Egy kis villámportyáról szeretnék röviden beszámolni. Azért röviden, mert az új orsóról, a Bokor Pro Spin szériáról egy kicsit részletesebben, több fotóval, információkkal, és remélem, jó halakkal hamarosan ismét jelentkezem. Most röviden tehát azért, mert a rövid, legelső pergetés úgy sikerült az új orsóval, hogy van miről beszámolni.

Késő délután volt, szinte csak ránézni akartam a Dunára. Rendbe tettem a kikötött csónakomat, és maradt még egy kis időm. Tulajdonképpen csak felzsinórozni, és néhányat dobni gondoltam a 4000-es modellel, mintegy „előkészülni" vele a következő, hosszabb horgászatra. Egyet, kettőt ráfényképeztem a még szűz orsóra, miközben komótosan felzsinóroztam. A dobra a Full Contact, sárga színű, fonott zsinórom került. Kötöttem egy kapcsot, majd ebbe egy kicsit nehezebb jig fejet, mert a partról, vagy a stéghez kikötött csónakból pergetve erős sodrással kellett birkóznom.

Elengedtem az első dobást. A tesztelések időszakából már ismertem a megbízhatóan működő orsót, ám azért erre is ügyeltem, de még jobban a halakra igyekeztem koncentrálni. A köves partban hamar mélyül a meder, tudtam, hogy a környéket rendszeresen lakják a süllők és néha kövesek is. A kérdés inkább, hogy be tudom e csapni őket a gumikkal?

Az erősnek, de érzékenynek is mondható szerelésemmel nagyszerűen érzékeltem a tviszterem fenék feletti táncát. Nagyon rövid, kemény, apró, de mégis határozott koppintással jelentkezett be az első hal. Éppen az emelésre ütött, így a bevágásom azonnal suhant, a hal ellenállása pedig tüstént vissza is telefonált. Kissé meglepve, de roppant jó érzéssel nyugtáztam, hogy megvan az új orsóm első hala. Csupán néhány perce pergettem és máris a zsinór végén szaladgált az első süllő. Hurrá, ez jót jelent gondoltam – és a sokkal nagyobb halakkal is magabiztos pergető botommal magamhoz vezettem a tüskéshátút.

Uszonyait meresztgette, egy volt a sok közül, amelyet életemben láttam, de ez a hal most nagy örömet okozott. Alig néhány perc múltával még tovább fokozta örömömet, hogy egy finom megtolást is nagyszerűen érzékeltem a felszerelésemen. Mint egy perc múlva kiderült, a bot, a zsinór, ezúttal kisebb kősüllő rávágását továbbította a kezemig. A csíkos kis vitézzel is készítettem fényképet, ő volt az első kövesem az új orsóval, így hát megjárt neki is a fotó.

Úgy éreztem, hogy még el sem kezdtem igazán a pergetést, olyan rövid ideje horgásztam. Csupán néhány rövidebb és egy-két hosszabb dobás volt az egész, tehát alig valamit fésültem le a területből. Közben azért az éles helyzetben is elégedetten nyugtáztam az orsón a szép zsinórfelrakást, a kellemesen könnyed hajtást. Egy kis fékpróba lenne az igazi – gondoltam kissé telhetetlenül. Bár a sötétedés, a wobblerezés még messze volt, néhány perc múltán ez is megtörtént. Egy hosszabb dobás után alig vettem kontaktust, amikor egy olyan rávágásom volt a Mann’s gumimra, amilyeneket a legjobban várunk. Egy kemény ránduló ütést kaptam, amely ütésnek azonnal súlya is lett. Természetesen azonnal bevágtam, ekkor kissé meg is zizzent a fékem, de már a bevágás előtti pillanatban is éreztem, hogy ez a hal megvan. Nem hiszem el – mormoltam magamban a manapság divatos szólást. Viszont a perec bot, a hal befelé irányuló húzása valósággá tette a történteket. A zsinór szép nagy ívén a meder felé húzott a süllő, mert nem volt kérdéses, vele találkoztam ismét. Ám ezúttal testesebb, erősebb hal kapta el a plasztik műcsalimat. A folyó sodrása miatt sem tudtam, de nem is akartam erőltetni. Hosszú percekig élveztem a védekezését.

Amikor a közelembe ért, akkor oldalirányba még ki-kitört, majd egyszer-kétszer a fenék felé is visszabukfencezett. Ekkor hallhattam egy kicsit a vágyott fékmuzsikából. Hamarosan magam mellé emelhettem, és abban a pillanatban nagyon szerencsésnek gondoltam az első ízben használt új, Bokor Pro Spin orsómat. Ismét készítettem néhány fotót, majd igazán jóleső érzéssel széthúztam a pergető botot. Valóban csak egy kicsit akartam dobálni, de soha rosszabb kezdetet.