Ír napok - második rész
Megjelent: 2010. július 14. | Forrás: Murányi Antal

Ír napok – második rész

Míg az írországi beszámolóm első részében a pergetés körülményeiről és eszközeiről számoltam be, a második részben főleg egy általam korábban nem művelt módszerre, a trollingozásra térnék ki. Ez a műfaj amennyire ismeretlen idehaza, éppen olyan gyakran művelt Írországban.

Amikor szembesültünk a Cavan megyei tavak elképesztő méretével, hamar világossá vált, hogy ezt tüzetesen végigdobálni lehetetlen – sokkal kézenfekvőbbnek és kényelmesebbnek tűnt a műcsali csónakos vontatása. János erősködött, hogy ehhez a belsőégésű motor is megfelel alapjáraton, én viszont a sokkal csendesebb, ellenben „fáradékonyabb" elektromos motort tartottam volna jobbnak. Végülis Jánosnak lett igaza. A műcsalink olyan mélyen és a csónaktól távol haladt, hogy a motor hangja nem zavarta a támadó csukát.


Egyik hatalmas tó követi a másikat


A csukák
mindenütt ott vannak!

No wind, no pike! – mondják a helyiek,
és az enyhe szél is éppen megteszi


A csónakból szemlélve statikus módszer ez, amit átlagos körülmények között elunnék, de ezúttal roppant izgalmas volt a radaron figyelni a töréseket, majd elképzelni, ahogy verető wobblerünk éppen nyolc-tíz méter mélyről csalogat fel egy darabos csukát. A vontatás sikeressége elsősorban abban rejlik, hogy műcsalink nagy távolságot jár be anélkül, hogy kivennénk, és előfordulhat, hogy a csuka száz méteren át is követi, mire elszánja magát a támadásra. Ráadásul így a műcsalink komoly mélységekbe jut le, amire egy szimpla dobás alatt nincs nagy esély.

Ha követtük a radaron megjelenő mederképet, szépen végig lehetett motorozni a törések felett, és a kapások jelentős része itt jelentkezett. Volt olyan törés is, amit nyolc-tízszer is „lejártunk" oda-vissza, és minden alkalommal odanyúlt egy rendesebb csuka.


Teljesen rákattantunk a trollingozásra

Csak a spiccet figyeltem


Néha ellenőriztem, hogy jól veret-e a wobbler

Ha lazítani akartam, így is működött a dolog


Néha kényelmesebb volt lábbal irányítani a csónakot

Vontatva jött a törésről


Ennél a módszernél elsősorban azok a wobblerek váltak be, amelyek lassú bevontatás alatt is jól veretnek: Perch, Executor – de a kissé lomhább Skinner is hozott pár csukát. Botban és orsóban maradt a másra is használt Blade-Applause páros, a vontatás nem igényelt külön felszerelést.

Rövidesen rájöttem, hogy hasonlóan eredményes a műlegyes vontatás is. Kevésbé sportszerű, de nagy szélben vagy csak pihenésképpen ki lehet próbálni. Ilyenkor kiengedtem teljesen egy merülő zsinórt, sőt még a backing-ből is keveset, és lassú vontatásnál piciket rándítottam a zsinóron, hogy élőbbnek tűnjék a csukalégy. Érdekes volt, hogy megakasztott csukáim rögtön felszínre törtek, és igen bizarr látvány volt a tőlem ötven méterre felugró hal, amiről pár pillanattal később derült ki, hogy az én zsinórom végén van…


Nagy csalikkal némileg szűrni lehet a kis csukákat

De ez sem működik százszázalékosan



A fegyverzet

Ez is szép volt!


Néhány tóhoz csak a mezőn lehetett betolni
a csónakot – nem volt egyszerű művelet!

Zoli elszámolta a csizma hosszát…


Bodnár Zoli barátunk elsősorban döglött kishallal szokott vontatni (az élő kishalat tiltja a törvény), módszeréről már többször beszámolt a hazai horgászsajtóban, ezért erre most nem is térnék ki, hanem inkább az ír nőkről számolnék be…

A kelet-európai férfiak eleve lesújtó véleménnyel vannak az ír lányokról, semmiféle kapcsolatot nem látnak az ír gyengébbik nem és a női szépség között. A karcsúbb vonalakhoz szokott magyar férfiak túl sok kivetnivalót találnak a szeplős, fehérbőrű és általában vaskos alkatú ír nőkben – szentül állítják, hogy ha szép nőt látsz Írországban, az csakis bevándorló lehet. Erre olykor rácáfolt egy-két ír „vörös démon", akit ha megpillant az ember, rögtön látni akarja még egyszer – hátulról is, de a többség tényleg olyan „átlagos", hogy nem tereli el gondolatainkat a csukázásról.

