A Magyar Haltani Társaság közvélemény-kutatása, és szavazati felhívása alapján a 2011-es esztendő hala a kősüllő lett. A "köves", a kistestvér méltán népszerű, s bár horgászata nem tér el drasztikusan a süllőétől, életmódja mégis különbözik valamelyest. Szerencsére.
A fényváltás időszaka kiemelten jó |
Az év hala szavazáson általában valamilyen szempontból különösnek gondolt halak futnak révbe, nehezen tudom elképzelni, hogy pl. a ponty egyhamar elnyeri majd ezt a címet. A kősüllő alapvetően folyóvízi hal, s mint ilyen korábban jelentős populációi éltek a Tiszában és a Dunában.
Az ET Jig Fast botjai kiválóan alkalmasak a kövesek jiges horgászatára |
A Dunában a gyakran ellenőrizetlen, éhes horgászok, és a rabsicok tizedelték évekig, míg a Tiszában a ciánszennyezés volt nagy csapás erre a halfajra. Mesterséges szaporítását alig végzi valaki, inkább a süllőt keresik a piacon, azzal sokkal több tenyésztő foglalkozik. Ezért is volt hatalmas csapás, a ciánkatasztrófa, mert azt követően a süllőt mesterségesen pótolni sokkal könnyebb volt, mint a jelentősen ritkább kősüllőt. De a süllőénél rejtőzködőbb (főleg nyári) viselkedése szerencsére megóvta a csíkos ruhás állományt, s mára újra erősödő populációja figyelhető meg.
A Ryobi Arctica kisebb méretű orsói tökéletesek a könnyűpergetésre |
Horgász szemmel a kősüllők jelentős része "el van tűnve" a melegebb hónapokban. Nomen est omen, a kövezéseket valóban kedvelik, általában megtalálhatók és meg is foghatók rajra hajnalban, vagy késő este. Mindannyiunk szerencséjére azonban van egy jelentős állomány, mely a sekély holtágak vízinövénnyel sűrűn benőtt területeit lakja. A jelentős felszíni takarás sűrűjében, szinte állandó félhomályban élnek, inkább csak éjszaka táplálkoznak, és a horgászok nagy tömegei számára láthatatlanok. Ez az egyetlen oka, hogy mára visszaállt az arányuk, pl. a Tisza-tó régióban, s hogy a hidegebb hónapokban ennek számos jelét is tapasztalhatjuk.
Egy érzékeny spicc jól mutatja a kapásokat |
Még jóval a cián előtt tapasztaltuk, hogy azon kifolyók környékén, melyek belső oldalán kiterjed, nagy sulyommezők voltak, az őszi vízeresztés környezetében, mely nagyjából egybe esett a sulyom évvégi pusztulásával, nagy mennyiségű kősüllő jelent meg az élő Tiszában. Felvetődhet a kérdés, hogy nem lehet-e, hogy csak a rengeteg kiáramló ivadék miatt gyűltek oda, és eleve is az élő folyóban voltak? A tény, hogy vízeresztéskor kivétel nélkül minden kifolyón ömlik az adott évi apróság a Tiszába, de csak azok a kifolyók tartják a sok a kövest, ahol közvetlenül nagy sulymosok vannak, arra utal, hogy bizony a vízzel jönnek ki a kövesek, és a melegebb hónapokban a sekélyben tartózkodnak.
A Mann's plasztikjai a világszínvonalúak |
Továbbá a megjelenésük nem pontosan a vízeresztéshez köthető, hanem a sulyom pusztulásához. Ez minden évben az időjárás függvénye, míg a vízeresztés tervezett időpontja viszonylagos állandóságot mutat (október 23-a utáni hét). Ebből látszik, hogy életterük eltűnése készteti mozdulásra a kövesek csapatait, s jelentős vándorlásra is hajlandóak.
Egy kishallal fogott köves a "régi szép időkből" |
Nem mellesleg nyáron az éjszakai kishalazók rendszeresen fogják őket, éppen a kiterjedt növénymezők határában.
