Megjelent: 2022. augusztus 24. | Forrás: Frankó Zoltán

Előbb-utóbb minden horgász megpróbál valamilyen rablóhalra horgászni, ehhez pedig, ha pergetéssel nem megoldható a helyzet, szükség van csalihalra. A kezdő horgászok vagy a mai divat szerint feeder horgászaton felnövő horgásztársaink azonban nem mindig tudják, hogyan kezdjenek hozzá a csalihalfogó szerelékük elkészítéséhez.

Szükség lesz egy spiccbotra, általában egy 4 méter hosszú megfelelő a legtöbb helyzethez. Ez még nem túl hosszú, nem is túl rövid, legtöbb vízen elérjük vele a halakat, könnyen kezelhető, a bot súlya is elenyésző.

Kedvencem, a ET Black Fighter Slim spiccbot.

Nem szükséges túl sok aprócikk.

A zsinórok közül legegyszerűbb valamelyik monofil előkezsinórt választani, a szereléket készíthetjük 0,14-0,16-ra, a horog előkét pedig kössük 0,10-0,12-re, 15-20 cm hosszúságban. Érdemes ezt betartani, a kicsit vastagabb főzsinór tartósabbá teszi a szereléket és kevésbé gubancolódik, a vékony előke pedig finomra hangolja a csalivezetést.

Benzár Mono Feeder Hooklink előkezsinór.

Horgok a spiccbotos pecához.

Kell egy doboz különböző, kisméretű sörétólom az úszó pontos besúlyozásához, nem árt egy ólomfogó sem.

Szilikoncső az úszó rögzítéséhez.

Megfelelő úszó.

Az úszó kérdésénél érdemes megállni egy pillanatra. Mivel nem versenyre készülünk, nem célszerű túl sok szereléket magunkkal vinni, nem jó sokat szerelgetni, ezért erős, strapabíró, de mégis érzékeny úszóra van szükségünk. A belső szálvezetésű, eredetileg a rakós botos pontyozáshoz készült úszók a legalkalmasabbak. Ezeket nem vágja be a zsinór, nem tud kiszakadni a zsinórvezető karika, mert nincs ilyen.

Amikor szélhajtó küszt (sneci) szeretnénk fogni, érdemes egy kicsit átalakítani az úszót, az antennát és szárat vágjuk rövidre, így lesz alkalmas a felszínközeli horgászatra.

A szerelék összeállításának sorrendje a következő:

- rögzítjük az úszót a főzsinóron 3 db szilikoncső segítségével,

- egyforma, kisméretű sörétekből felcsíptetjük a fő ólmozást,

- egy még kisebb ólmot felhelyezünk jelzőólomnak,

- megkötjük az előke rögzítésére szolgáló fület,

- kimérjük a megfelelő hosszúságot és egy nagyobb fület kötünk, amely segítségével majd a spicchez rögzítjük,

- feletekerjük a szereléket a tároló létrára.

Így kell szilikoncsővel rögzíteni az úszót.

Két fontos segédeszköz: a horogszabadító csomóbontóval és a hurokkötő.

A szerelék ólmozását otthon általában az antenna tővére szoktam elvégezni és a vízparton egy-egy pici ólommal szükség szerint beállítom úgy, hogy a csali súlyával együtt antenna középre súlyozok. Mindig inkább több kisebb sörétólmot használok, mint egy-két nagyot, mivel a kisebbekre nehezebben akad fel a beálló szerelék, kevesebb a gubanc, több lehetőség van az ólmokkal játszani a kapások érdekében. A szerelék hosszát pedig úgy mérem ki, hogy a magunk felé emelt kishal épp a kezemhez érkezzen, ne kelljen lefelé vagy fölfelé nyúlkálni érte, nagyjából a bot hosszánál az alkarunk hosszúságával rövidebb a megfelelő, mivel a bot az alkarunkra támaszkodik.

Egybehúzott ólmozás, ez a legegyszerűbb, a kevésbé gyakorlott úszós horgásznak sem fog gubancolódni.

Munkában a spiccbot.

Csalihalas kanna. Nyáron inkább kevesebb halacskát tároljunk benne, használhatunk levegőztetőt, de nem árt pár jégkocka sem a vízben.

A dobást fej felett belendítve, a szereléket finoman kiterítve és letéve vagy a horog felett az ólmozást megfogva, a botot kissé megfeszítve aluról belendítve végezzük, némi gyakorlással ráérzünk mindkettőre.

Csatornapart, gyakran rejt szép halakat.

Szélhajtó küsz.

Bodorka.

Vörösszárnyú keszeg, gyönyörű őshonos halunk.

Amikor szépen jönnek a vörösszárnyúak, bodorkák, kárászok egészen bele lehet feledkezni a spiccbotos horgászatba...

Forrás: Frankó Zoltán