Megjelent: 2024. március 06. | Forrás: Szebenyi Péter

Március közepét írva örömmel vettem fel a telefont, amikor a Zabos Géza Horgász Egyesület Halászati és Horgászati Ellenőrének, Márton Károlynak a nevét írta ki csörgéskor a készülék, hisz bíztam benne: megérkeztek a pisztrángok.

Minden évben egyszer-kétszer a téli és a tavaszi hónapokban pisztráng telepítést hajt végre a Zabos Géza HE a Nagycsécsi tóba.

Ezen agresszíven táplálkozó és többféle módszerrel is jól fogható ragadozókról már sokat hallottam-olvastam, viszont még személyesen nem volt szerencsém hozzájuk.
A telepítés szerdán történt, amit 3 nap tilalom követett. A tilalom feloldása szombat reggel 6 órára tevődött.
Ahogy illik, 5:30-ra volt megbeszélve Gábor barátommal a találka a tó bejáratánál. Sajnos a beígért eső percre pontosan érkezett, így esőruhában kezdtünk. A zord időjárás ellenére viszont nem csak mi voltunk bezsongva a szivárványosok cserkelésére. Mire kiértünk, már szinte körbe ülték a tavat, így egy nagyobb, de még üresen álló placcon parkoltunk le.

Egy szolid szelfi a haveroknak, hadd irigykedjenek ...

Volt fél óránk kitalálni mivel-hogyan és miként fogunk pisztrángot, hisz nem csak én, hanem Gábor is ugyanolyan vakon volt a témában.
Gábor a 7-35 grammos 240 cm-es Wizard Samurai spin pálcáját vette a kezébe.

Vele ellentétben én a finomabb 2-8 grammos Wizard Samurai spin-t készítettem ki amire a 2000-es méretű, 4+1 csapággyal ellátott Wizard Edge orsót tettem 0,08-as szürke Wizard fonottal feltöltve.

Miközben előkészítettük a felszerelésünk, eljött a hat óra, azaz a kezdés ideje. Ekkor lettünk figyelmesek a szélcsendes, de esős időben pár felszíni gyűrűre, ami számomra még ismeretlen halat sejtetett. 100 méterre lehetett tőlünk, így el is indultunk az ominózus hely irányába. Valami oknál fogva ezt a sekély öblöt senki nem érezte megfelelő helynek, hisz a tőle balra és jobbra lévő helyen is voltak, de ott pont nem. Közeledésünk közben megbizonyosodtunk, hogy néhány pisztráng a kiszemelt sekély öbölben tartózkodik, hisz nem csak gyűrűzések, hanem a teljes testes víz fölé ugrások is elárulták őket.

Az első dobásokat a már sokat olvasott és hatékony szivárványos pisztráng csaliknak tartott mini körforgókkal, kis támolygókkal és vertikális csalikkal kezdtük. Ekkor hamar ráébredtünk, hogy miért nem kedvelik ezt a helyet. Maximum 60-80 centiméteres víz volt csak, amiben ráadásul több ág is be volt esve a környéken lévő fákról. A növekvő nádtorzsák pedig úgyszintén nem könnyítették meg a pecát. Azaz sekély és akadós.
Ezek ellenére a kis könnyű csaliknak köszönhetően pár dobáson belül rájöttünk a megfelelő vezetési stílusra, ami a felszín alatti 10-15 centiméteres vízréteget jelentette. Jutalmunk percek alatt kapásokban, sőt halakban jelentkezett.

Gábor volt az első egy szép 50 deka feletti példánnyal.

Igyekeztem nem lemaradni és loholtam utána.

Fej-fej mellett fogtuk a kis szivárványosokat 30 és 50 dekagramm közötti méretben. Hihetetlen fejrázásokkal és ugrásokkal tarkított fárasztásokat láthattunk és élhettünk meg. Az eső időnként csendesedett, olykor pedig felerősödött, így le is vettem az esőruhám, mert nagyon nem volt komfortos benne a dobálás. Jól eláztam a közel 1,5-2 órás peca alatt, viszont megérte. Ez idő alatt ketten több, mint 30 halat tereltünk partra és még kb 10-12 meglépett a lenyomott szakállú horgok miatt. Na de sebaj! Így legalább nem okoztunk nekik maradandó sérülést. A megfelelő vezetés mellett a csali színe volt az, amire figyelni kellett. Két-három halat adott egy csali típus egy adott színe, aztán a raj már megismerte és nem ütött neki oda. Akár azonos típusú csaliban is ha fehérről például rózsaszínre váltottunk, azonnal beindult a „bugi”.

Kényelmetlen, meredek part. Nádtorzsás, akadós partszél, de ha itt a hal, akkor itt kell megoldani

Levonva a konklúziót egyértelműen a megfelelő hely megtalálása jelentette ezen a napon a sikert. Miután megtaláltuk őket, szinte bármit dobtunk, ami az adott hal típus és méret kategóriája elbírt azt ütötték. Egyedül a körforgók nem működtek, viszont a támolygók, a vertikális csalik és a wobblerek is jók voltak.

