-Apa, nálad van a fekete Salmo Tiny?- kérdezte nagyfiam a vacsora után komoly, őszinte választ váró tekintettel. A feltett kérdés hangsúlyában, s azokban a nagy, barnán csillogó szemekben a viszont látás vágya, az el nem veszítés reménye volt összegyúrva.
Szépen, libasorban. Horgászataim többségét cseperedő fiaim is nyomon követik. Ezúttal, az elviselhetetlen kánikulára való tekintettel otthon maradtak |
A hosszú napok óta tartó augusztusi kánikula már-már elviselhetetlenné tette a nappali horgászatot. Az árnyékban mért 38 Celsius fokos hőség bizony nem volt veszélytelen, óriási fizikai próbatételt jelentett nemcsak a vízen tartózkodó horgászoknak, hanem az otthonaikba húzódó emberek számára is.
A lakóhelyemhez közeli Gaja-patak szenvedését nap, mint nap nyomon követhettem. Amellett, hogy a forróság és az aszály miatt vízszintje folyamatosan csökkent, hőmérséklete ezzel arányosan nőtt. Tényleg aggasztó volt a helyzet, eső és szél nem lévén az oxigénszint is drasztikusan csökkent, már-már súrolva a halak számára elviselhetetlen értéket.
Őrültségnek tűnt, de rászántam magam egy délutáni horgászatra ebben az időben. A pergető bot összerakása közben rossz érzésekkel figyeltem az opálossá színeződött vizet. Egy olyan partszakaszt választottam horgászatom helyszínéül, ahol a magas vízparti fák takarása miatt árnyéksáv vetődött a vízre.
Sekély vízben, tikkasztó melegben, és tűző napsütésben érdemesebb az árnyékos részeket vallatni |
Reményvesztetten szereltem össze Perch Blade-met az új Banax Blitz-el, szentül meg voltam győződve arról, hogy az elviselhetetlenül meleg vízben vegetáló halak elveszítették még a táplálkozási ösztönüket is.
Sügérre és domira számítva 0,20-as E.T Specialist Pike monofil került, mely extra lágyságával, kopásálló bevonatával első osztályú dobhatóságot produkál az alacsony tömegű műcsalik esetében is.
Kisméretű kapcsomba a híres lengyel wobblergyártó cég, a Salmo mini csodája, a Tiny került, pontosan a fekete-szürke árnyalatúra festett cserebogara.
Az első, jó hosszúra sikeredett dobások nem hoztak eredményt, pedig a szokásos módon lassan, egyenletes tempóban terelgettem magam felé a csalit. A következőkben nagyon figyeltem arra, hogy amennyire lehetséges a növénysáv elé ejtsem be a wobblert, és a parttal párhuzamosan vezessem visszafelé. Alig pár métert tehetett meg a csali, amikor erős rántást kaptam. A bevágás során azonban mindenféle ellenállás nélkül tekertem fel a maradék, kint lévő zsinórt, és döbbenten álltam kezemben az ostorrá csúfított készséggel. Egyértelműen csuka lehetett a tettes, akinek borotvaéles fogazata azonnal elvágta a vékony monofilt. A pergetőtáska zsebéből hamar előkotortam egy előre megkötött Pike Mono-t, és a fiamtól kölcsönbe vett - a most elveszített wobblerrel teljesen azonos mintázatú - Salmo Tiny-vel folytattam a pergetést. Talán a második, vagy harmadik bevontatásra jelentkezett ismét egy vadul kapó hal. Rövid fárasztást követően megnyugodva szemrevételeztem a jó akadást, majd a zöld bundás tigris szelíden simult ujjaim közé a part mellett.
Ekkor még nem hittem, hogy ez a délután a csukákról fog szólni… |
…azt pedig végképp nem gondoltam, hogy a Salmo Tiny nagy napja is lesz egyben |
Fényképezés és visszaeresztés után izgatottan céloztam meg ismét a part szélét. Tudatosan, lassú tempóban vezettem a Tiny-t, megtehettem, mert kis sebességnél is rendkívül ingerlően veretett zsinórom végén. A könnyű bot karbon tűspicce remegő táncával közvetítette a csali mozgását. Nem kellett sokat ügyeskedni a következő kapásig, lomha ráfordulásra nyúlt ki a spicc a víz irányába. Ennek következtében reakcióm is késett a bevágáshoz, de a hosszúnak tűnő víz alatti tornamutatványok sejthetővé tették az aprócska drillingek biztos behatolását. A víztetőre kényszerített kiló fölötti csuka szájából csak a Pike Mono előkéje látszott ki, a wobblert elnyelte a mohó ragadozó. Tarkóját megragadva fűre fektettem, s gyors műtéttel szabadítottam meg a csupán apró sebet okozó fekete csodabogártól.
