Megjelent: 2013. november 26. | Forrás: Halmos Mihály

A jigfejek a modern plasztikcsalis horgászat nélkülözhetetlen eszközei. Használják őket kicsiktől a nagyokig, gyerekektől a nagypapákig, kezdő pecásoktól a profi pergetőkig, de vajon tényleg mindenki tisztában van szerepükkel, a horgászat eredményességét meghatározó tulajdonságaival?

Látszólag mindegyik fej egyforma, rendkívül egyszerű felépítésűek, horogból és ólomfejből állnak. Pedig a sikerhez és az eredményességhez a téma ennél azért valamivel bonyolultabb. Ahogyan máskor, itt is az összefüggéseket kell, hogy keressük.

Kezdjük az elején a jigfejek osztályozásával. Méretüket tekintve is nagyon széles a paletta. Az ultra light kategóriába tartozóktól egészen a folyóvizeken, vagy mély állóvizeken használható akár 30-35-40 grammos fejek is megtalálhatóak a kereskedelemben. Ezek nélkül a húzós vizek nagy mélységeit nem horgászhatnánk meg, nem éreznénk a meder fenekét, a könnyebbekkel nem tudnánk behatárolni a horgászat pontos helyét, csak sejtenénk talán, hogy hol jár a csalink, de ugye a sejtésre nem lehet biztosan hagyatkozni.

Hagyományos jigfejek szortírozva, osztályozva. Fontos a jó átláthatóság, hogy horgászat közben gyorsan, kevés időveszteség nélkül tudjunk változtatni csalinkon, ha arról van szó

A horog méretét tekintve, az egészen aprók - 10, 8, 6-os méret - a nagyon pici twistereket, gumihalakat szolgálják ki, domolykóra, sügérre alkalmazzák őket eredményesen. A 4-2-1/0-2/0-s horgok a 4-6 cm-es testtel rendelkező twisterekhez és gumihalakhoz passzolnak elsősorban, míg a nagyobb 3/0, 4/0, 5/0 méretek az igazán nagy testű plasztikokkal képeznek egységet.

A jó párosítás a siker kulcsa

Az ólomfej alakjának is megvan a maga szerepe, a hagyományos gömb alakú mellett, a kalapács és a vasalófejű formák is divatba jöttek, noha alkalmazásuk jelentősen nem javít a siker mutatóján véleményem szerint.

Fontos alapszabály, hogy a plasztikcsalink hossza a jighorog hosszát, annak maximális méretét határozza meg, míg a meghorgászni kívánt víz tulajdonsága adja meg a fej súlyának (!) méretét. Tehát minél erősebb sodrású, illetve mélyebb vízben keressük a halakat, annál nagyobb tömegű ólomfejre lesz szükségünk.

Az ólomfej határozza meg a csali, a plasztiktest viselkedését is. Nagy hibákat követhetünk el a rossz párosítással, kezdő szinten illik elsajátítani, megtanulni a helyes ólomfej választást, ugyanis a siker, a kapás kicsikarása ezen fog múlni. Mint már tudjuk, a horog hossza akkor optimális, ha az a twister, vagy gumihal teljes testén keresztül ér, s a horogszár a plasztikunk faroktövénél bújik ki.

Jó úton járunk …

Hogy ez miért olyan fontos? Ragadozóink természetéből, vadászó ösztönéből adódik a magyarázat a válaszra. A süllő, csuka, balin, vagy a harcsa táplálékszerzéshez indított akciója során próbálja úgy megragadni a táplálékhalat, hogy az biztosan az övé legyen, igyekszik elsőre olyan pozíciót fogni a kishal testén, hogy az már szabadulni képtelen legyen. Ez a fogási pont nagyjából a test középvonalánál helyezhető el, vagyis az esetek döntő többségében a támadás oda irányul. Gondoljunk csak a megfogott süllők, vagy csukák szája szélében fityegő csalikra, pedig aztán sokuk akár „garatra" tudta volna venni a felkínált wobblert, villantót, vagy plasztikot.

Helyes választás

Igen ám, de honnan tudjuk, hogy egy adott vízen mekkora súlyú fejet válasszunk? A magyarázat egyszerűnek tűnik, de a gyakorlatban bizony egy kis odafigyelést, próbálgatást, kísérletezést igényel a folyamat. Elsősorban törekednünk kell arra, hogy csalink semmiképpen se süllyedjen ágyúgolyószerűen, de ennek ellenkezője se történhessen meg, vagyis a túl könnyű fej ne kölcsönözzön mozdulatlanságot, élettelenséget, túlzott lassúságot a plasztiknak. Az arany középút elve kell, hogy érvényesüljön esetünkben, legyen szó sekély állóvízről, vagy például egy nagy sodrással bíró folyóvíz többméteres mélységéről. Minden körülmény között a csalinak határozottan - se túl lassan, se túl gyorsan – süllyednie kell a jigfejtől, olyan sebességgel, ami (még, vagy már) intenzív rezonanciakeltésbe indítja a twister, vagy a gumihal farkát.

