Egy eldugott kis tiszai holtágban horgásztunk |
Nem nehéz belátni, hogy a fiatalabb generációjú halakból általában minden vízen többet találhatunk (ahol ez nem így van, ott úgyis jól elleszünk a nagyokkal), így potenciálisan nagyobb számú célhallal számolhatunk, ezáltal több kapással, több akcióval. S örvendetes, hogy mind több ember számára jelenti a horgászat a sportot, és nem a konyhai ellátmány feltöltését. Ezzel összhangban keresik egyre inkább a horgászok az igen rövid botokat, a könnyű, apró orsókat, és kisméretű műcsalikat.
Különféle apró körforgók | A jól kipróbált ET Perch Blade volt soron |
Fontos elmondani, hogy az UL horgászat nem jelenti kizárólag a kistestű halak fogását (ahogy ez cikkükből is ki fog derülni), a szuper könnyű jelző sokkal inkább vonatkozik a műcsali méretére és súlyára, amivel horgászni szeretnénk. Ez az a paraméter, ami alapvetően meghatározza az összes többi eszközt, ami rész vesz a horgászatban. A néhány grammos csali csak igen lágy, rövid, és nem feltétlen apró lukú gyűrűvel szerelt bottal dobható el a leghatékonyabban. Ilyen például a jól ismert és népszerű ET Perch Blade Ultra Light botja 180 centiméteres hosszban. Ehhez kell választani egy könnyű, kisméretű orsót - nem is kell feltétlenül a legdrágábbat. Akár egy ET Monaco NG 20-as is megteszi az igazán ekonomikus modellek közül. Valami erősebb, de nem vastag monofil zsinór általában jó, esetleg egy leheletvékony fonott, de abból tényleg 0,04-0,06-os.
Az ET Monaco NG20 kifejezetten olcsó orsó |
Mi most az Energo Team Wizard műcsali sorozatából a kis körforgókat használtuk. Ezek között is többféle modellt találunk, úgy mint "Vibrax", "Classic", "Turbo long", vagy a "Perch". A képen jól látszik, milyen különbségek vannak. A Vibrax a jól ismert harang alakú testtel rendelkezik, a többi modell az általános körforgó felépítményekkel bír, és a különbségek a körforgó kanál alakjából adódnak. A körhöz leginkább hasonlatos kanalú modellek inkább állóvízre javasoltak, a hosszított, fűzfalevélre hajazók folyóvízen gyors sebességgel is behúzhatók. Ilyen pl. a Turbo long, melynek kanalán még kis lukak is segítik az ellenállás csökkentését. Természetesen többfajta réz és ezüst alapú modell létezik különféle festésekkel.
A bot spicce igen-igen vékony | A sügerekből soha nincs hiány |
Ilyen felszereléssel felvértezve indultunk el egy sekély, alig egyméteres tiszai holtágba. A kis területű kazettás felépítésű kubikból annak idején a vasúti töltés megemeléséhez hordták ki a földet. Azóta nyáron növényzettel 100%-ban benőtt területté változott. Amikor ősszel elkezd a növényzet pusztulni rajta, akkor válik láthatóvá a milliárdnyi apró, egynyaras ivadék, melyek felnevelt ez a terület a megelőző hónapokban. Sügerek, kisebb balinok, és csukák hada támadja meg ebben a néhány hétben az apróságokat, kiváló terepet nyújtva az UL horgászatra.
7
Csuka a víz felett - gyakori látvány volt |
Leginkább sügerekre lehet itt számítani, időnként jóval átlag feletti egyedsúlyokkal. Becsúszik egy-egy csuka és balin is. Ami tényleg nem szereti ezt a típusú vizet, az a süllő. De mindent fogni tényleg túlzás lenne!