Csukaelőke ide vagy oda, azért nem vagyok nyugodt, amíg át nem fogom a nyakát. A képen jól látszik a meleg miatti biológiai egyensúly felbomlása során bekövetkező opálosodás, poshadás |
Ha már tátani kezdi a száját, számíthatunk a pillanatok múlva esedékes fejrázós szaltózásra |
Elképedve fogadtam az új tapasztalatokat. Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ilyen rekkenő hőségben, ilyen légnyomási értékek között van hal, amelyik most sem hazudtolja meg önmagát. Ez pedig a csuka, az örök ragadozó, akinek talán a legbizarrabb körülmények között sem hagy alább agresszivitással párosult táplálékszerzési ösztöne.
Próbaképpen egy 5 cm-es Salmo Executort helyeztem a kapocsba, és folyásiránnyal lejjebb gyalogolva, egy újabb árnyas részen kezdtem a víz vallatását. Csak a sokadik kísérletezésre sikerült kicsikarni egy óvatos kapást. Persze, hogy csuka volt az is, igaz, az aprajából.
Igazi derékba kapós rávágás helyett csak a farokvéget kapta el oldalról, de ráhibázott szegény, mert ott is volt horog… |
Nem akartam több időt pazarolni a kísérletezéssel. Ahogy a csukákról, úgy rólam is egyre csak folyt a víz. Eszméletlen meleg volt. Elhatároztam, hogy utolsó próbaképpen a torkolati részt fogom vallatni. Újra a Tiny került zsinórvégre, és a kis folyótorkolat elvágó, tisztább vizében landolt őkelme. A meder itt is nagyon sekély volt, ha gyorsabban vezettem a süllyedő bogarat lefelé tartott bottal, akkor azonnal a talajt kezdte szántani. Meg kellett itt is találni a helyes tempót. Pontosan a harmadik dobásra jött az áhított, és jól remélt rávágás, a part előtt két méterre vetette rá magát a wobblerre az éhes csuka. A finom bottal élvezetes volt a fárasztás minden metódusa, átlagos méretű csuka hányta a bukfenceket a rövidre hagyott pórázon.
A helyváltoztatás gyors sikert hozott. S mint kiderült, a torkolati tisztább víz több csukát is vonzott |
Mielőtt még nagyon szétverte volna a helyet, hamar véget vetettem a küzdelemnek, s a kötelező fényképezés után útjára bocsátottam.
Éreztem, hogy a következő ragadozó bármelyik dobásban benne van, ezért még türelmesebben és nyugodtabban koncentrálhattam a csali felkínálására. Egy vehemens kapás utáni bevágást gyengécske ellenkezés kísérte, de annál nagyobb örömmel emeltem ki a nem várt jövevényt. –Hát te mit keresel a csukák között?- súgtam oda halkan a szépséges sügérnek, miközben a kis drillingtől szabadítottam meg. A titkát nem osztotta meg velem, így hát csak tippelni mertem mazochizmusával párosult adrenalin függőségére.
A Salmo Tiny elméletileg az ő, és hozzá hasonló méretű kisragadozók fogására lett tervezve… |
…ahogyan ez a tökéletes pergető bot is |
A kis wobbler nagyon rövid idő alatt fogta meg újabb halát, vadul védekező csuka dolgoztatta meg jól az érzékeny pálcát és az átlagosnál lazábbra állított féket. Szokásommá vált ugyanis vékony monofil zsinór és kisméretű, gyengébb drillinggel rendelkező műcsalik alkalmazásánál, hogy annál nagyobb kényszerítő erőt nem alkalmazok, mint mekkorát a hely adottsága, akadóssága megkíván. A szépségdíjas csukát boldogan fényképeztem az alkalmi ágyként szolgáló puha fűben, majd utána ő is amnesztiát élvezve siethetett előző társai után.
Szinte „élvezte" a torkolati füves part vendégszeretetét, mintha előre tudta volna, hogy pillanatokon belül szabad lesz |
A kis fekete Tiny-n látszólag semmiféle károsodást nem okoztak az éles csukafogak. Hja kérem, a rendkívül erős habosított műanyag és az ellenálló lakkozás nagyon kemény felületet produkál.
A forró levegő és a szikrázó napsütés késő délutánra az összes energiámat kivette. Az árnyékban is majd 40 fok a napszúrás veszélyével fenyegetett, s minden jártányi erőmet összeszedve vágtam neki a hazafelé vezető útnak.
A nap utolsó halát az életű cserebogár mintázatú Salmo Tiny csapta be… |
Csendélet mini wobblerekkel, köztük a nap favoritjaival |