Megjelent: 2022. január 26. | Forrás: Szebenyi Péter

Beütöttek a kemény minuszok és a pergetéseim is minuszosba fordultak. Az eddig ismertnek vélt haltartó helyek is napok óta üresnek bizonyulnak. Újra útnak is indultam és elkezdtem helyeket keresni. Ezt a legjobb még világosban megtenni. A természetes fénynél megfigyelhetjük a part széli medertöréseket, púpokat, padkákat és végül, de talán a legfontosabbakat: a kishalrajokat!

Csak a szélnek köszönhető, hogy még csobban és nem koppan a JIG.

Egy ilyen egészségügyi séta során lettem figyelmes egy kissebb keszeg rajra ami a hideg idő ellenére a megszokottól eltérően még mozgásban volt. Viszont ez a mozgási zóna határolt volt, a középpontban egy meredek töréssel, a törés alján pedig egy gödörrel. Percekig figyelhettem a keszegek viselkedését és egyértelművé vált, hogy a gödör 10 méteres vonzáskörzetében mozognak. Messzebb nem mennek. El is határoztam, hogy este visszatérek.

Tiszta időben könnyebb a tájékozódás.

Lett volna lehetőségem a kiszemelt horgászhelytől 5 méterre megállni autóval, de nem tettem. Ehelyett bő 50 méterrel messzebb parkoltam. Többször bebizonyosodott már, hogy ha halkan, szinte lopakodva, lámpa nélkül közelítem meg a horgászhelyet, akkor akár már az első dobás is eredményes lehet.

Ködben már nehezebb dolgunk van.

Táska, merítő. Ezeken felül még a pálca kell. Minimális a felszerelés, így nem megerőltető egy nagyobb séta sem.

Itt kitérek egy kicsit a merítőre. Világ életemben merítő ellenes voltam. A több mint 20 éves pergető múltam alatt próbálkoztam sok-sok tipussal, de mindegyikben találtam valamit ami miatt megváltam tőle. Túl nagy, túl kicsi, nem elég erős, nem férek el vele a bokrok között, beakad a hálóba a horog, de úgy hogy csak az ecetes olló segít ... stb. Így rendre visszatértem a LIP grip-hez és a szabad kezes halkiemeléshez. Idén viszont volt két nyári esemény ami miatt komolyabban elkezdtem keresgélni. Az egyik a balatoni peca, ahol a csúszós köveken, csapkodó hullámok között nagyon jól fog jönni. A másik az én biztonságom. Megpróbálhatnám a lentebbi kép akasztását kimagyarázni valamivel: Szemembe sütött a nap, mindenkivel meg kell történnie egyszer vagy a csillagok állására fogni. Felesleges.

Szépen fogalmazva is megkérdőjelezhetetlen a bénázásom eme akasztás kivitelezésében,...

...mégis így gondolom ha ezt a balint szákolom és nem tarkó fogással veszem ki, ez nem történik meg.

Viszont most! Most rátaláltam az igazira.

A Wizard Predator Gumírozott merítőhálója

Nagyméretű erős fejrész, mély gumírozott hálóval, melyből egy mozdulattal kiadakad a horgunk.

Kellően hosszú, de mégsem zavaró nyél, hisz a nyéltag a fejhez betolható.

A fej ketté hajtható, így bárhol el lehet vele férni. Szállítási mérete nem sokkal nagyobb mint a táskám.

Dupla rögzítés a megfelelő stabilitáshoz.

Visszatérve az eredeti témához: a felfedezett pár négyzetméteres gödörhöz érve, indítottam meg műcsalimat a nyílt víz felé. Szándékosan nem csobbantottam be a gödörbe a JIG-et. Jobbnak véltem távolról, finoman beejteni a nyílt víz felől a horgozott plasztik csodát.

Pár tapogatózó dobás után, mikor már megéreztem hol kezdődik a gödör széle és hol kell nagyobbat ejtenem a csalin.

Egy erős ütéssel be is igazolódott a sejtésem és megérkezett első gödör lakó.

Egy az általam leírthoz hasonló egy-két ebédlő asztal méretű gödörben hiába lapul több ragadozó, én ritkán tudok 1-2 példánynál egyszerre többet megfogni. Pár órának általában el kell telnie a következő ütésig. Így én pár dobás után rendszerint odébb is állok. Másnap reggel vagy este persze, újra támadok. Ha sikerül egy adott partszakaszon két-három ilyen potenciális haltartó helyet megtalálni, akkor hosszabb-rövidebb sétákkal több jó pergető túrát be lehet tervezni.

Későbbi pecákon, ugyanezzel a cserkelési, szinte lopakodási technikával volt első dobásos jelentkezőm is.

Az egyik világosba húzódó hajnali pecámon süllő volt a reggeli vendégem...

...de volt amikor még a csapók is aktivizálták magukat.

Újabb peca-újabb süllő.

Majd még egy alkalom még egy sárkány.

Ha egy gödör beindul....

...nincs megállás.

Forrás: Szebenyi Péter