Megmondom õszintén az idei rablóhalazás nagy csalódást okozott. Nyáron se jöttek be a harcsázásaim, süllõt egyet se fogtam, de az õsz sem hozott igazi sikereket. A Nagy-Dunán a legideálisabb kövezéseket végig pergetve egy, azaz 1 kapásig sem jutottam. Mivel mások is, igazi helyi mágusok is így jártak, valószínû áramos halászat van a háttérben.
Így maradnak az otthoni vizek, a Ráckevei ág és a hozzá kapcsolódó mellékvizek. A múlthoz képest itt is sokkal szerényebb a zsákmány, de azért akad egy-egy kapás. Talán a telepítéseknek köszönhetõen akad süllõ is, csuka is, de valószínû az agyonhorgászottság miatt nincs idejük megnõni. Ilyenkor avval nyugtatgatom magam, hogy én elsõsorban úgyis csak a kapásért megyek, de bevallom, azért néha jól esne egy jó bunyó valami komolyabb hallal.
Az õszi pergetés fõbb csalijai |
Elegáns bot, elegáns zsákmány. |
Az õszi hûlõ vízben szinte kizárólag pergetek. Általában ET Power Braid Teflon15-ös fonott fonalat használok, ez még elég erõs, és messzebbre lehet dobni vele, ami wobblernél, kisebb méretû ólomfejnél, körforgó villantónál nagy elõny. Elég egy negyvenes masszív, jó fékû, könnyû orsó, mint például az Extreme Spin hozzá. A bot a leglényegesebb kérdés! Én megtaláltam álmaim pálcáját a három méteres, 30-80 dobósúlyú E.T. Spin Blade 10’ botban. Egész nap lehet dobálni vele oly könnyû, és finom, de mégis gerinces spiccén a legóvatosabb rálehelést is azonnal érzi az ember, ezért a drop-shot-os horgászathoz is kiválóan alkalmas. A legtöbb pergetõbottal szemben ritka erénye még, hogy rendkívül kézre álló nyele szinte a könyöknél végzõdik, így nem akad kabátba, más egyébbe minduntalan.
A bágyadt őszi napfény és az aranyló füzek, nádasok cserkelésre csábítanak. |
Érdemesebb az árnyékos oldalt pergetni |
Tegnap is evvel a készséggel indultam el horgászni, mert a fátyolos õszi napsütés ellenállhatatlanul a csónakba csalogatott. Nem tettem fel a motort, csak úgy evezõvel jártam be a környék nádfalait, akadóit. Az a tapasztalatom, hogy az árnyékos nádfalak elõtt van mindig több kapás, süllõre is, csukára is. Még izgalmasabb az a terület, ahol fa hajlik a vízre. Az ólomfejeket/jig/ érdemes súly szerint osztályozni, a rekeszekbe csak egyszínû szilikoncsalit tegyünk, meg összefogják egymást.
