Megjelent: 2023. július 08. | Forrás: Skultéti lászló

Május első hétvégéje van, és már halványulnak a fények, mikor késő délután horgászhelyemhez érek, ahol remélem, hogy egy izgalmas éjszaka vár rám a szenvedélyemnek otthont adó folyón. Az időjárás végre megkegyelmezett nekem, hiszen kellemes húsz fok körüli hőmérséklet és enyhén lengedező szellő mellett csodálhatom a naplementét.

Enyhén lengedező szellő mellett csodálhatom a naplementét.

Az április bezzeg nem volt ilyen kegyes velem! Három hétvégét töltöttem a vízen, és bár akkor sem hagytak cserben az RSD pontyai, az időjárás folyamatosan próbára tette elszántságom és felszerelésem egyaránt. Mindhárom alkalommal viharos erejű szél fogadott, amely negyven centis hullámokat korbácsolt a folyó hátára. A víz többször is átcsapott leterhelt csónakomon, így mire vízállásomhoz értem, ágyam, sátram, és hálózsákom is elázott. Szerencsére a szél meg is oldotta az általa okozott gondokat, hiszen a stégem mögött elterülő erdő part menti fáira kiteregetett felszerelésemet még az éjszaka leszállta előtt megszárította. Kevéssel ezután azonban minden alkalommal megérkezett az égi áldás eső formájában, így sátram menedékében kényszerültem eltölteni mindhárom horgászatot.

Ma azonban nyoma sincs a viharnak, és az alapozó etetést is azelőtt elvégeztem, hogy kikötöttem volna csónakommal a parton, így kapkodnom nem kell, bár szeretném még a fényváltás időszaka előtt bevetni készségeimet. Miközben felszerelem horgászbotjaimat, folyamatosan a vizet vizslatom árulkodó jelek után kutatva és nem is csalódom. Felfigyelek rá, hogy tőlem nagyjából huszonöt méterre, balra, a sás egy kiszögellésénél már többedszer gyöngyöződik fel egy-egy buboréksor és a sás széle is meg-megrándul, biztos jelét adva a pontyok jelenlétének. Eredetileg azt terveztem, hogy mindkét botommal a medert vallatom majd, de az eddig tapasztaltak hatására úgy döntök, hogy az egyik végszerelékemet a sás előtt helyezem el. Kezdésként csúzlival két-három maréknyi, gyors oldódású kukorica pelletet lövök a meghorgászni kívánt kiszögelléshez. A célom ezzel az, hogy az érzékszerveikre alapozva kicsaljam a pontyokat a sásból, de ott csak az én csalimat találhassák meg.

Eközben a mederben kialakított etetésemen folyamatos a mozgás, szépen forognak rajta a halak, sőt egy-egy ugrást is látni. Amitől azonban igazán megremeg a kezem, az az, amikor az etetésemet jelző dőlő bójám megrándul, majd határozottan elbillen a folyásiránnyal szemben, ami azt jelenti, hogy a folyó egy nagyobb testű lakójának útban volt, ezért az nemes egyszerűséggel félrelökte, miközben reményeim szerint az általam gondosan kialakított magkeverékből, és bojlimixből álló terített asztalhoz sietett. Ebben az időszakban ugyanis nagy jelentőséggel bír az etetés kialakítása, hiszen bár folyamatosan emelkedik a nappali hőmérséklet, az éjszakák bizony még hűvösek – két nappal ezelőtt még mínusz két fok volt éjjel -, ezért vizeink visszafogottan melegszenek, ami együtt jár azzal is, hogy a pontyok anyagcseréje viszonylag lassú, ezért hamar eltelnek a számukra beszórt csalogatóanyaggal. Éppen ezért ilyenkor jelentős mértékben csökkenthetjük fogási esélyeinket azzal, ha nagyobb mennyiségű, tartalmas alapozó etetést alakítunk ki.

Csökkentheti esélyeinket a nagy mennyiségű, nagy beltartalmi értékű alapozó etetés.

Tapasztalataim szerint ezért ez idő tájt két-három marék bojlinál és abban az esetben, ha egyáltalán használni szeretnénk, egy-két etetőlapátnyi magkeveréknél többet beszórni nem érdemes. Az etetés kialakításának szempontjából másik lényeges szempont, hogy bojlit többségében felezve kell bejuttatni a vízbe, hiszen folyó lévén az RSD erősen áramló víz. ami így az egész, gömbölyded bojlikat könnyedén elsodorja, azonban a felezett bojli biztosan az etetésünkön marad, ezzel garantálva, hogy ez a nagy beltartalmi értékű csalogatóanyag megvárja célhalainkat.

A bojlit többségében felezve kell bejuttatni a vízbe.

Elkészülök végre és bevetem végszerelékeimet. Mint minden alkalommal, szinte rituálészerűen ellenőrzöm orsóim fékerejét, majd a nyeletőfékeket, és csak miután mindent rendben találtam, utána kezdem el a tábor építését. Helyére kerül a sátor, az ágy és minden apróság, amire szükségem lehet a horgászat során.

Már be is vetem végszerelékemet.

Helyére kerül a sátor, az ágy és minden apróság.

