Több szempontból is érdemes volt elutaznom Olaszországig, hogy megkeressem a nagybajszú kedvenceimet. Élményekkel telve tértem haza, de ami számomra a legfontosabb volt, hogy az itthoni vizeken szerzett pergetõs tapasztalataimat ott is próbára tegyem. Kíváncsi voltam, hogy az ottani harcsák úgy viselkednek-e, mint a hazaiak. A hazai viszonyokhoz mérten jobb halállománynak köszönhetõen, az aránylag rövid túra alatt majd’ minden részletre megkaptam a választ, de ami a legfontosabb, hogy a harcsa ott is harcsa.
 Amennyiben a két felsõ felszín közelben járó modellre nincs érdeklõdõ, jöhet a legalsó |
Sötét az éjszaka, nem világít a hold, a kishalak mozognak a felszínen, de a nagytestû ragadozóknak nyomát sem lehet látni. A beesõ wobblerre nincs érdeklõdõ, kapás nélkül telik az idõ. Ilyenkor érdemes egy kicsit mélyebben keresgélni a víz alatt. Az ok, hogy miért nincsenek felszínen a harcsák nem mindig egyértelmû, igen furfangosak tudnak lenni, de a mi dolgunk, hogy megkeressük õket. Elég nagy valószínûséggel az ilyen csendes éjszakákon is táplálkoznak a halak, csak a mélyebb rétegekben. Enniük kell, hisz az élet legfontosabb feltétele az oxigén után az élelem. Nyár van, meleg van, az emésztésükkel minden rendben, és egyszerre az összes hal nem ronthatta el a gyomrát. A különbözõ okokból történõ nagy zabálások után (áradás, keszegfélék ívása, stb.) megtörténhet, hogy 1-2 napig pihennek és emésztenek, de nem koplalnak mindig. Tehát érdemes megnézni, hogy melyik vízrétegben bujkálnak. Ilyenkor tesznek jó szolgálatot a mélyen vontatható mûcsalik.
 Zörgõs hosszúnyelvû Boxer. Õ is nagy kedvenc |  A kétrészes Whitefishek közt is akad, amellyel mélyebben keresgélhetünk |
Természetesen, ha nincsenek fent a harcsák, akkor nincs miért a sekély, lapályos partokat vallatni, a meredekebb, szakadt partoldalak több eséllyel kecsegtetnek. Kis vízállásnál én mindig ezeket a részeket favorizálom. Alacsony vízállásnál legtöbbször nappalra a gödrökbe vonulnak vissza, és ezekhez a helyekhez a meredeken mélyülõ partok vannak közel, logikusnak tûnik itt keresni õket. Áradásban természetesen más a helyzet, hisz erõsödik az áramlat, és ez kimozdítja õket a sekélyebb részek irányába.
A kora esti, hajnali idõszakban is érdemes megbogarászni a mélyebben elhelyezkedõ medertöréseket, hisz az épen táplálkozni induló, vagy a nappali rejtekére készülõ, de még aktív halakat itt megtalálhatjuk.
 Szakadt part, bedõlt fával, mély vízzel alatta, „tuti pálya" |  A töréseken is érdemes keresgélni |
Néha nem elég, hogy felteszünk egy „tengeralattjárót", el kell gondolkodnunk azon is, hogy zörgõst, illetve „néma" wobblert tegyünk a kapocsba, vagy egyrészest, netán kétrészes típust. Bizony a méret is számíthat olykor. Ezekre a kérdésekre csak úgy kaphatunk választ, ha próbálkozunk, cserélgetni kell a wobblereket. A vezetési technikánkkal is érdemes kísérletezni, olykor ezen is múlhat a siker. Az esetek többségében a bedobást követõ két-három méteren eldõl, hogy van-e kapásunk, vagy nincs. Ez logikus is, hisz a part mellett tartózkodnak a halak, és ezen a távon van ideje eldönteni, hogy kell neki vagy sem a felkínált csali.
