A legtöbben ősszel pergetnek csukára, pedig a tavaszi, ívás utáni horgászatok is okozhatnak pozitív meglepetést. Az Energo Team Excalibur Spin pergetőbotot állítottuk csatarendbe, miközben Kovács Adriánnal, a Salmo Team Hungary tagjával indultunk csukázni.
Reggeli szerelgetés a felújított csónakban |
A cél egy szabolcsi tó, ahol már ősszel is igen jó tapasztalatokra tettünk szert. Egészen jó csukaállománya van, bár nemrégiben napijegyesek is birtokba vehették, így a jövője már nem olyan rózsás képet mutat, mint korábban.
A „főhős” a műcsalik tengerében |
Adrián kezéből, ha pergetésről van szó, kirobbanthatatlan a Ryobi Zauber. (Zárójelben jegyzem meg, hogy azóta kézbe vehette a legújabb Banaxokat, az Irist és a Xéniát, melyek elképesztő jól sikerültek! Erről később!) Az orsóra közepesen erős fonott zsinór került, és természetesen drótelőke is! De nézzük a legfontosabbat, a botot!
A bot hajlása igen harmonikus - jól dolgozik |
Energo Team Excalibur Spin 2,40
A sorozat 5 tagból áll, az egészen rövid 1,80-as modelltől a 3,00 méteresig. A 2,40-es pont a középső testvére ennek a máris népszerű családnak. Ezt a modellt gondoltuk csukára a legmegfelelőbbnek. Dobósúlya 25-50 g, ami nagyjából lefedi a közepesen nagy műcsalikkal való pergetéshez szükséges tartományt. A botra igényes SIC gyűrűket bandázsoltak, melyek - biztosak lehetünk benne - a bot teljes élettartamán keresztül ki fogják szolgálni az igényeinket. Az orsótartó felülről zár, így a tenyerünk mindig a puha EVA nyélen pihenhet. A nyél egyébként az utóbbi évek divatjához hasonlatosan osztott, ez jótékonyan érinti a bot összsúlyát is, ami mindössze 135 g. Utoljára hagytam a bot anyagát, ami nagy tisztaságú, IM8-as carbon. Ennél többet nem is kívánhatunk!
A szákba gyakran belegabalyodik a csuka, ha csak lehet, nem használjuk |
A téli teszten már kiderült, hogy a pálca kifejezetten ajánlható fonott zsinórokhoz (vagy a bothoz a fonott zsinórok), mert nem egy durung, nem egy túlfeszített, alig hajló valami. Nagyon rugalmas, a gyári dobótartományban feltüntetett súlyú műcsalikat valósággal kilövi. A hajlékonyabb, jól dolgozó botok közé tartozik. Érdemes a fotókon terhelt állapotában is megnézni, nehogy valaki azt gondolja, hogy „taknyos” a bot. Épp ellenkezőleg, hajlása terhelés alatt igen kiegyensúlyozott, nyugodtan állítható, hogy harmonikus. Ahogy felkeményedik, előbukkan az igazi karaktere, megmutatkoznak rejtett tartalékai.
A másik, már itt-ott felbukkanó „titkos” favorit a Mosca villantó. Adrián Írországban és Svédországban is kiválóan fogott vele. Ezen a tavon a rézszínű, fekete mintás, 7-es (tehát nagyméretű) változata jött be igazán.
A tarkófogás most is bevált |
Adrián az idei esztendőre teljesen felújította csónakját, s a premierre is aznap került sor. A rocsó igen szépen mutatott az alumínium kiegészítőkkel, s immár a pergető székek lehetséges pozíciói is megszaporodtak. De a lényeg persze a horgászat!
A 7-as Mosca villantó hozta a halat |
A csípős tavaszi levegő még igen nehéznek mutatkozott a hajnali órán, amikor megérkeztünk a helyszínre. Az utánfutóról hamar a vízbe került a csónak, már indulhattunk is a tó vallatására. Egyedül voltunk a vízen. Nagy szó ez manapság!
Az első halunk olyan 2,5 kg-os lehetett |
A tó nem túl mély, talán 2,5 méter lehet a legmélyebb régió, de vize kristálytiszta. Mivel a napfény mélyre hatol a tóban, a vízinövényzet változatos világa él és virul benne. Ezek az aljzathoz rögzülve várják, hogy a villantónkkal megtaláljuk és felszakítsuk őket. Ők a mi életünket keserítik, mi meg övéket. Pár dobás után azért rá lehet érezni arra a tempóra, amivel még mélyen, de valamivel a növényzet felett tudjuk elhúzni a műcsalikat. Ez itt a kulcs. Ha túl magasan jön a villantó, nem biztos, hogy felnyúl érte a csuka, ha meg túl mélyen, akkor összeszedi a növényzetet a műcsali, és használhatatlanná válik. Ősszel reméltük, hogy télen majd kipusztul a sok növény, de nem így történt. Valamennyit süllyedt az állománya, de szinte mindenütt megmaradt. Adrián valószínűleg nem azért többszörös magyar bajnok pergető, hogy kifogjon rajta egy ilyen körülmény, kisvártatva már fárasztotta is az első csukáját. Olyan jó két és feles csuka próbált szabadulni a drillingtől, persze hiába. Ekkor léptem hátra a csónakban és készítettem néhány képet a bot hajlásáról.
Itt még lazán fogta a halat Adrián |
Látni, hogy a spiccrésze, mely például a könnyebb műcsalik eldobásáért is felel, hajlékony, de a középső harmadától kiválóan felkeményedik, és valóban előbukkan az ereje. A halat pontos tarkófogással emelte ki horgászunk, alaposan kifárasztotta, hogy a csónakban már ne verje össze magát. Pár fotó után mehetett is vissza a vízbe. A fotózást amúgy jól tűrte a halunk, de a visszaengedés előkészületeinél nagyot ugrott, és elég magasról érkezett a vízfelszínre, ezt a fényképezőgépem meg is örökítette. Szó mi szó, nem tipikus visszaengedés-kép keletkezett.
A visszaeresztés kicsit magasról történt |
Ezek után még 5-6 darab csukát sikerült villantóvégre kapni. Voltak benne kisebbek és volt benne egy közel 5 kg-os harcos példány is. Utóbbi azért már nagy küzdő volt, hajladozott az Excalibur becsülettel, de a hal ki nem foghatott rajta. Ráadásul jól össze is szedte a csuka a növényzetet, volt olyan stádiuma a fárasztásnak, amikor alig látszott a hal, csak egy nagy növény-gomolyag száguldozott jobbra-balra. Aztán egy hirtelen mozdulattal mindig lerúgta magáról a növény nagy részét.
Megérkezett a bandanagy egy adag növényzettel együtt |
Mire a csónak mellé került, már csak egy maréknyi növényzet volt a zsinórba gabalyodva. Adrián lip-grippel fogta meg a száját, és emelte be a csónakba.
Na, ebből már nem látszott ki a Mosca, nagyon mélyre kapta |
A bot kiválóan teljesített. Bírta a fárasztás minden követelményét, miközben könnyűségével remekül szolgálja a hosszú pergetési periódust is.
„Legalább 5-ös, Rudi!” - gondolja Adrián |
Egyébként a sorozat többi tagja is figyelmet érdemel, már a kis, 1,80-as pálca is nagyon rendben van a maga kategóriájában, és a 2,70-es, vagy a 3,00-as bot is népszerű lehet a 30-60-as, vagy a 40-80 grammos dobósúlyával.