Január elsején, ha mód van rá, igyekszem a vízen tölteni pár órát. Ahogy mondani szokták, ahogyan kezdjük az évet, úgy is fog folytatódni. Még ha tisztában is vagyok vele, hogy azért az egész év nem állhat csak horgászatból, azért egy próbát megér mindig a babona.

Zoli barátommal indultunk egy kis dunai gumihalas pecára. Természetesen süllõt szerettünk volna fogni, de az elmúlt idõszakok nem voltak túl kegyesek. Legtöbbször a vízállással voltak problémák, néha pedig olyan hideg volt, hogy egy dobás után jégkockává fagyott a zsinór az orsó dobján… A körülmények ezúttal sem voltak túlontúl kedvezõek, de azért töretlenül dobáltuk a különbözõ csalikat egy jól ismert törés közelében.

Gumihal sorakozó

Hosszas kapástalanság után akadt a kezembe egy küsz formájú, igen rikító zöld csillámos gumihal. Cimborám rá is vágta rögtön, „-Látom még szilveszteri hangulatban vagy, a diszkó színben reménykedsz." Reménykedni én ugyan nem reménykedtem semmiben, de szívesen kísérletezek, pláne ha a favorit csalikra nem érkezik kapás. Ahogy feneket fogott a gumihal, lassan beleemeltem egyet, majd még egyet. Nem a bottal mozgattam, csak az orsó karján tekertem egyet, majd vártam, míg visszakoppan a talajra. Pár ilyen taktus után valami goromba erõ visszahúzott odalent. Nem a várt éles, süllõs rávágást kaptam, de azért egy bevágással nyugtáztam az eseményt. Botom heves bólogatásaiból hamar kiderült, halba akadt a jighorog.

Elég a gumihal farkát 10 mp-ig forrásban lévõ vízbe mártani, majd kicsit megnyújtani...

Még mindig süllõt vártam, hiszen ezen a helyen már sok-sok éve horgászom és süllõn kívül mást még nem sikerült horogra csalnom, de éreztem, hogy ezúttal valami nem stimmel. Rövid tusakodás után egy szürke bajszos jószágot emeltem a csónakba. Zolival bambán néztünk össze. Harcsa, -2 fokban? Bizony, úgy látszik, néha ilyen is elõfordul, a gumihal pedig tökéletesen bent lapult az öblös szájban. A „diszkó" gumihal, ahogy barátom nevezte.

és szépen fog mozogni állóvizen is.

Fõzés elõtt

De ebben a gumiban nem csak a színe volt az érdekes. Egy Delalande Shad GT volt egészen pontosan. Más gumihalakkal ellentétben ennek a típusnak furább, keményebb az anyaga. Valószínûleg éppen ezért kevesebben veszik a bátorságot, hogy kipróbálják. Nekem Endru barátom mutatta meg egy közös horgászatunk alkalmával még pár évvel ezelõtt. Meglepõen jól ették a süllõk, sõt kõsüllõk is.

Fõzés után

Januári harcsa

Akkor állóvízen horgásztunk vele, amihez kellett rajta egy apró változtatást eszközölni, hogy igazán fogós legyen. Forrásban lévõ vízbe kell mártani a farkát a csalinak körülbelül 10 másodpercre, majd két ujjal a korong felett kicsit meg kell nyújtani. Ettõl teljesen jól fog mozogni lassú bevontatásnál is. Folyóvízen erre nincs szükség, ugyanis folyással szemben húzva intenzív veretésbe kezd a merevnek tûnõ anyag ellenére. Ezt a remegõ mozgást néha a boton is érezhetjük, akárcsak egy wobblernél. Ha pedig mi érezzük, joggal feltételezhetõ, hogy talán a halak is könnyebben észreveszik odalent, például zavarosabb víz esetén. Akár olyan zavarosban is, amilyenben legutóbb pecáztam.

Szépen, szájba, ahogy kell

A harcsa óta eltelt pár hét, mire végre újra jutott idõ horgászatra. Ahogy ez lenni szokott, persze a körülmények ismét nem voltak éppen a legideálisabbak… A Duna az elmúlt napok erõteljes áradása után apadni kezdett. Sõt, mit apadt? Zuhant! Ennek ellenére a víz még így is túlságosan magas volt, mire kijutottam. Ebbõl már sejteni lehet, hogy sáros, koszos is volt, ami nemigen kedvez a gumihalas horgászatnak. Márpedig én ezt terveztem. Az élõ folyóban nem is reménykedtem. Inkább egy öblöt néztem meg, bízva abban, hogy a nagy víz elõl ide menekült néhány süllõ. Ismervén a terepviszonyokat, arra számítottam, ha pontosan el tudom húzni egy hal orra elõtt a gumit, talán sikerül kapásra bírni. Az elmúlt év õszén jó néhány szép süllõt sikerült itt horogra kerítenem, de zömmel apróbb twisterekkel.

Remek akadás

Az év elsõ süllõje

Most ezekben nem reménykedtem, mivel jó, ha 20 centire látszott a vízben a csalim és úgy gondoltam, valami feltûnõbbre lesz szükség, hogy egy kósza jószág észrevegye és ráharapjon. Ilyen zavaros vízben többnyire igyekszem feltûnõbb csalit felkínálni. Egyrészt növelem a méretet, hiszen minél nagyobb például egy gumihal, annál nagyobb rezonanciát kelt, tehát annál könnyebben veszi észre a ragadozó. Másrészt mindenképpen rikító színek közül válogatok, illetve a víz színétõl leginkább elütõt keresem. 10-12 centi körüli twistereket és gumihalakat próbálgattam ezen a napon és elég hamar a kapocsba került egy piros-fehér színû Shad GT gumihal.

Ilyen legyen az idei összes

A piros-fehér színnek eleve nagy a kontrasztja, a fehér szín pedig úgy láttam elég jól kitûnik ebbõl a zavaros vízbõl is. Mivel a szokásosnál magasabb volt a vízállás, így a nagyobb mélység miatt egy 15gr-os jigfej került a csaliba. A szükségesnél picit nagyobb fej abban is segített, hogy kicsit agresszívabban tudjam vezetni a csalit. Egy kisebb akadó közelében ez az összeállítás megtetszett valakinek, amit éles koppintással közvetített felém.

A fákon jól látszik, pár napja még máshol volt a vízszint…

Az elején gyengén védekezett a koma, de a csónak mellett rákapcsolt és a fékrõl is leszaladt pár méter zsinór, mire újra megszelídült. A várva várt fárasztás végén az év elsõ süllõje törte át a vízfelszínt, majd álla alatt megragadva beemelhettem a csónakba. Igazán remek jószág meresztette elõttem tüskéit. Színe egészen sötét tónusban pompázott.

Viszont látásra!

A horog szerencsére szájszélbe akadt, így nem okozott neki nagy sérülést. Könnyedén úszott el, amint szabadjára engedtem. Mosolyogva néztem a gumihalra. Neki is ez tetszett meg… Hogy azért, mert olyan különleges lenne, vagy csak mert éppen akkor ezt húztam el elõtte, valószínûleg sosem fog kiderülni. Az ember mindig azzal fog, amivel dobál. De ha valami egyszer beválik, azért mindig gyakrabban kerül újra a kapocsba!