Megszelidülve a víz tetején | A zöld kanalú villantót nagyon ették |
A ködös reggel után a délelőtt folyamán érkeztem meg a vízre. Sehol senki. Ez jó jel. Van egy hosszanti csatorna, nem több, mint 7-8 méter szélességgel, és ebből nyílnak a kazetták. A legbelső kazetta még mindig úgy tele volt nyomva rucaörömmel, hogy abban lehetetlen volt horgászni. Először a mélyebb csatornában próbáltam szerencsét. A két szélén ez elég növényes volt, de középen jól eljött a kis villantó. Második dobásra beköszönt az első sügér, ahogy azt sejteni lehetett. A tiszta vízben aztán a következő dobásoknál is látható volt, hogy több sügér követi a műcsalit, és időnként a kis csipkelődésük is érezhetővé vált a boton. De elég aprók voltak hozzá, hogy ne ragadjanak rá a mini drillingre. Gyakorlatilag végigdobáltam a mélyebb szakaszt és csupán 4-5 értékelhető méretű sügér akadt.
Kis bothoz kis csuka |
Éreztem, hogy ennél több van a pályában, és beálltam az első horgászható kazettába. Itt a víz csupán 60-70 centiméter, és a növényzet még nagyjából fele-fele arányban állt rajta, de megvoltak azok a tisztások, kis csatornácskák, ahol el lehetett vezetni a körforgókat. És ekkor kezdődött az igazi örömpeca. Az előzmények után (csak kevés sügér és nulla csuka a csatornában) hihetetlen mennyiségű csuka állt benne. Nem voltak nagyok, a derékhad olyan 80 deka körül lehetett, és másfelesnél (inkább 1,30-asnál) nem volt benne nagyobb, de bő két óra alatt, több, mint 25 darabot sikerült fogni, s a kikövetések és a kapások száma még ennél is több volt. Tehát átlagosan 8 percenként akadt egy fogás, és ebben benne van a fárasztásra, horogszabadításra és fotózásra szánt idő is. Ahogy láttam, mennyi hal van, lenyomtam a horog szakállát egy fogóval, hogy minél kevesebb sérülés érje azokat. A vékonyka bottal tényleg kiváló élmény volt ezeket a halakat kifárasztani. A nagyobbak simán fékre húztak, belegabalyodtak a növényzetbe, s időnként minden furfangot bevetettek, hogy megszabaduljanak. Végül is minden egyes csukának sikerült, hiszen nem vittem el egyet sem, valamennyi visszanyerte a szabadságát.
Néhány kis balin is ráragadt a körforgóra |
A sekély vízben a legtöbb hal látványos szaltókat produkált, szinte minden megakasztott csuka járt víz felett. Néhány le is maradt, talán több is az átlagnál a szakáll nélküli horog miatt, és a növényzet is "elvett" párat, de bánta!? Kicsit úgy éreztem segítek a sok ivadéknak, hogy megrendszabályozom a csukákat, s megmutatom nekik, nem csak ők vadásznak, ők is lehetnek zsákmányok. A tényleg elképesztő mennyiségű kishal, és a sekély víz ellenére egyetlen rablást sem láttam, ami azt valószínűsíti, hogy az apróságok a rajuk mozgásával rendre a csukák elé kerültek, melyek az aljzat közelében feküdhettek. Nem kellett igazán mozogniuk, hogy táplálékhoz jussanak, azok szinte beleúsztak a szájukba. Ha viszont a villantóm eléjük került, nem haboztak rárabolni.
Szályszéles akadás |
Az ET Perch Blade bot pont ezekhez a néhány grammos csalikhoz való, a kiló feletti halak már igencsak próbára tették a vékonyka spiccét. A halak kivételekor kifejezetten ügyelni érdemes, hogy a csónak közelében, nehogy túlerőltessük az extrém módon visszahajló spiccet, mert a hal egy hirtelen rántására akár el is törhet. (A legtöbb botot így törik el!)
Ma is minden hal visszament a vízbe |
Ez a horgásznap kiváló példája volt annak, hogy rekordhalak, és nehéz felszerelés nélkül is olyan horgászélményekhez juthatunk, melyre sokáig emlékezni fogunk! Mindenki jól járt: sok halat fogtunk, esélyt adtunk a halaknak, végül a legyőzöttek is visszanyerték szabadságukat.