Fogós csali a hozzá tökéletesen illő jigfejjel

A helyes útra csak úgy fogunk rábukkanni, ha kezdőként olyan helyen gyakorolunk, ahol bőven számíthatunk kapásra, nem csak sejtenünk, de éreznünk, pontosan tudnunk is kell, hogy hol jár a csalink a bevontatás adott szakaszaiban. Ez bizony nem könnyű feladat. A jó jigfej annyit ér, mint a fogós (lágy anyagú és ingerlő színű) plasztik. Bedobás után hagyjuk, hogy feneket érjen a csalink, eközben számolhatunk, kb. egy másodpercnyi idő jelent egy méter ereszkedést. (Ez a számadat az átlagosnál vastagabb fonott zsinór alkalmazásánál eltérők lehetnek, mivel a zsinór szerkezeti tulajdonságából adódóan nagyobb felhajtó erővel is rendelkezik). A talajra érkezést a zsinór belazulása és a botspicc enyhe rándulásának együttese is jelzi. A csalit innen indítjuk útjára, ami sokfajta stílus szerint történhet.

ET Wizard Pro Jig ólomfejek. Kiváló minőség, alacsony ár

A román jigelős módszer hívei egy orsótekeréssel libbentik útjára a szilikont, általában a bot gyors felemelésével együtt, majd feszes zsinóron kísérik figyelemmel a fellibbentés végpontja és a talaj közötti távolság megtétele során megtett utat, vagyis a visszaereszkedés eseményeire koncentrálnak, mivel a kapások általában a fenék felé hulló csalira szoktak bekövetkezni, közvetlenül a talajra érkezés előtt.

A bevontatás módja történhet lassú, folyamatos tekeréssel felemelt botspicc mellett, lehet intenzívebb terelgetés, meg-megugrasztásokkal, kis szünetekkel, de a lényegről, a csalink tartózkodási helyét, viselkedési módját soha nem szabad figyelmen kívül hagynunk.

ET Wizard Aspirin Jig . Az Energofish új jigfeje kiváló tartást biztosít a fárasztás során

Most, hogy már eljuthatunk a kapásig egy dolog van hátra, meg kell akasztani, és biztos mozdulatokkal magunkhoz kell terelni a halunkat. A jigfej-horog minőségének itt mutatkozik meg óriási szerepe. Alapvető kritérium, hogy hegykiképzése tartós legyen, a csontos, porcos ragadozópofába is ellenállhatatlanul hatoljon be, a fárasztás során pedig tartson rendületlenül, állja a süllős-csukás fejrázásokat.

A jighorgok általában kétféle alakúak szoktak lenni. A hagyományos, szabályos félköríves forma jellemzően minőségi heggyel rendelkezik, de nagyon kell figyelni arra, hogy a túlzottan vékony anyagúakat és nagy öböl részel rendelkezőket kerüljük, ha lehet. E kettő tényező káros hatását sajnos még a kiváló hegy miatti biztos akadás sem kompenzálta az esetemben egy jól ismert japán gyártó típusánál. Minden kapást megakasztottam vele, borzasztóan jól akadt minden körülmény között, de mire parthoz vezettem a megakasztott csukát, vagy süllőt, a vékony anyag és az indokolatlanul nagy öbölrész miatti zéró tartás olyannyira kitágította a horog által ütött lyukat, hogy nagyon sok esetben könnyedén kirázta a hal magából a jiget. Természetesen itt a fő probléma az volt, hogy a horog szakálla nem volt kellőképpen hozzáméretezve a horog öblének nagyságához.

Tűhegyes, VMC horoggal ellátott UL jigfejek az Energótól

Amennyiben módunk van rá, a nagyobb (3/0-tól fölfelé) méreteknél használjunk vastagabb húsú, vagy megtört öbölrésszel rendelkező horogba öntött ólomfejet.

Eagle Claw jigfej, ahol a fenti szempontok tökéletesen arányban állnak egymással

A jigfejek kiválasztásánál további előnyt élvező apró, de számomra fontos figyelmesség a horogszáron elhelyezett ólomsarkantyú, vagy egyéb alakú kiszögellés, mely a plasztiktest dobás, kapás, vagy fárasztás során történő lecsúszását szolgálja. Persze ennek ellenére megesik, hogy a kapás annyira agresszív, hogy lerántja halunk a horogról a szilikoncsalit.

Ólomsarkantyú szerény változata kedvenc Eurojig horgomon. Eme apró „hibát" nemcsak hogy maradéktalanul, de sokszorosan kárpótolja a hegykiképzése, a horog anyagának minősége és alakja

Tökéletes akadást produkáló 6 grammos 2/0-ás Eurojig horog

ET Wizard jigekkel „szerelt" Mann’s-ek. Minőség kompromisszumok nélkül…

kép …és a jutalom

És végezetül ne feledjük, egy minőségi jighorog ki tudja hozni egy rossznak tűnő akadásból a maximumot. Állításomat bizonyítsák a képek, egy kevés kommentárral…

Annyira szájszegletes akadás, hogy szinte már a semmibe kapaszkodik a horog

Hármas csukám pofáját nem ütötte át a horog, mégis olyan erővel fogta, hogy végig állta a tusát

Forrás: Halmos Mihály