Bizonyára már mindenki halott az Ebro folyóról, annak harcsáiról, talán az ott élő pontyokról is. Na de a süllőkről már kevesen halhattak, pedig szép számban él a süllő is az Ebróban. Ennek a hihetetlen halbőségnek jártunk utána, és persze annak milyen módszerekkel lehetünk eredményesek egy távoli vízen.

Különleges tájakra látogattunk el

Mit is jelent valójában az Energofish csapata? Nemzetközi szinten sok horgász képviseli, ezt a nevet, most hazánkból néhányan mentünk felfedezni az Ebrót. A pontyokra elsősorban Tóth Laci horgászott, míg a harcsák és a süllők megfogására, jómagam szokásos társammal, Adriánnal vállalkoztunk.

Talán kezdjük először a legnehezebbel, a kiutazással, nos a közel 2500 kilométer, nem kis távolság, még autópályán sem. Szerencsére az utunk kilencven százalékát autópályán tehettük meg, így 24 óra utazással „máris" az Ebro folyó mellett találtuk magunkat. Bizony rendesen elültük magunkat, de most már azt mondhatom, megérte. A szállásunk a folyótól nem messze, mintegy 200 méterre volt, így rendkívül kényelmes volt az egy hét, amit eltöltöttünk. Szerencsére a szállásadónk, az engedélyeket előre elintézte így nekünk csak horgászni kellett.

A süllők.

Talán a legkellemesebb meglepetés a süllő volt az Ebrón, a helyi horgászok, horgászvezetők, leginkább csak kiegészítésként horgásznak a süllőkre. Hasonlóan mintha mi a csukázáshoz begyűjtenénk a csalihalat, csak itt a süllő nem a célhal, hanem a csalihal, mégpedig harcsára. Elsőre ez rendkívül furcsának tűnt nekünk is, de utána rá kellett jönnünk, valóban ez a legkönnyebben megfogható „csalihal". Igazából nincs különbség, hogy egy fél kilogrammos kárászt, vagy egy hasonló nagyságú, éppen méretes süllőt használnánk csalinak.

Az operatőr is horgász! Tibi „mutatta" a jigelős tudományát

Persze mi nem csalihalazni szerettünk volna, hanem egy jót horgászni. A legjobb módszer erre a plasztik csalis horgászat, vagyis a jigelés. Mi is ezt az irányt követtük, és nem is bántuk meg a választásunkat, volt néhány hely, ahol nagyobb számban lehetett fogni, ilyenek voltak az elárasztott épületek környékei, a hidak környéke, és néhány jellegzetesebb törés. Egyébként meg, szinte bárhol megálltunk, ahol egy apró törés volt, ott biztos lakott néhány süllő.

Íme, néhány süllő! Na jó, azért nem ez a méret volt a jellemző

Laci is rendet vágott a süllők között

Az Ebrón a 8-15 grammos jigfejeket használtuk leginkább, értelem szerűen a nagyobb mélységekben kellett a nagyobb fej, míg a kisebb 4-5 méteres vízben elég volt a kisebb is. Plasztik csalik közül a Manns Shadot, és Manns twistereket használtuk elsősorban, persze a színeket folyamatosan válogattuk, hogy megtaláljuk az éppen legfogósabbat. Botként mindketten a Spinn Blade 30-80 as változatát használtuk, 2,40-es hosszban, erre 4000 Ryobi orsókat raktunk, vékony L&K zsinórral feltöltve. A bot talán egy kicsit erősnek tűnhet erre a célra, de a hatékony bevágás érdekében kellett a gerinces bot.

Ponty.

Sokat hallottam már az Ebro pontyairól, és azt kell mondjam, nem csalódtam bennük. Igazából Laci a megmondhatója, hogy milyen vadpontyok lakják az Ebrót, a horgászata alatt, egy pillanatra sem merte levenni a szemét a feederbotok spiccéről. Az Ebrón pontyozásban, igazán eredményesek, egy huzamosabb ideig tartó etetéssel lehetünk, ehhez legalább egy hét, és hihetetlen mennyiségű pellet kell. Az Ebrón éjjel tilos a horgászat, így megeshet, hogy tetemes mennyiségű etetést, akkor eszik fel a pontyok, mikor nincs horgászkészség bedobva. A pelletes etetést, egyébként nem csak a pontyok eszi fel, hanem a harcsák is. Így még bonyolultabbá téve ezt a horgászatot. Igazából a pontyokat csak harmadrendűnek kezeltük, ezért csak rövid idő volt, amit a pontyozásra fordítottunk. A szoktató etetés helyett, inkább Laci kereste meg azt a területet, ahol remélhetőleg nagyszámban van jelen a ponty, hogy egy rövid horgászat alatt is élményszámba menő horgászatban legyen része.

Ezeket kerestük

Sokat nem kellett keresgélni őket, mivel elég volt ránézni a vízre, és máris látszott merre van nagyszámban jelenleg ponty, hihetetlen módon nem volt olyan perc, mikor ne láttunk volna pontyugrást. Így csak azt kellet megfigyelnie merre, vannak sűrűbben a pontyugrások, és máris megvolt az a terület ahol rövid idő alatt is eredményeket lehet felmutatni.

Harcsák

Igazából ez az a hal, amiért a legtöbben elmennek az Ebróra, persze ez teljesen más, mint például a Pó folyó. Szinte állóvízről beszélünk, néhol húsz méternél nagyobb mélységekkel, ide tehát teljesen más technika kell. Rendkívül népszerű az úgynevezett bójás módszer, ahol egy fix bójához kötnek ki egy csalihalat, egy vékony zsinór segítségével, ami kapás vagy bevágás esetén elszakad. A másik mostanában egyre népszerűbb módszer, a pelletes harcsázás, mint a pontyozásnál már említettem, a harcsák szívesen fogyasztják a halibutos pelletet, ezt kihasználva a horgászok is rákaptak a pelletes harcsázásra. A lényege hogy nagymennyiségű pellettel ( 20Kg/ fő / nap ) etetnek, amire a pontyok mellett a harcsa is megérkezik, és elkezd lakmározni.

Itt senki és semmi sincs biztonságban

Az etetésre bedobott felszerelésen legalább öt szem pellet található, hogy elkerüljék a pontyokat, és ezekkel akasztgatják, a szebbnél szebb harcsákat. Van, akinek ez tetszik, mi viszont nem ezért mentünk ki. Két módszer lehetséges még, a kuttyogtatás, és a pergetés. Belekóstoltunk a pergetésbe is, lesúlyozott wobblerekkel sikeresen fogtunk néhány darabot, de a kotyogtatásnak van egy különös varázsa, amit nem hagyhattunk ki. Azok a pillanatok, mikor látjuk a radaron, hogy ott ólálkodik a csalink körül egy harcsa az semmihez sem hasonlítható. Bármelyik pillanatban lecsavarhatja agy jó harcsa a spiccet és elkezdődhet a küzdelem.

Harc a nagy harcsával

Persze itt is visszaengedtük halainkat

Búcsú a nagyhaltól és az Ebrótol

Természetesen írhattam volna több információt is a témáról, de a lényeg a most megjelent filmben benne van, így DVD minőségben is megtekinthetik az Ebrós kalandunkat. Rengeteg fárasztás, jó néhány praktikus tanács, remélem, sokaknak elnyeri a tetszését az Energofish csapatának munkája.