A Fehérvárcsurgó-i víztározó csodás halakat rejt. Messze földön híres harcsaállományáról, de más ragadozók is nagy számban találhatóak vízben. Pontyok közül sok a kapitális példány, a tó keszegállománya pedig ámulatba ejtő. Az itt évenként megrendezett úszós horgászversenyen nem ritkaság a 20 kilogramm feletti összfogás a megmérettetés hat órája alatt. Én is szívesen látogatok ki erre a csodás vízre, mely fantasztikus halai mellett gyönyörű, csendes környezettel is szolgál a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak.

A Fehérvárcsurgó-i víztározó gyönyörű halairól és szeles időjárásáról híres.

Az esetek túlnyomó többségében feederbottal szoktam az uszonyosok nyomába eredni, ennek oka leginkább az időjárásban keresendő. Csurgón sokszor rendkívül erős a szél, ami a tó nagy vízfelülete miatt magasra korbácsolja a hullámokat. Ilyen körülmények között úszóval roppant nehéz horgászni, de a light feeder- és pickerbotok spiccét is megtáncoltatják az elemek. Némi gyakorlattal azonban megtanulható, hogyan különböztessük meg a hullámok okozta mozgást a kapástól. A keszegek finom kapásait jól mutatja a spicc, ezek mindig apró vízszintes rántások, míg a hullámzás a spiccet lassan, inkább fel-le mozgatja.

Keszegkaja minden földi jóval.

Így néz ki rostálás előtt.

Ezt a műveletet mindenképp érdemes megcsinálni...

...hogy egy sokkal finomabb szemcséjű etetőanyagot kapjunk.

A keszegpecához nem szoktam sok kaját bekeverni, egy kilogramm általában elég a néhány órás pecához. A lényeg, hogy édes legyen, ezen aromával lehet még tuningolni. Kilogrammonként egy decilitert szoktam hozzáadni nyáron, másfél- kettőt kora tavasszal és késő ősszel. Hideg vízben lassabban terjednek ezek az ízfokozók. Maga a kaja nagyon sokféle lehet, fő, hogy ne nedvesítsük túl és mindenképpen rostáljuk át. Sokkal jobban használható úgy! Tehetünk még hozzá apró pelleteket, csemegekukoricát, melyet főleg a nagyobb testű dérévek honorálnak.

Gyönyörű dévérkeszeg a merítőben.

Kisebbek is jól foghatók pickerbottal.

Egészen az egészen apró uszonyosokig.

A keszeges kajából sosem hagyhatjuk ki az élő csalit, anélkül félkarúak vagyunk. Az alapozó etetésbe ugyanakkor ne tegyünk sokat, inkább a ráetetésre szánt keverékbe adagoljuk a javát. Ezt úgy érdemes csinálni, hogy a kaja bekeverése után szétválasztjuk két részre az etetőanyagot. Az egyikhez kevés csontit, pinkit teszek és úgy dobom be rögtön a peca elején, ez lesz az alapozásom. A másik felét magam mellé rakom, innen töltöm folyamatosan a kosarat. Ehhez adom a több csontit. A kerek drótkosarak ilyenkor nagyon jól jönnek, egyben tartják a csontiktól nyüzsgő etetőanyagot. Sokkal több élő csalit lehet a segítségükkel bejuttatni, mint gombócok formájában.

A drótkosár és közepes keszegező horog a legjobb választás ehhez a pecához.

Az előke legyen vékony és jó minőségű, ritkábban szakad, ezért kevesebb is kell belőle, mint a gyengébb minőségű zsinórokból.

Pofonegyszerű szerelék.

Apró horgon színes csalikavalkád csontiból és pinkiből.

Érdemes lebegtetéssel is próbálkozni, ilyenkor puffasztott rizst tűzzünk a horogra.

A szerelék roppant egyszerű, úszórögzítőn függ a kerek kosár, ez egy gumigyöngy közbeiktatásával ütközik meg a forgón, míg a másik irányban szabadon fut. A forgó másik fülébe kötöm az 50-70 centiméter hosszú előkét. A horog leggyakrabban 16-os, de nyugodtan eltérhetünk fölfelé és lefelé is. Nagyobb távolságra - 30-40 méterre - horgászva a 12-es horog is jó választás lehet, mert gyanútlanabbak a halak. Nyugodtabban felveszik a csalit, mint partszélben.

Festői környezet.

Óriás dévér érkezik.

Gyönyörű, hatalmas példány. Növekedésüket a tó tiszta vizében tenyésző kagylók teszik lehetővé.

Amiről még szót kell ejtenünk, az a föld. A keszegek ugyanis szeretik a ködöt. Elbújnak benne a ragadozók elől, ezért nyugodtabban is táplálkoznak, továbbá a löszös föld keltette víz alatti köd más táplálkozó halak benyomását kelti bennük. A táplálkozó halnál pedig kevés jobb csali van a világon, kivételt talán a piranha képez, tőle viszont a Fehérvárcsurgó-i tavon nem kell tartanunk. Egy szó, mint száz, a löszös föld a barátunk! Ha van lehetőségünk használni, ne tétovázzunk.

A tökéletes akadás mutatja, hogy eltaláltam az előkehosszt. No meg a csalit is!

Újabb gyönyörű zsákmány.

A szerelékre visszatérve, a főzsinór nem kell, hogy nagyon vékony legyen. 0.14 és 0.20 milliméter között nyugodtan választhatunk. 0.18 mm alatt használjunk dobóelőkét! Azt tudni kell, hogy a vékony zsinór érzékenyebb, de egy Competition Feeder spiccén nagyon szépen látszik a keszeg kapás 30 méterről 0.18-as damillal is. A főzsinór ilyenkor a tómedren fekszik, nem zavarja a halakat. Az előke már más lapra tartozik, az bizony nem árt, ha hajszálvékony. Viszont nem is kell félni a 0.14-es átmérő alatti damiloktól. Jómagam általában 0.12-0.10 milliméteres zsinórok közül szoktam választani. Nagyon szépen kijön velük a fél kilós dévér- vagy karikakeszeg, de a két és feles ponty is. Fő, hogy jól állítsuk be a féket, lehetőleg kikapcsolt visszaforgásgátlóval horgásszunk és ne erőltessük a halakat! Élvezzük ki a fárasztás minden percét.

Finom felszereléssel, óvatos fárasztással a ponty is megfogható.

A keszeghorgászat feederbottal rendkívül szórakoztató, sok sikerélményt adó módszer. Szinte sosem betlizik az ember, ami önbizalom szempontjából sem mindegy. A keszegek kevésbé érzékenyek a fronthatásokra, ezért azokon a napokon is szórakoztató a horgászatuk, amikor pontyra pecázva csak őriznénk a vizet. Ehhez a módszerhez mindenképpen ajánlom a festői, halakban gazdag Fehérvárcsurgó-i víztározót. Ha idejük engedi, látogassanak el ide, megéri!

Forrás: Talabér Gergely