Az olasz meló – Felszíni halak
Megjelent: 2011. október 14. | Forrás: Gotthárd Ferenc Alpár

Talán nem tűnik túlzásnak az az állítás, miszerint a harcsa az a hal, amelynek a horgászatát a legtöbb mítosz övezi, a legtöbb utánajárást igényel, és a legszélesebb skálán mozog a megfogására alkalmas módszerek száma. Mindamellett, hogy minden módszerrel szívesen horgászom e nagytestű ragadozóra, ha tehetem az esetek többségében, mégis műcsalikkal próbálom becsapni őket. Talán azért is, mert a harcsahorgászat egyik legizgalmasabb, legszebb, és legsportszerűbb módszere a pergetés. Leggyakrabban a mozgó csónakból a part elé dobálós stílust alkalmazom. Ezzel lehet a legnagyobb felületet átkutatni, és a leglátványosabb kapások is ennél a módszernél vannak.


Legyen mindig miből csemegézni


Talán senkinek nem mondok újat azzal, hogy a harcsamániások egyik „Mekkája" az olaszországi Pó folyó. Ezért sem meglepő, hogy legutóbbi túrám ehhez a vízhez kapcsolódik. Most sokan legyintenek, hogy: -Á persze, ott könnyű! –pedig ez nem így van. Az bizonyos, hogy több harcsa van ott a vízben, mint azt megszokhattuk más vizeken, de ott is oda kell tenni magunkat a siker érdekében. Vannak körülmények, mikor az átlagosnál kevesebb erőfeszítéssel foghatunk nagy, és sok halat. Ilyen például az áradásban, a zavaros vízben történő horgászat, de egy alacsony vízállásnál, ami ráadásul apad, és tiszta is nem egyszerű a dolgunk. Először is nem állnak olyan merészen ki a part mellé, és, ha ki is bátorkodnak, meggondoltabban, óvatosabban táplálkoznak. Nos, ilyen időszakokban is lehet eredményt elérni, ha megtaláljuk a helyeket, ahol tartózkodnak, és a megfelelő műcsalikat csatoljuk a zsinór végére.
A csali megválasztása az esetek többségében fogas kérdés. No persze ezt leszűrhetjük bizonyos jelek alapján, hogy felszínen közlekedő, vagy mélyenjáró modellekkel vallassuk a vizet, de olykor ennyi nem elég. Néha az is érdekli a harcsát, hogy csörög a wobbler vagy nem, karcsú, illetve tömzsi testalkatú, és bizony a méret is igen fontos lehet. A legjobb, ha felkészülünk, és van miből válogatni. Nem csak az olasz harcsák esetében szembesülünk ezekkel a kérdésekkel, más folyóvizeken is hasonló gondokkal kell megküzdenünk, ha halat szeretnénk fogni.


02. Néha nem könnyű a választás

Míg a mélyre törő csalik használatát kizárja a sekély víz, addig a mély víz nem küszöböli ki a felszínen vontatható wobblerek alkalmasságát. Az ok egyszerű, a lapos vízben lekoppannak a fenékre a mélyen járó modellek, elakadnak, kihagy a mozgásuk. Az ilyen sekély partrészek alatt a homokos, lapályos szakaszokat értem, ahova bizonyos helyzetekben kiáll a ragadozó éjszaka. Ilyen szakaszokból nagyon sokat lehet találni a Pó folyón. Könnyű rájuk bukkanni, általában a kanyarulatok belső ívei mind laposak, no meg a szigetek végén is ilyen részeket találhatunk. Ugyanakkor a parton elhelyezett táblák is nagy segítségünkre lehetnek. Amelyik fele piros a táblának, azon a parton sekély a víz. Amennyiben a harcsák ilyen részeken vadásznak, azt könnyű észrevenni. Olykor hallani, hogy rabolnnak, hangos durranásokkal veszik le a felszínről a táplálékot. A rablások hiányában is könnyen felfedezhetőek a bajszosok, ugyanis a kis mélység miatt az ott tartózkodó táplálékhalak locsolnak, ugrálnak, menekülnek a nagy testek útjából. Itt jönnek igazán jól a sekélyen járó modelek, mint például a Salmo Whitefish, kétrészes felszíni változata, illetve a duci Manns C4 elite. Az utóbbi lassú vontatás melett is igen szépen veret, pár centivel a felszín alatt is elhúzható, valamint a benne lévő golyóknak köszönhetően csörög is.