 A parttól számítva kb. három méterre fogta meg a mélyenjáró csalimat |  Biztató jel, jó mélységben keresgéltem |
 Egyrészes, vagy… |  …kétrészes legyen? |
Olaszországi túrám alatt több olyan estében volt részem, mikor semmi jelét nem lehetett látni a harcsáknak. Sehol egy rablás, illetve megugró táplálékhal. Ilyenkor gondolkodás nélkül sorakoztattam fel a hosszúcsõrû wobblereimet. Az esetek többségében lebegõ (floating) modelleket használtam, hisz sosem tudni, hogy mikor támad gusztusa valakinek a beesõre. A botspicc szögével, a vontatási sebességgel tudtam variálni a mélységek közt. Amennyiben kopogott a medertörésen a csali lassabb vezetést produkáltam, vagy cseréltem egy kevésbé mélyretörõ modellre, én ugyanis azt szeretem, ha a törés felett 1-2 arasszal mozog a csalim.
 A mélyben kapott |  Õ is a törésen rejtõzött |
 Hajnal fele csaptam be, szintén mélyenjáró wobblerrel |
 A kétrészes keltette fel a figyelmét |  Pózoltunk… |
 …aztán mehetett |
A túra alatt nem csak arra kaptam választ, hogy az ottani harcsák ugyanúgy gondolkodnak-e, mint az itthoniak, hanem néhány terméket is sikerült élesben kipróbálnom. A nagyobb halmennyiség lehetõvé tette, hogy viszonylag rövid idõ alatt levizsgáztassak egy-egy felszerelést. Zsinórok, orsók mind megkapták a magukét, és egyikük sem hagyott cserben. Leginkább az új Arctica orsó fogott meg, nem csak tetszetõs külsejével, hanem megbízhatóságával is. Két méretet, az 5000-es, és 7000-es változatot vittem magammal, de a kisebbik elegendõnek bizonyult. A fékrendszer kifogástalanul mûködött, a megugró halakat szépen kiszolgálta, nem kellett bottöréstõl, illetve zsinórszakadástól tartanom. Az egész éjszakás dobálás után sem fáradt el a csuklóm.
 Zsinórból is volt mibõl válogatni |  A két csörlõ, amit magammal vittem |
 Összhangban |
 A túra végére több harcsával is közelebbi barátságot kötött |
Horgászat a Pó-deltában: www.pofolyo.hu
Annyi gyönyörű ponty, amur, és oly sok bojlis botok mögött töltött peca után, nyár végére szűnni nem akaró viszketést éreztem a jobb tenyeremben. Pontosan ez jelezte azt, hogy pergető botot ragadva meg kell indulnom a Sárszentmihályi-tavak felé, hogy süllők és balinok után kutassak. No és persze hajtott a kíváncsiság az iránt is, hogy vajon milyen sikert arat a Wizard egyik legújabb gumihal családja, a Vertix Blade. Pergetéshez nem éppen a...
A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...
A fonott zsinór megjelenése kétségtelenül újabb távlatokat nyitott meg a horgászatban. Ezen belül is a legjelentősebb felhasználási terület a pergetés. Most ezt a kavalkádot mutatom be, és segítek eligazodni a fonott zsinórok erdejében. Manapság óriási a választék a fonott zsinórok terén Kezdésnek számoljunk azzal, hogy mikor ezeket a sorokat írom, már lehet a kiadás küszöbén áll egy új dolog, így mikorra megjelenik az írás, vagy éppen...
Még el sem kezdődött az ősz, de már alig találtam a helyemet, annyira vártam a csukás pergetéseket. Nem csak a csukák fokozódó étvágya, a számos Wizard újdonság tesztelése is izgalmakat, kihívást jelentett. A pergetőbotok, főként a régi-új ismerősök, „átöltöztetve”, már egy ideje jól bizonyítanak. Süllő és balinfogások után velük is a csukák következhetnek – gondoltam, biztos voltam benne, hogy a krokiknál is minden rendben lesz a botokkal....
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
0 termék