Nos, az történt, hogy Laurát bevittük a tutiba… Fogalmazzak világosabban: a távoli Írországban tettük őt vízre, és adtunk kezébe egy patinás pergető cuccot, hogy tehetsége korlátlanul bontakozhasson ki.
A horgászlány nem jött zavarba. Műcsalit választott magának az orra alá tolt dobozból, női finomsággal felkötötte és elküldte messzire. A félálomban ringatózó hattyúk ijedten rebbentek szét, ahogy a vaskos villantó becsapódott a rozsdaszínű nádfal előtt. Laura érzéki érintéssel illette az Extreme Spin pergetőorsó hajtókarját, majd egyre sebesebben tekerni kezdte. A villantó útnak indult, de néha meg-megállt, mintha levegőt venne. A lány mélyről jövő érzékkel irányította a műcsalit, és hát erre születni kell, mondhatjuk bátran.
A pontos dobás mindennél fontosabb. Nem szabad elkapkodni! |
Az Extreme Spin orsót Power Braid fonottal töltöttük fel | Az Energo Team pergetőcucc birtokosa máris a fellegek közt érzi magát |
Nem sok időnk maradt a lány halfogási esélyeit latolgatni egy ilyen félborús napon, tiszta vízben és Európa egyik leghíresebb csukás vidékén. Főszereplőnk zsinórja máris kitért a bevontatás közepén, és az Excalibur Spin spicce engedelmesen hajlott az agresszív húzás után. Kiáltottunk volna, hogy hal van a horgon! – de Laura szemrehányóan nézett hátra, hogy ne amatőrözzük már le, jól látja ő is, hogy ez egy csuka lesz, csak hát ő nem szokott kapkodni ész nélkül, mint az átlagos nők többsége. Tempósan fárasztotta partnerét, az utolsó szuszt is kifacsarta belőle, hogy az egy életre megtanulja: Laura elől nincs menekvés.
Az ET Vibrax és Classic villantók bevetésen | Az ET támolygók is itt jutottak igazán szerephez: Toby, Pike, Catfish és az Atom |
Láttuk, hogy profi a csaj, kussoltunk is háttérben. Kár lenne felbosszantani, ha már ilyen jól nyomja. Laura önbizalma fényes lángra lobbant, és kezdte igazán kézbe venni a dolgokat. Csak a nyálkás hal elmarkolásánál habozott egy pillanatig, de hát ez meg olyan nőies dolog – elnéztük neki. Gyorsan küldtünk egy igazi férfit a segítségére, hogy a csukát elintézze, leakasztástól a visszaengedésig. Laura ezen a ponton nem tudott leállni. Újra akarta az egészet, többször is egymás után.
Gyanútlan áldozat a lány horgán | Ő is megszívta, mint még sokan előtte... |
Laura kemény kézzel intézi a dolgokat |
Hát újat dobott. Villantója komoly sebet ütött a tó feszített tükrén. Majd ismét csak az orsó motorjának ütemes neszét lehetett hallani, ahogy Laura mozgásba hozta. A zsinór sisteregve gyűlt a dobon, és a közeledő műcsali a csukák ordas tekintete előtt halad el. Nem kellett sok idő, hogy az egyik ismét ráakaszkodjon a lány horgára, ahonnan pedig (mint tudjuk): nincs menekvés. Ettől kezdve megint az van, amit a lány akar, és ahányszor akarja. A csuka szárazra kerül, és Laura a római istenek győzedelmi pózában mutatja felénk a zsákmányt: mi legyen vele?
Minden hüvelykujj az ég felé emelkedett: ó, kíméld meg a szerencsétlen pára életét! Laura egykedvűen nézett szét, majd lekezelően vízbe ejtette a rémült állatot. A csuka hálálkodva távozott.
Huzavona – kié legyen a villantó? |
Ő már szívesen elengedné… |
Laura maga elé vette a műcsalis dobozt, hogy más villantókat is leteszteljen, ha már ilyen jól megy a hal. Talán mondtam akkor egy olyan hülyeséget, hogy „ezek nem fülbevalók, hanem…", de Laura hümmögve nézett rám, és én szégyenemben elkussoltam.
– Nagyon is tudom, hogy mi ez! – vágott vissza. – Ez például az Energo vadiúj Wizzard villantó sorozatának az ET Pike modellje, igen, a 20 grammos. Borús idő van, amikor elvileg az aranyszínű verziónak kellene működnie, de én az ezüstöt választottam. A horgászkönyvek tévednek. A kishalakat kell figyelni, érted? Ha ezüstösek, akkor csak ezüst villantóval toljad!
