom. A sikeremen felbuzdulva még egy hosszabb dobást megeresztettem lefelé. Szinte a vízre érés pillanatában elmarta egy kisebb csuka. Éreztem, hogy itt nem lesz több akció, így ismét helyet váltottam.
Egy közeli… | …és egy távolabbi kép |
Egy kisebb csukám |
A torzsás rész véget ért, itt szemben egy csendes langóba ejtettem twistemet. Szinte biztosra vettem, hogy itt lesz csuka, de tévedtem. Hiába dobáltam a gumit semmi. Kicsit lejjebb újabb torzsák. Hosszas dobálás után, végre koppintás! Két jókora kirohanást kaptam, aminél megzizzent fék is. Pár szaltó, és elfogyott az ereje. Egészen szép ötven centis csukát sikerült megmerítenem. Gyorsan megcsináltam a kötelező fotót, és már mehetett is vissza. Lassan haladtam lefelé. A napsütést csak néhány felhőpamacs zavarta időnként, igazi tavaszi szép idő volt. Dobtam itt, dobtam ott, de süket szakaszra értem. Itt már többen is szűrték a vizet rajtam kívül, de nagy fogást nem láttam. Váratlanul ellenőrzést kaptam. Halőr itt? Nagyon megörültem az ellenőrzés tényének, hiszen az utóbbi pár évben ez nem sokszor fordult elő. Kicsit ki is kérdeztem a halőr uramat, hiszen neki is pergető bot volt a kezében. Ők is fogtak szépen, tehát lejjebb is van hal.
Jól néz ki, de nem adott halat | Ki tudja hányadik… |
Egészen világos színezetű példány | Egészen fura nagyon magas nádas |
Én is újabb hely után néztem. Szemben velem egy jókora bokor állt a vízben, mögötte csendes forgó. A hely szemre szép, de hiába ejtegettem a jobbnál jobb helyekre twisterem semmi nem történt. A forgó alatt újabb torzsás rész volt velem szemben. Látványos rablásokat láttam, így otthagytam a süket forgót. Szinte csak magam elé dobtam elsőre. Lassan süllyedt a gumi, aztán hirtelen, bumm! Újabb formás kis kroki az „áldozat". Ami ezután következett arra álmomban sem számítottam! Minden dobásra kapásom volt! Dobás, két tekerés, bevágás, fárasztás, fényképezés, visszaengedés. Volt pár szebb példány is köztük, amik jól megdogoztatták a Spin Blade-Iris párost. Közben elvesztettem a fonalat, már nem tudom hányadik csukánál tartok. Lassan haladtam lefelé a torzsás mentén, de szinte akárhova dobtam csuka lett a vége. Élménypeca volt a javából. Lassan lemenőben volt a nap is, de roham nem múlott. Aztán hirtelen vége! Amilyen hitelen jött, olyan gyorsan lett vége. Sötétedett is lassan, de én még makacsul dobáltam tovább. Sok-sok üres dobás után beköszönt a nap utolsó hala. Rövid, de heves fárasztás után már merítőmben pihegett.
Csak jöttek és jöttek… | …folyamatosan |
Innen jött az a sok | Lassan menni kell |
Az utolsó |
Gyorsan elengedtem és pakoltam. Ekkor már éreztem, hogy bizony elfáradtam. Gyönyörű, de nagyon fárasztó szezonkezdő délután volt. Mennyi halat fogtam összesen? Nem tudom. Talán valahol 30 db környékén fejezhettem be. Nem is emlékszem mikor sikerült utoljára ennyi halat fognom pergetve. Ezt a délutánt egy darabig biztosan nem felejtem el!
Utólag értékelve e történteket, a felszerelésem minden eleme jelesre vizsgázott. A 10-30g-os Spin Blade pálca már évek óta hű társam, rengeteg szép halat köszönhetek neki. A Banax Iris már idei szerzemény. Már otthon elbűvölt a gyönyörű zsinórképével, és tág keretek közt szabályozható fékével. Használat közben is hibátlanul teljesített. Szerintem méltó párja lesz a botomnak. Az ET Power Braid Teflon fonott zsinór is jó választás volt, azóta sem hagyott cserben egyszer sem. A Mann’s gumik is régóta a kedvenceim, és Salmo wobblerek is mind igazi mesterművek. Azóta is voltam kint többször is pergetni, de ennyi csukát nem sikerült egyszer sem fognom. Megismételhetetlen szezonkezdő nap volt!