Megjelent: 2024. január 06. | Forrás: Bokor Károly

Amikor kellemes feladatként vállalom, hogy valamilyen ragadozóhalas újdonságot tesztelni fogok, akkor elvetem a kockát, „muszáj” horgászni mennem, odahaza is „igazolt” a sok távollétem. Ősszel, télen persze feladat nélkül is kint vagyok a vizek partján, ekkor nem csak a természet, a pergetés is színes, többféle lehetőséget nyújt a halfogásra.

Számtalan módon, sokféle műcsalival kereshetjük a csukákat is, mert ennek a hűvös, majd hideg időszaknak a csuka az egyik célhala. Szinte nincsen olyan helyzet, vagy víz, ahol plasztikokkal, tviszterekkel, vagy a gumihalakkal ne tudnánk eséllyel pergetni rájuk. Sőt, megtapasztalhattam, hogy amikor minden „kemény” műcsali már nehezen adja a rávágást, akkor egy jól kiválasztott és jól mozgatott tviszter könnyen kapásra bírhatja a krokikat.Ez különösen igaz, ha olyan laza mozgású, jó anyagú plasztikkal próbálkozhatunk, mint a tengerentúli importunk, a Mann’s plasztikcsalád. Sokszor hangoztattam már, hogy nagyjából húsz éve folyamatosan használom, nagyon kedvelem ezt a kiváló műcsalit. Minden más is persze szóba jön a helyzettől, víztől függően, de hogy a különféle Mann’s modellek milyen jól működnek, arra friss példákat is tudok említeni. Megemlíteném azt a nagy előnyét, hogy ha akadós terepen kell horgásznunk, az elvesztése beszakítása sem olyan fájó, mint például egy wobbleré. Fogósságát fokozhatjuk is egy kis furfanggal, úgy, hogy a hosszabb horogszárra akár két tvisztert is húzhatunk. Lecsípünk egy kicsit a hengeres részből, így optimális helyen táncol a két farok, duplázódik az impulzus, nagyobb a tánc. Azért is érdemes egy kicsit lecsípni, „leharapni” a tviszter testéből, mert így a verető farokra célzó szájak biztosabban bekapják a horgot. Nem tudják a farkat leharapni, mert az közelebb esik a horog hegyéhez. Persze egy jó kapásnál számtalanszor eltűnik a barlangban minden.   

Fogós Mann's és WIzard csukacsalik.

Nagy kedvenceim a Mann's tviszterei.

A Mann's gumihalak is nagyszerű műcsalik.

Egy kis furfanggal tovább növelhető a fogósságuk.

Mindig segít, fogós egy nagyobb Mann’s tviszter, jó példaként említhetem fiatal pergetőtársam, Edvárd eseteit. Mikor december első napjaiban együtt pergettünk, kérdő pillantására először egy harapásbiztos előkét, majd a kapocsba egy kicsit megigazított fehér Mann’s tvinyót adtam. Saját pergető dobozába nem kellett nyúlnia, de nem is bánta. Alig kezdte táncoltatni a gumit, máris izgatottan fáraszthatta az első, nem is kicsi, háromkilós féle krokiját. Aznap le sem cserélte a plasztikot. Ezek után még egy, az elsőnél is nagyobb csukát sikerült fognia. Egyébként én minden mást is próbálgattam, csak arra, csak a fehér gumira jött csuka. Ám ezzel nem lett vége. Másik vízen Edi még összesen három csukát fogott vele, míg csak egy nagyobb hal el nem vitte a jól működő fehér műcsalit. 

Nem kell megijedni a nagyobb méretektől.

Háromkiló forma csuka..

..melyet egy nagyobb társa követett.

Mint említettem magam is nagyon régóta szívesen akasztom kapocsba a jó mozgású gumikat. A pergető horgászok jól ismerik a csukák szín érzékenységét. Sokszor nem mindegy, hogy a műcsali milyen színekben pompázik. Ezt a lehetőséget is nagyon jól szolgálják a plasztik csalik, a Mann’s is nagyon sok fogós lehetőséget kínál. Ha egyik szín nem jön be, mert semmi érdeklődés nincsen iránta, máris cserélhetünk. Érdemes kísérletezni, mert előfordul, hogy adott vízen, adott körülmények közt csak egy bizonyos szín az ellenállhatatlan. Hosszú idő tapasztalata után én mindenképpen kiemelném a fehéren kívül a pirosat, és a sárgák árnyalatait is, valamint a zöld is gyakran támadásra készteti a csukákat. Az „olajos” barnás, sötét árnyalatok a nagyon tiszta vízben lehetnek fogósak. Ami viszont mindenhol fontos, az a jó könnyed, laza mozgás, vagyis az, hogy a lassú vezetéskor, hullajtáskor is mozogjon a gumi. A csuka is nagyon szívesen rabol rá az éppen lefelé vitorlázó, rövideket eső tviszterre, vagy halra. Ezt a könnyed mozgást a cheburaskák alkalmazása is segíti, ezek színes kis fejként vizuális ingert is adhatnak a támadások kiváltásához. A legfontosabb azért a műcsalik vezetése, táncoltatása, így van ez a plasztikok alkalmazásakor is. Ha mindent összegeznék, a kissé régebbi, de a minapi plasztikos pergetésekkor is a sárga gumi adott sok kapást. Ezért is gyakran foghattam kézbe a Wizard új, nagyon jól használható kiemelőhálóját. Könnyű, praktikusan összecsukható, és ami fontos, anyagába nem keveredik a szabad horog.     

Horgon az újabb csuka.

A sárga árnyalat most is eredményesnek bizonyult.

Szákolás előtti kritikus pillanatok.

A Wizard merítőhálójával biztonságosan helyezhetjük partra a nagyobb csukákat is.

A Mann’s plasztikok közt szintén régi nagy kedvencem a Swimmin Grub, amelynek nagyon sok süllőfogást köszönhetek. Viszont csukázáskor is gyakran bepróbálom, és legutóbb is, a Wizard Edge tesztelgetése közben többször is ráraboltak a krokik. Kettőt is fogtam vele akkor, amikor jó ideje más már nem adott kapást. Ha a lehető legkönnyebb jighorgra vezetjük fel, akkor vízközt is, mélyebben is lassan vezethetjük. A lassú táncoltatás közben széles, erős mozdulatokkal kaszál a korongfarok, ennek nehezen állnak ellen a csukák. Azért is örültem a friss fogásoknak, mert a teszt pálcáknak is kellett a puding próba. A Wizard Edge M. és az MH. is megbízhatóan, észrevétlen tették a dolgukat. Az erő, a dobósúly különbség jól érződik köztük, mindkettő jól érzékeli a jól kiválasztott műcsalit, hát még a rávágást. A 235 centiméteres hosszúság nagyon megfelelőnek tűnt a parti horgászathoz. Az erősebb bot nálam első pillanattól az MXT 4000 – es orsóval, míg a könnyedebb pálca a Wizard Edge 2000 – es orsóval együtt van használatban. Immár elég jelentős használat után, csukafogások tükrében is mondhatom, hogy jól teljesítenek. Hamarosan, ha még inkább megismerem őket, remélem még több hal fogása után, részletesebben is bemutatom az újdonságokat. 

A Swimmin Grub akcióban.

Kiváló akadás.

A rövidebb pálcák kiváló társa a 2000-es Wizard Edge.

Találkozunk legközelebb!

Bokor Károly