A piros fele a táblának azt jelöli, hogy ott tilos közlekedni a vízi járművekkel, azaz ott sekély a víz

Ezeken a homokzátonyokon nappal
csak pihenni érdemes, éjszaka indul be az élet


Mindkét modell duci és csörgős.
különbség az, hogy a Manns a
felszín közelében jár, míg a Boxer mélyre megy

Kétrészes Whitefish-ek,
a piros fejű
kell a sekély vizekre


Mindig csomómentes kapcsot használok (not-a-knot)


Az ilyen lapos szakaszokon nem az annyira látványos „beeső wobbleres kapás" a jellemző, gyakoribb, hogy a mozgásban lévő csalinak ver oda. Természetesen felfigyel a csobbanó csalira, de általában araszos vízben landol a wobbler, ezért oda ritkán szalad ki érte. Viszont, amint elkezdjük befele, a mélyebb fele vezetgetni, és eléri azt a részt, ahol már van 50-60 centi víz, ott már megeszi. Ezek a kapások is igen izgalmasak, hisz a kis víz miatt az akasztás pillanatában felloccsan a hal. Mivel a húzott wobbler a nyerő, ezért itt kell figyelni, hogy elég csábos legyen a mozgása.


Elkapta

Elengedem, talán még
találkozom vele, vagy az utódaival


Nem akarja visszaadni

A legszebb pillanatok egyike


A dögmeleg nappalokat ilyen giccses napnyugták követték


Természetesen nem csak a sekély, homokos részeken lehetünk eredményesek a felszíni csalijainkkal, hanem a mélyebb partoldalakon is jól szerepelnek bizonyos körülmények közt. Például, mikor a felszínről veszi le táplálékát, ekkor lehet hallani is, ahogy rabol. Ilyenkor bátran dobhatjuk a sekélyen járó műhalainkat. Ekkor a leggyakoribb a part mellett becsobbanóra érkező, vagy az első húzott méteren támadó harcsa. Mivel a víztetőről kajál, vagy annak közeléből ezért érdekelheti a felszínen kacsázó wobbler is. Nem csak a part mellett támadhatja meg a műcsalinkat, nagy mélységek felet is táplálkozik, az úgymond nyílt vízen, ahol örvénylik, kavarog, meglassul a víz sodra. Ezekre a helyekre sokszor összebandáznak a táplálékául szolgáló halak, és előszeretettel vadászik rájuk. Itt szintén nagy szerepet kapnak felszíni wobblerek, hisz egy mélyre törőt olyan rétegben vezetnénk, ahol már elkerüli a figyelmét. Ezekben az esetekben a vontatottra támad általában. Illik ilyenkor kicsit meg-megállítani, lassabban vezetni a csalit, mintha az áramlattal küzdő hal lenne.


A húzottra
vágott oda

Az akadás jó volt, nem kellett reszketem a fityegő horgoktól


Szemtől szemben

Pózolgatunk


Néha a fogak közt is tart az akadás

Máris mehet


Horgászat a Pó-deltában: www.pofolyo.hu

Wizard plasztikos pergetések
Megjelent: 2025. szeptember 18. | Forrás: Halmos Mihály

Annyi gyönyörű ponty, amur, és oly sok bojlis botok mögött töltött peca után, nyár végére szűnni nem akaró viszketést éreztem a jobb tenyeremben. Pontosan ez jelezte azt, hogy pergető botot ragadva meg kell indulnom a Sárszentmihályi-tavak felé, hogy süllők és balinok után kutassak. No és persze hajtott a kíváncsiság az iránt is, hogy vajon milyen sikert arat a Wizard egyik legújabb gumihal családja, a Vertix Blade.  Pergetéshez nem éppen a...

Nyári kalandok - Wizardos halak a Dunán
Megjelent: 2025. augusztus 07. | Forrás: Bokor Károly

A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...

Fonott zsinór kisokos
Megjelent: 2024. december 28. | Forrás: Lukácsi Béla

A fonott zsinór megjelenése kétségtelenül újabb távlatokat nyitott meg a horgászatban. Ezen belül is a legjelentősebb felhasználási terület a pergetés. Most ezt a kavalkádot mutatom be, és segítek eligazodni a fonott zsinórok erdejében. Manapság óriási a választék a fonott zsinórok terén Kezdésnek számoljunk azzal, hogy mikor ezeket a sorokat írom, már lehet a kiadás küszöbén áll egy új dolog, így mikorra megjelenik az írás, vagy éppen...

Wizardos portyákon - csukás vizeken
Megjelent: 2024. november 30. | Forrás: Bokor Károly

Még el sem kezdődött az ősz, de már alig találtam a helyemet, annyira vártam a csukás pergetéseket. Nem csak a csukák fokozódó étvágya, a számos Wizard újdonság tesztelése is izgalmakat, kihívást jelentett. A pergetőbotok, főként a régi-új ismerősök, „átöltöztetve”, már egy ideje jól bizonyítanak. Süllő és balinfogások után velük is a csukák következhetnek – gondoltam, biztos voltam benne, hogy a krokiknál is minden rendben lesz a botokkal....

Csukák Wizarddal
Megjelent: 2024. november 23. | Forrás: Halmos Mihály

Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash.   Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...

Az őszi tradicionális kanalas csukázás az első hidegek után
Megjelent: 2024. november 09. | Forrás: Őze Dániel

Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...