Kétség sem férhet hozzá, a rövid, monoton hétköznapokon is a vízen töltött órák dobhatják fel a horgászok téli hangulatát. Különösképpen így van ez a kincseket rejtő zalai dombok között, ahol télen is olyan csukás kalandok várhatnak ránk, amit bárhol és bármikor megirigyelnének. Megszállott pergetőként nagy örömmel tettem eleget a baráti meghívásnak, szép csukák reményében vágtam neki a kalandnak, és kerestem fel a Pölöske határában megbúvó, szinte érintetlen, a Bioland Tőzegfeldolgozó Kft tulajdonában és 2020-tól a Mosquito Sport és Horgász Egyesület kezelésében lévő vízterületet.

Bár először horgásztam itt, mint disznó a gombát, úgy szimatoltam ki a csukák helyét.

A pölöskei rezervátum nem a legkönnyebb pergető pályák közé tartozik. Csónak nélkül esélytelen a dobálózás, ugyanis a rendkívül sűrű tökleveles és nádtorzsás területek szabdaltsága nehezíti a dolgunkat. Kitartónak kell lennünk, egy helyről, egy jó beállással általában egy kapást érhetünk el. Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy olyan helyen súlyozzunk le, ahol ideális pályán tudjuk vontatni legalább pár méteren keresztül a csukás műcsalikat. A látásunkra kell hagyatkoznunk elsősorban, de szél borzolta vízfelületnél, hullámok hátán bizony ember legyen a talpán, aki eltalálja az optimális sávot, vagy más esetben marad a vakszerencse. Jó, valljuk be, azért az is valami.

Pölöskén a szűrt fény óriási előnyt jelent, ilyenkor bátrabban surrannak a csalijaink után a tiszta vízű meder árnyékban lapuló csukák.

Kedves vendéglátóim, Bakonyi Kornél és Bognár Zoli tanácsára nagy csalikat készítettem elő, s ezekhez megfelelően választottam a Wizard kínálatának leggerincesebb botját. A 2000-es Samurai Spin orsó vastag fonott zsinórt kapott, a fárasztásoknál nagy biztonságot nyújtott azzal, ahogy nyírta az útjába kerülő töklevelet. Azonban a legnagyobb feladat az 50 centis, 0,50-es méretű fluorocarbon előkére hárult, keménységével hibátlanul állta a sarat a csukafogakkal szemben.

A legfeszesebb, leghatározottabb karakterrel bíró Wizard Samurai Spin került elő a botzsákból.

A legnagyobb bizalmat szavaztam neki induláskor…

…azonban a legtöbb halat az addig kissé mellőzött koromfekete Wizard Spinnerbait adta.

Nem hittem volna azt, hogy egy ilyen jellegű vadvízen, ahol 30 éve nem horgászott senki, ekkora jelentősége lesz a színeknek. A borult idő ellenére kapocsba akasztott csillogó, színes csalik nem kellettek a csukáknak, azonban a matt és fekete tónusú Spinnerbaitek teljesen megbabonázták őket. Az éjfekete, 10 grammos „polipomat" fenékre engedve, majd onnan indítva lassan, egyenletes tempóban bevontatva jöttek a csuklómba nyilalló rohamok lentről, jelezve azt, hogy bizony ez kell nekik. Nem finomkodtak. Határozottan, villámgyorsan lendültek megsemmisítő támadásba érte a csukák.

Időben sikerült megtalálni a favoritot. És ekkor még a délután legjava hátra volt.

Hatalmas lendülettel ugrott a csónak alá a torzsás pálya miatt rövid pórázra kényszerített csuka.

A hibátlan csali és a tökéletes vadász.

Már nem menekülsz, az enyém vagy.

Biztonságos, kíméletes és gyors is egyben a Wizard legkisebb lip-gripje.

Egy újabb pölöskei csuka hitte magáénak a nap legfogósabb csaliját.

Fantasztikus érzés, óriási adrenalinbomba, ahogy felrobban a vízfelszín, és először megmutatja magát.

Megunhatatlan pompájukban, zöld téli köntösükben díszelgő csukák rabja lettem.

Ahogy a csalik cserélgetése, úgy a sok helyváltoztatás, a legjobb beállások, pozíciók megtalálása is bizony sok időt vesz el, de ez elkerülhetetlen egy növényzettel, akadókkal ennyire sűrűn szabdalt pályán. Minderre, kárpótlásként az a hét, makkegészséges zöld pettyes bundás lett az ajándék, melyeket nap végére a kamera elé emelhettem.