Az ólomfejeket/jig/ érdemes súly szerint osztályozni, a rekeszekbe csak egyszínû szilikoncsalit tegyünk, meg összefogják egymást |
Izgalmas az a terület, ahol fa hajlik a vízre, a vízre boruló fa gyakran halat rejt |
Egy sûrûn nõtt nádfal elõtt macskáztam le, és folyásirányban eldobtam „Mann’s" twiszteremet, melyet nyolcgrammos fejre tûztem. Süllõt szerettem volna fogni, ezért választottam twisztert, mert nappal, fõleg hideg vízben, ez a halfaj a talajhoz lapulva les, így az ólommal a csalit fenék közelben vontatva több esélyem van kapásra. Második bevontatáskor, már közvetlen elõttem éles ütést éreztem, melynek a tudatalatti reflexem vágott be. Éreztem, hogy nem komoly zsákmány, hamarosan a vízen táncolt felém a hatvan deka körüli süllõ. Na ez hamar ment, de több kapásom itt nem lett, ezért egy vízfölé boruló fûz elé vettem az irányt. Itt nádtorzsák is vannak a talajban, amibõl elsõ dobásra masszívan megakasztottam egyet, beszakadás lett a vége. Hatos fejet tettem fel, mert itt lassabb és kisebb volt a víz, így jobban tudtam lebegtetni a csalit. Hamarosan puha kis ütést éreztem a spiccen, bevágtam. Gyenge ellenállás után az elõzõ süllõ párja csobogott a horgon. Negyed óra elteltével még egy, de ez éppen hogy méretkörüli volt, mérés nélkül visszaengedtem
Ha éhes a süllő, így nyeli a twistert. |
Eredj és nőlj nagyra! |
Nem volt több ütésem, ezért fentebb egy kifliszerû öblösödés nádasa elõtt kezdtem próbálkozni. Hamarosan két kiscsuka vetõdött a twiszterre. Hátha van itt nagyobb is felkiáltással ötös méretû, piros pöttyös ET Classic körforgó villantóra váltottam. A nádfal elõtt nem volt semmi rá, ezért eldobtam a meder felé rézsútosan lefelé. Alig tekertem néhányat, valami olyat odacsapott, hogy be sem kellett vágnom, de ez is csak 38-as „kaszakõ" volt Több helyen próbálkoztam, váltott csalikkal, de vagy semmi, vagy csak kis csukák koppintottak a csalimra.
Idén sok a kiscsuka, vajon marad-e még belőle? |
Az aránylag nagy villantóra is méretalatti csuka jött |
Hazafelé csurogva, a stégem felett pár méterre a víz mélyén málladozik egy vízbe zuhant nyárfa néhány darabja. Régen szép halakat adott, de mára már csak olyan utolsó reménységként dobom meg, vagy semmit, vagy egy halat, ha ad. A két és feles vízben inkább süllõre számítottam, ezért újra twisztert tettem fel. Bedobás után valahogy nem éreztem mikor fogott talajt a csali, ezért kicsit meghúztam. Valami visszarúgott, majd belazult a zsinór. Bosszúsan csévéltem magam felé a félig lehúzott twisztert, megigazítottam, majd ugyanoda visszadobtam. A második emelésre koppintás, meg van, de ez is kiscsuka. Végig pásztáztam az egész környéket, de semmi egyéb. Az utolsó dobás végén úgy döntöttem nem veszem ki a csalit, hanem körbemártogatom a csónakot. A csónak faránál egyszer csak puha ránehezedést éreztem, bevágtam. Meglódult a bot a kezemben, aztán felcsapódott, az elharapott fonalvég ott lengedezett szabadon az orrom elõtt a langy szélben. Rövid „ima" következett. Mindössze két egyadagos süllõt fogtam mindössze, és mégis mennyi minden történt velem egy fél nap alatt, milyen csodálatos a horgászat!
Ha süllőre is van esély, nem használok drótelőkét. Itt most szerencsém volt, hogy a csuka szájában oldalt elakadt a zsinór |
Lapzárta után érkezett! Gondoltam mielõtt a kézirat anyagát felviszem a számítógépre, pihenésképpen ma is dobálok egy kicsit. Sehol semmi, aztán ott ahol már vagy tizenkétszer elhúztam a tegnap agyonrágott twisztert, álmos elakadást éreztem. Mint mikor egy elsüllyedt ágba húzzuk bele a csalit. Nem is vágtam be, kezdtem felhúzni az akadót, ami félúton elkezdett mozogni. Ekkor már nem volt mit tenni, húztam, ahogy bírtam és toltam alá a merítõt. Egy hatvanöt centis csuka tekergett a hálóban. Hogy mik vannak!
Sehol semmi, aztán ott ahol már vagy tizenkétszer elhúztam a tegnap agyonrágott twisztert, álmos elakadást éreztem. |
A végére csak összejött egy jobb csuka |
Ragadozó halazás egyéb kellékei |
Ha kissé elnehezülve jönne a csalink, vagy uszadék van rajta, vagy felakadt, ne vontassuk végig így a halas pályán, mert ijesztőleg hathat a halakra. |
Forrás: Székely Zoltán