Az általam látogatott Ráckevei Duna-ági tartásokon, számomra érthetetlen okból, tavaly nagyon megritkult, idén teljesen eltűnt a süllő. Több kudarccal végződő próbálkozás után elhatároztam, megpróbálom a bedőlt fák, nádöblök, vízre hajló fák alatti árnyékos búvóhelyek környékén megkeresni kedvenc tüskéshátúimat. Csónakkal szándékoztam lassan csurogva, meg-megállva becserkészni a haltartó helyeket, úszós kishalas szerelékkel.
Folyóvízen az ilyen kis partmenti nádtükrökbe szívesen beáll egy-egy ragadozó hal. |
A parti növényzet közelsége miatt a felszerelésemet kissé durvítanom kellett, hiszen az ilyen pályákról ki kell erőltetni a halat. Arról nem is beszélve, hogy már történt velem olyan meglepetés, mikor süllőre számítva a víz fölé hajló fa alól hét és feles harcsával kellett megbirkóznom.
A rövid nyeletési idő miatt jobb, ha kisebb csalihalat használunk. Az erőszakos peca miatt egy rugalmas, de szigorú pálcára volt szükségem, így a sokoldalú Arno botcsalád kétrészes, háromméteres, százhúsz grammos, elsősorban pontyozásra kiváló SIC gyűrűs botját választottam, a hozzáillő Comet Runner 50-es, első-, hátsó-, és nyeletőfékes, nagytestű halak kifárasztására kiválóan alkalmas orsójával.
A kishalat egészen a lombok alatti árnyékos területre kell beúsztatni. | Ime, az ideális csalihalméret partmenti cserkelő horgászathoz. |
A zsinórt sem adtam a Carp Expert 30-asánál alább. Lágysága megkönnyíti a pontos dobást, a 11,9 kilós szakítóval pedig ki lehet védeni a jobb halak okozta meglepetéseket. A fék finom beállítására ennél a pecánál nincs szükség, ezért szinte teljesen behúztam.
A bedőlt nád mögötti tükörnél szinte megéreztem, lesz valami. | Végre kapás! A nád alól kellett kierőltetnem a szép süllőt. |
Úszók közül bármilyen közepesen vaskos, 8-10 grammos póta megfelel, lényeg, hogy jól tartsa a csalit, és alul füles legyen, mert az eresztéket a változó terep és a vízsebesség miatt gyakran kell változtatni, sőt néha le is kell a jelzőt venni, ha olyan helyre akadunk ahol mártogatva tudjuk jól meghorgászni a pályát.
A legfeszültebb pillanatok. | A kitartás meghozta a sikert. |
Lassan csurogtam a parti nádfal előtt pár méterre. Az ígéretesebb helyek előtt leengedtem az orrsúlyt és már repült is a kishal a növényzet elé, alá. Félórai cserkészés után, egy kihúzáskor ért az első kapás, de megérezte az ellenállást és kiköpte a csalit. A fognyomból ítélve nem volt egy óriás. Aztán jó darabig semmi, pedig a hínarasok öbleit is meghorgásztam, bár itt inkább csukák szoktak leselkedni.
A csalódás egy idő után kezdett rajtam eluralkodni, sőt ahogy közeledtünk az estéhez, a szúnyogok is. Aztán hirtelen valami ellopta a halamat, be kellett vágnom a közeli nádszálak miatt és még nem nyelte be. Ez új lendületet adott. Egy bedőlt nádcsomó mögött gyönyörű kis öbölre akadtam, bár a tükör vize alig volt nyolcvan centi.
A lézerélezett Maruto horog biztosan akadt a kemény süllőpofában is. |
A kishalat sikerült közvetlen a nádlevelek elé pottyantanom, ki is nyúlt érte rögvest valami. Nem kapkodtam el a bevágást bízva abban, hogy a vízre dőlt levelek alatt nincsen akadó. Erősen dobogó szívvel vágtam be, és a vehemens ellenállásra elöntött a zsákmányszerzés izgalma. A rugalmas spiccnek és az erős felszerelésnek azonban nem tudott ellenállni a kettes süllő, egykettőre merítőbe került. Ezüstös-zöldes karcsú teste ott pihegett előttem a lábdeszkán. Általa kitartásom elnyerte a lehető legszebb jutalmát.