Az első napi bandanagy a Salmo Hornetet vette le az első pár tekerésen belül.

Ez a nap viszont, valljuk be, nem volt nagy kihívás. 400-500 darab frissen telepített szivárványos pisztrángból elcsípni fejenként 15-20 darabot, úgy hogy még nem láttak műcsalit nem teljesíthetetlen feladat.

Második nap reggelén már egyedül indultam útnak. Csapadékot minimálisat ígért a meteorológia, cserébe feltámadt a szél, ami lehetetlenné tette a „pettyesek” szemmel való megtalálását. A tegnap jónak bizonyult helyre lakókocsival beköltöztek, így maradt a kereső peca. 

A szombaton bevált csalikkal indítva helyről-helyre haladva azt véltem felfedezni, hogy közel sem megy úgy, mint egy nappal korábban. Konkrétan egy árva ütést sem értem el. Ennyire a helyen múlna? Tovább gondolva a dolgot, ha csak a száraz matematikát veszem elő, akkor hamar leesett, hogy mi ketten Gábor barátommal tegnap 1.5 óra alatt a teljes telepítés közel 10%-át horogra csaltuk. Gyanítom nem csak mi voltunk ilyen ügyesek plusz a természet is szelektálja őket a csukák, gémek, kormoránok személyében. Ergo nem sok olyan szivárványos pisztrángnak telhetett el úgy a szombati napja, hogy ne látott volna műcsalit vagy ne próbálta volna valamilyen ragadozó megtámadni.

Megoldás: Adok nekik olyat amit még valószínűleg nem láttak. A sporikat elnézve, mindenki villantókkal, wobblerekkel próbálkozott. Ekkor jött az ötlet! Plasztikokat elő.

4 plasztikot állítottam hadrendbe.

A Wizard Nymph-ből a 002-es kódú fehéret,

A Wizard Paddle Minnow csaliból a már sügerezés közben többször bizonyított mákszemes neon zöldet,

A Wizard Froggy-ból a 004-es színkódú élénk narancs csillámos színt

Végül pedig a Wizard Harpex Twist apró twisteréből a 003-as színkódú lila színt, fekete mákos pettyekkel.

Négy különböző szín, forma és mozgás.
A Wizard UL PRO és EDGE PRO JIG típusokat vettem elő.

Az EDGE PRO az úgymond megszokott gömb formát képviselik. 2-2,5-3-4-5-7 grammos méretben érhetőek el 1-es és 6-os horog méret közötti tartományban.

Az UL PRO már számomra egy új formát képvisel. Egy hegyes csőrre emlékeztető súly. Kíváncsian fűztem két plasztikba is ezt a típust. 1-1,5-2-3-5 grammos méretben érhetőek el 2-es és 6-os horog méret közötti tartományban.

Finom fenék feletti pöckölésekkel kezdtem vezetni a part melletti 5-8 méteres sávban, hisz ez az a zóna ahol már kellően felmelegszik a víz. 

Elég hamar meg is érkezett az első agresszív ütés a paddle minnow-ra.

Közben jöttek-mentek a sporik beszámolva egy-egy ütésről fogásról, de közel sem a tegnapi nap eseményeit véltem felfedezni.

A Froggyt a kavicson húzva, szinte pöckölgetve tácoltattam és eközben támadta meg a lábam előtt a szemem láttára ez a kis harcos.

Mégis a legeredményesebb a harpex twist volt. Pici pár centis emelésekkel ugráltattam a törések mellett és erre a kombóra érkezett a legtöbb és a legagresszívebb kapások is.

Egyértelműen a 003-as színkódú Wizard Harpex Twist és az 1 grammos Wizard UL PRO kombó volt a nyerő ezen a napon.

Igaz nem tértem ki részleteiben a bot-orsó párosra, de mindkét nap jól bizonyítottak. A pálca az agresszív pisztrángos fejrázásokat is jól csillapította. Az orsó pedig segített a tűpontos csalivezetésben.

Vasárnap délután kislányom is lehetőséget kapott és élt is vele. Ő is elcsípte élete első szivárványos pisztrángját!

Köszönöm szépen a Zabos Géza Horgász Egyesület vezetőségének, hogy biztosították a lehetőséget számomra arra, hogy betekintést nyerjek a pisztrángozás egy kicsiny szegletébe. Emellett kiemelve köszönöm Márton Károlynak, aki időt, energiát nem sajnálva végzi szívvel-lélekkel a munkáját és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Zabos Géza HE tagjai idén is pisztrángozhassanak egy jót!

 

Fotókat készítette: Girincsi Gábor, Márton Károly és Szebenyi Péter
Szöveg: Szebenyi Péter