Tiszai kősüllő |
Horgász szemmel mégis az őszi nagy vándorlás a legfontosabb időszak, ekkor találkozik velük a pecások széles rétege. Ilyenkor a "semmiből" komoly csapataik jelennek meg, s gyakran akkor is jól esznek, ha a nagyobb társaik, a süllők nincsenek étvágyuknál. A zsákmányban messze magasan ilyenkor a legnagyobb a hányaduk. Meglepően mély vizekben is jól érzik magukat, nem ritka, hogy 10-12 méteren találjuk meg a bandát, mely gyakran kis területen, nagy koncentrációban mutatkozik.
A ragadozós zsákmánynak gyakran része a kősüllő is |
Kiváló csali a razbóra, vagy bármi más kisebb halfaj, megeszi a vörösszárnyúk, bodorkák apróságait, és a természetesen a snecit is.
A kövesek állományát ma még védeni kell! |
A legnagyobb sikert mégis akkor arathatjuk, ha műcsalival bukkanunk rájuk, mert igen jól reagálnak a kis gumihalakra és twisterekre, és rájuk pergetni, aktív, élvezetes tevékenységnek számít. Amíg a víz csak hűlöget, és 10 fok felett van, kiemelten jó időszak a kora hajnali és a késő esti fényváltás. Ekkor a nappal még passzívabb egyedek is vadászatra indulnak, s teljesen megváltozik a helyzet. Ahogy még hűvösebb lesz a víz, már egész nap jól foghatók.
Az egyik legjobb nappali műcsali szín a "motoroil" barna |
Érdekes, hogy hagyományos twisteres és gumihalas technikák helyett sokkal gyakrabb vendég a vertikális csalin. Itt abszolút tetten érhető a süllőtől való különböző táplálkozási szokása. Ha függőleges irányba is megmozdul a csali, ha aktívabb mozgatással kínáljuk fel a plasztikot, sokkal több köves veszít rajta, mintha simán kidobjuk és szakaszosan visszahúzzuk a csalit. Ez abszolút nem véletlen, vagy kiscsoportos megfigyelés, ezt a jelenséget elég komoly merítésből ismerjük, s minden gyakorlott vertikális horgász meg tudja erősíteni. Mintha hosszabb, vagy intenzívebb "késztetést" kellene adni a kövesnek, a kapáshoz. A süllő hamarabb ráront a műcsalira, így bizonyára sokszor veszi el a falatot a köves elől, s gyakrabban jelenik meg a zsákmányban, mint kistestvére. Ez egészen biztosan fajspecifikus tulajdonság, a mint tényező, fontos lehet abban, hogy a kősüllők állománya így felzárkózhatott a cián után.
Az Arctica és a köves |
A Tisza-tó vízkezelője, a Sporthorgász Nonprofit Kft. egyébként a Tisza-tavi Horgászegyesületek Szövetségének szakmai ajánlására a kősüllőt kiemelt figyelemmel kíséri, és az állami szabályozásnál jobban védi a Tisza-tavon. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb kifogható méret 25 cm, és naponta összesen 3 db vihető el belőle, ami beleszámít a "nemeshalas" 3-2-es kvótába. Ezzel párhuzamosan a helyi horgászrend a zsilipek környezetében mindkét irányban 50 méterre általánosan tiltja a horgászatot, ahonnan a jó időszakokban korábban kövesek garmadáját vitték el bizonyos körök - gyakran semmilyen szabályt be nem tartva.
A visszaengedésekről sem szabad megfeledkezni! |
Már csak a Dunán kellene hasonló rendet tartani, ahol jelenleg még (tisztelet a kivételnek!) jobbára halász Kft-k rablógazdálkodása zajlik. Szinte ellenőrzés és megfelelő szabályozás nélkül hordják belőle a halat, amit a természet megteremt. Nagyon sok helyen még az ellenőrzési kötelezettségüknek sem tesznek eleget, így a rabsicok is élik világukat több szakaszon. Remélhetőleg a jelenlegi kormányzat állja a szavát, és a következő halászati törvény megteszi majd az első lépéseket a természetes vizeink halászmentesítésének irányába. A Duna és élővilága is megérdemelné már ezt! A Tisza-tó most kiváló példáját nyújtja annak, milyen halgazdag tud lenni egy nagy víz is, ha ésszerű gazdálkodás folyik rajta, és megfelelő halőrzés, és telepítési szerkezet működik rajta.