Nyeltem kettőt, nem mertem közbeszólni. Laura folytatta:
– Itt van például az ET Catfish meg az ET Atom modell. Mindkettő jó, bár örülnék, ha vékonyabbak lennének. De sebaj, így majd nekem kell ügyesebben vezetnem, hogy a sekélyben se szedjék fel a növényt. Sikerülni fog, biztos lehetsz benne! Na, ezt figyeld… – és azzal messzire dobta a műcsalit. Félkezes dobása lélegzetelállítóan pontos volt, a nádfal előtt beeső villantó horga enyhén végigkarcolta az első nádszálat, majd csábosan behullt az ott lapuló csuka jobb szájszegletéhez. A csíkos fenevad idegesen vert oda neki, félreismerhetetlen jelet küldve az ET Power Braid zsinóron keresztül. Itt a hal, akasztani kell! Laura jó érzékkel ismerte fel a pillanatot, és megtette, amit kell. A riadt állat bármennyire szeretett volna szabadulni, Laura karjaiban kötött ki, és ettől kezdve tűrni volt kénytelen. A lány irányította a dolgokat.
Az Extreme Spin orsó megbízható szereplő volt ezen a napon | A nagy dobások az orsón is múlnak |
Bár a csukák egyre csak jöttek, Laura egy idő után elunta a dolgot, és hátraszólt:
– Van még valami műcsali nálad?
– Hát, talán igen… – dünnyögtem zavartan, és lesütött szemmel kutattam a dobozomban. Egy pillanatra felötlött bennem, hogy most egy kicsit én is visszaalázhatok, és elővettem pár energós körforgót – ebben elég erős voltam régen, de fogadok, hogy ő még nem látott ilyet!
Odanyújtottam, és már készültem arra, hogy majd részletesen elmesélem, hogy mi is ez a szerkezet, és hogyan működik. Laura szeme tágra nyílt, egy pillanatra még az a két idegesítő szárcsa is elhallgatott, sípolt a csend körülöttünk, majd halkan hozzám szólt:
– Miért a négyest hoztad?
– Micsoda?
– Úgy értem, az Energo Team Wizzard körforgók között van nagyobb is, mint például az ET Turbo Long, mondjuk 5-ösben, és az igazán nagy csukákat azzal lehet leakasztani. Ez a négyes csak a kisebbeket szedi össze. Hiába a tökéletes anyagvastagság, rezgéskeltő harangtest és szép polírozás, a méretet is jól kell megválasztani! – és fejét csóválva, unottan megpörgette az egyik villantót.
– Egyébként a kisúlyozás tökéletes – mondta csendben, inkább csak magának, és mustrálgatva fény felé tartotta a pörgő műcsalit. Majd ismét hozzám fordult: – Egye fene, immár ez is jó lesz, ha nincs más. Figyeld, hogyan kell csukát fogni egy apró körforgóval!
Laura egyéb szabadtéri tevékenységben is nagyon erős |
Munkájával több férfiéletet is megmentett |
Tényleg kíváncsi lettem. Laura mélyet kortyolt a lábánál heverő sörösüvegből, pár másodpercig a halradar képét elemezgette, finoman állított az orsó fékjén, majd fél kézzel célba jutatta a leírt műcsalit. Gondoltam, jobban teszem, ha továbbra is hallgatok, inkább elviselve a hátralevő történéseket, bármi is legyen az. Hát hallgattam. Laura hagyta merülni a műcsalit, majd egy felet tekert az orsó karján. Nem lehetett pontosan kivenni, hogy mit is csinál valójában. Finoman emelgette a villantót, majd csak puszta információközlésképpen hátraszólt:
– Sóderes az aljzat, és van egy nagy törés négy méternél… – aztán nem beszélt többet, csak elindította a műcsalit, és meg sem lepődött, amikor egy csuka belerúgott a villantóba. Sziszegve tartotta, és közben jól tudta, hogy tágra nyílt szemekkel követem minden mozdulatát. Lazán kiemelte majd visszadobta a halat, és közben az Excalibur Spin tökéletes akcióját méltatta. Kezét finoman a botra helyezte, buján végigsimogatta, nem bírt betelni vele. A vízcseppek elkenődtek a nedves bottesten, a lakkozás aprókat nyikorgott, és az egyre melegedő karbon enyhén remegni kezdett. Tudom, ilyenkor az ég is elsötétül az ember szeme előtt. Laura nem bírta abbahagyni. Keze állandóan a boton pihent. Olyan örömök ezek, amiért tényleg érdemes horgásznak lenni! Csak rám nézett enyhén fátyolos szemmel, és fáradt hangon annyit mondott:
– Tudod, hogy hálásnak kellene lennünk ezért…
– Micsoda? Kinek? – kérdeztem, de ő leintett.
– Hát az Energofish cégnek, amely az Excalibur botot tervezte – zárta le, és leült a csónakban. Az ír tájon éppen a „vörös naplemente" című műsor következett, amelyet ülve érdemes végignézni.
Horgásztúra Írországban: http://www.zoltanguesthousecavan.eu/