Pockokat üldözve, avagy ne csak nézz láss is!

Van egy rággyálónk a mezei pocok "Microtus Arvalis" amely időnként nekünk horgászoknak és a harcsáknak igazi népünnepélyt hoz. Ez a speciális dolog sokak számára ismert de vannak akinek még mindig ismeretlen a téma. Azonban akik ismerik a jelenséget, annak kihasználásáról sem tudnak mindent.

Elsőként ismerkedjünk meg ezzel a kis rágcsálóval, sokan tévesen - sokáig Én is - egérként azonosítják, innen ered az egérúszás elnevezés. Azonban nem ugyanarról beszélünk. 8-10 centiméteres apró rágcsáló, apró 3-4 centiméteres farokkal, súlya pedig 2-3 dekagramm, hasa piszkos fehér.  Ami lényegesebb, hogy rendkívül szapora, egy enyhe tél után megmaradt állomány robbanás szerűen elszaporodhat, mivel egy évben 10 alkalommal is fialhat, egy alom pedig 8-12 apróságból is állhat,  2 hetes korában már ivaréretté válik. Így nem nehéz megjósolni,. hogy ideális helyzetben robbanás szerűen elszaporodik, mint a mostani - 2023 - esztendőben is. Itt életbe lép a saját ösztönük, és létrejön a gradáció, vagyis- hasonlóan mint a lemingek - elkezdenek vándorolni. Nincs számukra akadály így, amennyiben egy folyó vagy kis patak, állna útjukba nem restek és neki vágnak a kalandnak, vagyis átúsznak a vízen. 

Itt jönnek képbe a halak, vagyis leginkább a harcsák - kis részben balinok vagy akár csukák is - amelyek a könnyű prédából elkezdenek táplálkozni, de inkább azt mondom csemegézni. Ugyanis ekkor teljesen megőrülnek a harcsák, és szinte veszekednek egy éppen a vizet átúszni akaró pocokért. Egy harcsa egy este akár 10-20 pockot is simán levesz a víztetőről. Nagyon fontos, hogy csak este, egyébként a harcsa éjszakai életmódot él, de a pockok is éjjel jelennek meg a vízben, vagyis alkonytól hajnalig. Mivel a vadász idő, és az vonulási idő egybe esik, így természetes, hogy folyamatosan szinte egész éjjel szedegetik a harcsák a pockokat. Kivételt talán a szeles hullámzó vízfelszín miatt szokott lenni. Valószínű a harcsál ekkor nem tudják kiszűrni a pocok mozgását, vagy?

Itt nem véletlenül került egy nagy, vagy a mondat végére, ugyanis kérdéses a harcsa pontosan mit is érzékelhet a pocokból. Itt most nem szeretnék tudományos lenni csupán a saját megfigyeléseimet írom le, és abból próbáltok következtetéseket levonni. Sokszor megfigyeltem, már, ahogyan egy pocok úszik a vízben, sokszor elgondolkodtam azon is vajon mit vesz észre ezen a harcsa, elsőként az úszás után keletkező gyenge de határozott V alakú csíkot és az abból keletkező hullámot/rezgést látja mindeni, ezért is nagyon sokan, felszíni, a felszínen csíkot húzó wobblert dobál, a legtöbb olyan horgász aki szeretne harcsát fogni ezen a szituáción. Hellyel közzel működik is a dolog, azonban tovább vizsgálva a dolgot, eljutunk az apró lábakhoz, amelyek segítségével úszik, ezek nagyon apró számunkra szinte észrevehetetlen rezgést adnak le.  Volt alkalmam többször látni a következő, és ehhez teljesen hasonló esetet: Úszik a pocok át a Tiszán, ettől 30-50 méterre, megjelenik egy harcsa, tökéletesen követve a pocok útvonalát, mintegy 8-10 méter után újra "tájolja" magát, és folytatja útját, mindaddig, míg egy halk loccsanással el nem tűnik a pocok a harcsa gyomrában végezve.

Itt azért mivl többször láttam ezt az eseményt próbáltam megfogni, a harcsát, és semmivel sem tudtam kizökkeznte az irányból, pedig oda dobtam az orra elé, áthúztam előtte keresztben a csalimat. Valamiért mégis az eredeti célját követte tovább, vagyis a pockot. Itt azért elkezdett bennem mocorogni a kisördög, milyen inger lehet ennyire vonzó? A rezgéseket kizártam, mivel azt többször is megzavartam a csalimmal. Mi lehet még plusz? Azért azt tudjuk, hogy az illatokra/ízekre nagyon érzékeny a harcsa, igazából talán itt lehet egy pici plusz. Talán a pocok illata, vagy az úszásközben hátrahagyott apró vizeletcseppek? Mindenesetre, a hartcsa kitéríthetetlen útjából. 

Akkor most mi a megoldás? Persze senki ne kezdjen el pocokvizeletet gyűjteni, hogy azzal beáztatott csalival próbálkozzon. Azokat a harcsákat amelyek már belőtték a célpontot nehéz kitéríteni, de a még kereső harcsák jól megfoghatóak. Egyrészt a vízfelszínen V alakot húzó wobblerek alkalmasak a feladatra, fontos elmondani, hogy a pocok nem Olimpiai sportoló, így csak szépen lassan kell vezetni a csalinkat. Kérdés mekkorát? Már fentebb írtam a pockok méretét, érdemes ehhez igazodni. Mint például a Salmónak az 5 centiméteres Fisky SR csalija is, amely gyönyörűen húzza azt a bizonyos csíkot. Persze tudom a pocok vizeleten jár sokaknak az esze, de helyette ajánlok mást.

A legélvezetesebb, mikor a harcsa orra elé tudjuk dobni a csalinkat, és itt érkeztünk el a ne csak nézz, láss is részhez. Ehhez szükségünk van egy fejlámpára, amelynek nem túl erős fénye van ha lehet középen van egy erősseb fény körbe meg gyengébb, mint a holdnak az udvara, ráadásul, ha ez a lámpa, tudja mindezt zöld fénnyel, is akkor még jobb a helyzetünk. Egy nyári pocokúszásos éjjelen kezdjük el pásztázni a vízfelszínt a lámpánkkal, ha szerencsénk van akkor látni fogunk, pockot, és harcsát is, ha meglátjuk a harcsát, ne bámuljuk folyamatosan a szemébe világítva, mert akkor elzavarjuk, ha olyan közelinek érezzük, hogy biztonsággal az orra elé tudunk dobni kb 10 centiméterre, akkor tegyük ezt meg, ha kell a világítás

gyengébbik fényével akár oda is világíthatunk. Amennyiben valóban keres és éhes a harcsa, akkor szinte garantált a siker, és le fogja venni a csalinkat a felszínről. Itt nagyon fontos a becsobbanás ereje.

Nem szabad erőteljesen odacsapni, éppen csak lágyan ejtsük elé a megfelelő műcsalit, majd 1-2 másodperces várakozás után picit bele is húzhatunk a csalinkba. Itt is nagyon fontos a csali mérete. Erre leginkább a Salmo Butcher vált be, melyet kellően lágyan lehet becsobbantani, de meghúzva is jól veret. Ez a horgászat rengeteg új tapasztalathoz fog vezetni, és hihetetlen élményben lehet részünk. Akkor a fény legyen veletek, de csak óvatosan!

Lukácsi Béla