Amivel viszont azonnal megnyernek az ír nők (és férfiak is), az a nyitottság és baráti közeledés, amit rögtön tapasztalunk, ha szóba állunk valakivel az utcán vagy a boltban. Ilyenkor rögtön kérdeznek (és válaszolnak is, ha mi nem tesszük meg :)), minden érdekli őket, és pár perc múlva már úgy társalognak, mintha évekig egy suliba jártunk volna. Ami igazán megdöbbentő, az a bizalmuk, amivel megtisztelnek bárkit. Előfordult, hogy egy horgászboltban voltunk, és a boltos szólt, hogy el kell lépnie valahová, de nyugodtan várjuk meg, és nézelődjünk addig… A horgászok is bíznak egymásban, az etetett helyeket ki-ki megjelöli egy cetlivel, és ez elég ahhoz, hogy senki ne üljön rá. A törvényeket pedig senki nem firtatja – a korlátozásokat betartják, pusztán csak azért, mert ez a törvény és kész. És ha arra gondolok, hogy az ír vizekben ma is mesés halbőség van, azt kell mondanom, hogy működik a rendszerük, nagyon is!


Még ma is ott úszkál…

Halaink többsége az alkonyatban jött


…és ment is vissza

Szépen fésült fellegek a tó felett


Hattyú a hajnali párában

Ide vissza kell jönni!


Különösen tetszett, hogy Zoltán a vendégeit is az ír horgászetika szerint vezeti, kínosan ügyel arra, hogy a megakasztott halak minél kisebb sérülést szenvedjenek és hiánytalanul visszakerüljenek a vízbe. Ír túránk alatt egyáltalán nem ettünk halhúst, egyetlen halat sem pusztítottunk el. Talán emiatt is bátran mondhatom, hogy aki egyszer belekóstol az írországi horgászatba, az horgászként is megváltozik kissé – nem csak tapasztalatokban, hanem erkölcsileg is gazdagabban tér vissza a hazai vizekre.

Kapcsolódó oldal: http://www.zoltanguesthousecavan.eu

www-horgaszutazas.hu

Fonott zsinór kisokos
Megjelent: 2024. december 28. | Forrás: Lukácsi Béla

A fonott zsinór megjelenése kétségtelenül újabb távlatokat nyitott meg a horgászatban. Ezen belül is a legjelentősebb felhasználási terület a pergetés. Most ezt a kavalkádot mutatom be, és segítek eligazodni a fonott zsinórok erdejében. Manapság óriási a választék a fonott zsinórok terén Kezdésnek számoljunk azzal, hogy mikor ezeket a sorokat írom, már lehet a kiadás küszöbén áll egy új dolog, így mikorra megjelenik az írás, vagy éppen...

Wizardos portyákon - csukás vizeken
Megjelent: 2024. november 30. | Forrás: Bokor Károly

Még el sem kezdődött az ősz, de már alig találtam a helyemet, annyira vártam a csukás pergetéseket. Nem csak a csukák fokozódó étvágya, a számos Wizard újdonság tesztelése is izgalmakat, kihívást jelentett. A pergetőbotok, főként a régi-új ismerősök, „átöltöztetve”, már egy ideje jól bizonyítanak. Süllő és balinfogások után velük is a csukák következhetnek – gondoltam, biztos voltam benne, hogy a krokiknál is minden rendben lesz a botokkal....

Csukák Wizarddal
Megjelent: 2024. november 23. | Forrás: Halmos Mihály

Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash.   Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...

Az őszi tradicionális kanalas csukázás az első hidegek után
Megjelent: 2024. november 09. | Forrás: Őze Dániel

Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...

Kuttyogatás az alsó Tiszán
Megjelent: 2024. október 12. | Forrás: Csala Viktor

A Tisza az egész életem végig kiséri mai napig. Gyerekként a folyón tanultam meg horgászni, és annak kikötőjében, a hétvégi bulik előtt a szegedi rakpart ikonikus gyülekező hely volt, de egy találkozásnak is remek állomás. A munka helyem is ennek a folyónak a partján van: egy tradicionális halászcsárda. Az egyik kedvenc horgászvizem. Előre le szeretném szögezni, hogy nem tartom magam nagy rablóhalas horgásznak. Szeretek beülni a csónakomba és kevés...

Wizard-os portyákon
Megjelent: 2024. szeptember 07. | Forrás: Bokor Károly

Amint vége lett a domolykó tilalmának egy kis portyázásra azonnal indulnom kellett. Nem véletlen, hogy nem akartam tovább várakozni. Egyrészt nagyon beleszerettem a domolykó pergetésébe, másrészt az új Wizard botok közt a Micro Jig 3-15 grammos pálcáját ebben a műfajban is szerettem volna kipróbálni. Néhány hónapja már ismerkedem ezekkel a főként ízléses küllemükben „Wizardosított” pergetőbotokkal, de a fajlagos tilalom a fejesek pergetését csak a...