A csukatilalom leteltével lázas készülődésbe kezdtem, alig vártam, hogy újra kedvenc vizem partján állva szeretett horgászmódszeremnek, a pergetésnek hódoljak.
Napról-napra fokozódó vággyal, egyre tisztább, világosabb elképzelésekkel, no meg a rég áhított csukafogás gondolatával keltem útra az első tavaszi pergető portyán.
A hetekkel korábban beszerzett kettőnegyvenes, ultralight kategóriába sorolt E.T. Skill III pergetőbotnak eredeti hivatását meghazudtolva sokkal komolyabb feladatokat tartogattam. Joggal gondolhattam efféle „szentségtörésre", hiszen egy rendkívül gyors, gerinces, óriási erőtartalékokkal rendelkező botot éreztem benne.
Társként egy könnyű, megbízható és strapabíró szerkezettel megáldott pergető orsót szerettem volna, így esett a választásom az 5+1 csapággyal rendelkező, 4000-es méretű E.T. Extreme Spin-re.
Újdonsült szerzeményem könnyített alumínium dobjára kimondottan pergetéshez ajánlott, nagy szakítószilárdsággal, ugyanakkor alacsony nyúlással rendelkező, lágy, huszonötös monofil zsinórt csévéltem, az Extreme-t. .
A felszerelés minden elemét próbáltam úgy összehangolni, hogy megfeleljen egy közepes erősségű műcsalis pergetés, azon belül is a wobblerezés követelményeinek, figyelembe véve a várható halak nagyságát, súlyát is. Elsődleges szándékom az volt, hogy több pergetőtársam által is eredményesen használt Gold Star wobblereket kipróbáljam végre, ízelítőt kaphassak tulajdonságaikról, fogósságukról.
Régi megszokott helyeim közül ott kezdtem a horgászatot, ahol a tilalmi idő előtt is - még januárban - sikerült horogvégre csábítani néhány szebb csukát. Ekkor ez bizonyult a legmeghatározóbb támpontnak, no meg a víz felszínén gyűrűző apró halak jelenléte, amit azonban csak megérkezésemkor tapasztalhattam. A csatorna most is régi, megszokott arcát mutatta, a korábbiakhoz képest csupán annyi különbséggel, hogy alacsony vízállás mellett folydogált erősen apadó medrében.
Kezdeti próbálkozásaim, az első néhány dobás a mederalakulatok esetleges változásának felderítését hivatottak szolgálni. Zöld színű, 8 centis gumihallal tapogattam végig a talaj közeli régiót. A kisebb törésekkel szabdalt, de akadó nélküli meder jó wobbleres pályának tűnt, alig több mint méteres vize ideális környezetet sejtetett a sekély járású, felúszó műhalaknak.
A tesztdobások olyannyira jól sikerültek, hogy néhány kísérletezés után éles koppintással, amolyan igazi spiccre húzós kapással jelentkezett az első másfeles csuka. Vad kirohanásait példásan csillapította a Skill, rögtön bebizonyítva, hogy korábbi hozzá fűzött elképzeléseim cseppet sem állnak tőle távol.
Miután halam szájszegletéből kiakasztottam a jighorgot, az elmaradhatatlan és elharaphatatlan Pike Mono gyorskapcsába a GS Minnow wobblere került egy nappali használatra tervezett, természetes hatást keltő, táplálékhalacskát mintázó színkombinációval. Ez a 10 centiméteres, 10 grammos, első osztályú VMC horgokkal és belső csörgő rendszerrel ellátott felúszó műcsali a lassú sodrásban húzva gyors imbolygó mozgást végez. A tempón lassítva, vagy éppenséggel gyorsítva jól lehet vele játszadozni, teljesen kiszámítható, kitapasztalható kis idővel a víz alatt bizonyos bevontatási tempónál megtett útja, merülése. Talán a hetedik dobásban lendíthettem útjára a kis „csörgőst", és lassú ütemben terelgettem magam felé vissza a parttal párhuzamosan, amikor keményen odaütött neki valaki. Az azonnali akasztás szép halat ígért, a kis Skill lassan, de határozottan kényszerítette hozzám első GS wobbleres csukámat. A tűhegyes VMC horogok közül a hátsó akadt rendesen szájszélbe, a fárasztás alatt pedig a szabadon fityegő hasi horog fogott meg egy vékony bőrdarabot. Szerencsére a másfél kiló körüli csuka komolyabb sérülések nélkül úszta meg a kalandot, gyors fotó készítése, no meg a kihorgozás után szabadon úszhatott el.
