Lesétálva a közeli bányatóra a szívem szakad meg amikor azt kell látnom, hogy jéggel vannak borítva a kedvenc, általam jól ismert területek. Ezen a vízen a lékhorgászat nem jöhet számításba a levegősen megfagyott jég és a meleg vizű források miatt.
Suliból hazafelé meg-meg álltunk lányommal és a kavicsokkal próbáltuk a jeget gyengülésre bírni.
El is határoztam, hogy keresek egy jégmentes vizet, ahol pergethetek egy napot.
„Google a barátunk” gondolattól vezérelve fel is ütöttem a térképet és elkezdtem hívogatni a környező vizek kezelőit. Elkeseredésemre a: „még jeges, be vagyunk fagyva” válaszokat kaptam. Így növelve a távot ráakadtam Nagyréde horgásztavára, ahol viszont a helyi halőr a várva várt választ adta: Kiolvadtunk!
Rögtön felcsillant a szemem és el is kezdtem szervezni a pergetést erre a vízre. Feri barátom nagy kedvel csatlakozott ezen eseményhez, így pár nap múlva autóba pattanva róttuk a kilómétereket Nagyréde irányába. Csónakot, motort, akksit biztosított a vízkezelő számunkra, így csak a pergető felszerelésünket kellett bepakolnunk.
A hullámoknak köszönhettük a szabad vízfelületet.
Megérkezésünkkor egyértelművé vált miért nincs jég. A tó egy szélcsatornában foglal helyet ami még a vastagabb jeget is rövid idő alatt eltüntette. Engedélyeink ellenőrzése után meg is kaptuk a szükséges eszközöket a vízre szálláshoz és már foglalhattuk el a csónakokat. A szokásos két szettemen kívül, ide úgy éreztem készülnöm kell egy úgynevezett nagyvadas összeállítással is. Nagyréde a nagy harcsáíról híres, amire még így február elején lehet korai készülni, én mégsem mertem a véletlenre bízni.
A Samurai Spin pergető család legerősebb botját és orsóját küldtem a harcba.
A pálca a 240 centiméteres hosszával már megfelelő parti pergetésre, de csónakból sem zavaró. A 7-35 grammos dobósúlya lehetővé teszi a közepes és nagyobb csalik vezetését.
9-12 grammos L&K KICK és POWER KICK plasztikokkal és 6-8 grammos Wizard JIG fejekkel készültem, így ez a 15-20 grammos tartomány pont megfelelő lett ennek a pálcának.
Orsónak a Wizard Samurai Spin 4000-es tekerőjét választottam mely az erős fém dobja miatt tudtam garantáltan meg fogja állni a helyét. Főzsinórnak az MXT8 Braid nevet kapott sötétzöld 0,15MM-es változata került fel.
A szél és a tó adottságai miatt a vízben a látótávolság centikben volt csak mérhető. A fenék ragadós, falevelekkel borított volt, így a bányatavi tiszta vízben és kemény talajon szerzett ismereteinket félretéve új taktikát kellett kialakítanunk. Maximum 6 grammos JIG-ek kerültek az élénk neon, sárga és fehér plasztikokba.
1,5-2 méteres vízben eleinte furcsa volt, hogy nem kell fél percet várni míg leérkezik a JIG, de hamar megszoktuk, hogy pörgősebben és gyorsabban haladhatunk akadóról akadóra.
Igyekeztünk a tó azon pontjait pergető pálcáinkal átvizsgálni amit más kevésbé kockáztat meg, így rendszerint az ágak között csobbant a plasztik.
Később enyhült a szél és sikerült csónakjainkal közel jutnunk az akadókhoz. Be kell valljam ezen könnyítő tényező ellenére is eltelt jó pár dobás, mire már nem társadalmi munkában a leveleket szedtem az iszapról és meg tudtam csinálni az első tiszta vezetésem.
El kellett találnom azt a tempót, amikor a fenék felett fellibbentve még kellő lassúsággal vezetem a plasztikot, de nem érintem az iszaphoz.
Ez persze nem ment elsőre aminek természetesen ára volt. Egy kis pihenővel pótolnom is kellett a készletem.
Miután ráéreztünk a vezetési technikára.....
.....több szép süllőt is sikerült kivarázsolnunk a nappali órákban.....
.....partról és.....
.....csónakból.....
.....akadóból és nyílt vízről is.
Szájpadlásos stabil akadásokkal.
Személy szerint nagyon köszönöm a nagyrédei tónak és vezetőségének, hogy ezen a számomra idegen és tőlem távol álló vizen lehetővé tették a horgászatot és ilyen kellemes órákat tölthettem el sok-sok új tapasztalatot szerezve!
Mindeképp visszatérek!
Fotókat készítette: Bús Julianna és László Attila (Horgászkalandok Stábja)
Szöveg: Szebenyi Péter