Csend van és ha komótosan is, de ólomlábain vánszorogva azért csak halad az idő és lassan, nagyon lassan végre esteledni kezd. Hirtelen felébred a természet és minden megtelik madárdallal. Ez utóbbihoz kicsit később csatlakozik majd a kevésbé muzikális szúnyogok szerenádja is, melyek fél tíz magasságában szinte egyszerre kelnek szárnyra a sásból olyan hanghatást keltve, mintha egy kisebb helikopter készülődne felszálláshoz. Most azonban még jólesően nélkülözöm a vérszívó had kétes hírű társaságát, teret adva ezzel az egyre erősödő izgalomnak, hiszen mozog a hal. A bójám környékén szinte forr a víz és az itt eltöltött másfél évtized alatt még egyszer sem láttam ennyi ugrást, forgást. Türelmetlenül, szinte követelőzve nézek kapásjelzőimre, melyeket azonban nem hozzák lázba a körülmények és csökönyös egykedvűséggel hallgatnak.

A csendet ekkor ismerős, prüszkölő hang töri meg. Szokásos esti látogatására érkezett gyakori vendégem, a környéken élő hód és azonnal rágni kezdi a stégem mögött a partfalba kapaszkodó fát.  A hód jelenléte sok helyen azért is örömteli, mert a kirágott fák többnyire újrahajtanak, így a gazdag cserjeszintben az énekesmadarak fészkelőhelyet, a kisemlősök, hüllők, kétéltűek búvóhelyet találhatnak, míg vízbe dőlt fák a halak számára hasznosak. Az viszont számomra negatívum, hogy ha hódom így folytatja, lassan stégemre dönti a fát. Ennek ellenére minden alkalommal várom felbukkanását.

Gyakori vendégem.

Ahogy elúszik, én ámulva nézek utána és teljesen megfeledkeznék a horgászatról, ha a mederben elhelyezett, jobb oldali botom kapásjelzője nem csippanna meg párszor, majd kezdene folyamatos sípolásba. Felveszem a kontaktust a hallal, amely minden erejét összeszedve küzd a szabadságáért, hiszen nem tudhatja, hogy csak egy közös fotót szeretnék vele. Rövid tusa után szákomba, majd a pontybölcsőbe kerül. A mérleg megmutatja, hogy egy kisebb, 5,4 kg-os tőpontyhoz van szerencsém, melyet amilyen gyorsan csak lehet, visszaengedek éltető elemébe.

5,4 kg-os tőpontyhoz van szerencsém.

Arra sincs időm, hogy újracsalizzam a botot, mert a sás mellé bevetett, bal oldali botomon recsegve szólal meg a fék. Irtózatos erővel húzza a hal a zsinórt, mire beleemelek a kapásba, elvisz talán 25-30 méternyit is. A CXP Black Shadow Carp botom állja a sarat és szerencsére ellenfelem nem tör be a nádba, hanem a nyílt víz felé veszi az irányt, onnét remélve a szabadságot. Hosszú, izgalmas harc veszi kezdetét. Lassan, nagyon lassan adja meg magát és szákoláskor kétszer is kitör, mire megmeríthetem. Egy 8,4 kg–os pontynak örülhetek. Lefotózom gyorsan, majd útjára bocsátom zsákmányomat.

8,4 kg–os pontynak örülhetek.

Fotelembe huppanok, és onnét élvezem a hirtelen beállt csendet és az érkező éjszakát. Mivel nincs újabb kapásom, hálózsákomba bújva pihenőre térek.

Már hajnalodik, mikor Fél öt magasságában ellentmondást nem tűrő, vehemens kapásra ébredek. Beleemelek a kapásba és ezúttal nagyobb súlyt érzek botomon. Ellenfelem komótosan mozog, ami reménnyel tölt el. Lehet, hogy ő lesz végre az idei első tíz pluszos halam?

Már hajnalodik.

Méterenként nyerem vissza tőle a zsinórt és miközben fárasztom, rövid, koppanásszerű ütéseket érzek a bottesten. Hamar rájövök, hogy a spicc közelébe feltekert süllyesztő ólomra csap rá többször egy vadászó denevér. Épp, hogy napirendre térek a denevér felett, az este látott hód visszatér és ezúttal a zsinóromba úszik bele, miközben fárasztom a halat, így az a rendhagyó helyzet alakul ki, hogy pár másodperc erejéig a zsinórba akadt hód és a hal is húzza a zsinórt. Miután a nagytestű vízi rágcsáló végre odébbáll, könnyedén csúsztatom pontyom alá az 1x1 méteres merítőhálót, melynek kétrészes nyelét széthúzva könnyedén viszem el ellenfelem a pontybölcsőig. Mérlegelés során örömöm leírhatatlan, hiszen halam tömege picivel 13 kg felett van. Minden évben ünnep az első tíz pluszos és most is sikerült!

Tömege picivel 13 kg felett van.

Az idei első tíz pluszos.

Boldog vagyok, hogy a szeretett folyóm – talán kitartásomat értékelve - elárulta nekem, hogy a hol táplálkoznak a pontyok és hogy kaphatok tőle örökre szóló élményeket.

Szerző: Skultéti lászló