A GS Minnow-t (is) szeretik a csukák |
A következő pár dobásban nem akadt több érdeklődő, ezért kicsit lejjebb, „szűz" helyen folytattam a horgászatot. Nemcsak helyet, de csalit is váltottam, és a aranyhalra hajazó 6 cm-es, 10 gr-os GS Fat wobblere került zsinórom végére. Az otthoni „száraz teszt" alatt bevallom ő lett a kedvencem, alakja, színe miatt leginkább őt tartottam az igazi csukafalatnak. Vele is dobtam párat, mire megértettem mit is szeret igazán. A lassú bevontatás mellett rövid szünetet kellett tartani, így lehetett a legingerlőbben felkínálni őkelmét. Ekkor lassan emelkedni kezdett a felszín felé, abbahagyva erőteljes veretését, majd ezt kellett sűrűn ismételni. Később már a botspiccel húztam bele és engedtem el, olyan hatást imitálva, mint amilyet csak egy úszóhólyag-beteg, sérült kishal tud. Az eredménytől, a mozgástól én már le voltam nyűgözve, teljesen biztos voltam benne, hogy a csukák sem hagyják majd annyiban a dolgot. A kis duci wobbler hihetetlen összhangban dolgozott a bottal, a nagy gyűrűknek köszönhetően mindenféle erőlködés nélkül, alsó lendítéssel is nagyon messzire lehetett eljuttatni. Koncentráltam, tudtam, hogy bármelyik dobásban benne van a hal, erősebben markoltam hát a finom pálca nyelét. Kemény rántásra, ütésre számítottam abban a felfokozott állapotomban, de az erőszakos kapás elmaradt. Helyette egy hosszú utat bejáró, tökéletesen nyomon követhető megtolósat kaptam, amire gyors akasztással reagáltam. A rövid zsinóron védekező hal jókorákat pumpált a boton, kicsit a féken is lazítottam, amíg nem győződtem meg, hogyan akadtak a horgok. Parádés küzdelem után tarkón ragadva emeltem ki az előző halaim méretével szinte teljesen megegyező csukát.
A GS Fat is megfogta a maga halát rövid idő alatt | Tökéletes szájszéli akadás |
Nagy kedvvel és izgalommal folytattam a dobálást, miután visszahelyeztem a vízbe csodaszép színekben pompázó csukámat. Kitartóan szűrtem a vizet, jóleső érzés volt a meleg tavaszi nap fényáradatában úszó vízpartot cserkészni. A környék békéje, nyugalma, no meg a szélcsend miatt kitűnően hallottam erőteljesen verető wobblerem csörgését, miközben a meder közepén tartott éppen. Nem sokat kellett várni a következő jelentkezőre, a GS Fat minden kétséget kizáróan bizonyította fogósságát, mutatva, hogy jól kidolgozott formával és helyesen megválasztott színnel a kicsik is felemelkedhetnek a nagy nevek csalijai közé.
Jó volt fárasztani a Skillel | Jogos öröm |
Pihenésképpen, vagy mert talán hittem is, hogy a változatosság gyönyörködtet, az utolsó néhány dobás erejéig újra a zöld plasztikhalacskát kapcsoltam a karabinerbe. Igyekezetemet nem koronázta gyors siker, de rendületlenül, átszellemülten fésültem át a távolabbi medret is csalimmal. A sokadik dobásra jó kapást közvetített az erős monofil, termetes csuka alatt kezdett dolgozni az érzékeny pergetőbot. Az előzőeknél hosszabb fárasztás következett, mely végül sikerrel fejeződött be és diadalittasan emeltem a magasba a három kilós csukát.
Alig értem át a tarkóját | Visszaengedés előtt még pózolt egyet a puha fűben a kamera előtt |
Természetesen a legnagyobb is szabadon távozhatott |
Határtalan örömet éreztem, az új felszereléssel, az új csalikkal nagyon hamar megkaptam azt az élményt, amire annyira vágytam. Átlagosnak ígérkező tavaszi délutánnak indult, melyet mégis felejthetetlenné tettek szeretett kis folyóm vad csukái.