Az őszi párán átszűrődő bágyadt napfény dunai pergetésre csábított. Kaptam a twiszterezésnél már jól bevált háromméteres, kétrészes President DX- Kevláromat, és hamarosan a csábítóan tükörsima Nagy-Dunán találtam magam, barátaim Günther és Tibor társaságában.
![]() A bágyadt őszi napfény és a békés víztükör pergetésre csábított |
Mély, lassú vagy álló vízrészeket kerestünk, hiszen a víz már csak 8-9 fokos, ilyenkor a ragadozók valamennyien a mederesések oldalában, mélyedéseiben rejtőzködnek. Tanácstalan voltam eleinte, monofil vagy fonott zsinórt használjak, de mivel fagyveszélytől nem kellett tartani, viszont elég nagyokat kellett dobni, valamint a gyorsabb kapásérzékelés miatt az utóbbit, a teflonbevonatos Power braid húszasát választottam, mely 16 kilót tud, a finom kivitelezésű, hat csapágyas, nagyhalazásra termett Extreme Spin 5000-es orsóval egyetemben.
Az első kapás puha ránehezedéssel jelentkezett nálam, igazi télies stílusban, de aztán heves küzdelem alakult ki a csónak előtt. Tibor megunva a sorozatos bukfenceket, mint egy szívlapáttal alákanalazott a vergődő csukának a merítővel, és ahogy a rakodók a szenet, átlendítette a csónak peremén. Éppen akkor szakadt ki a szájából a horog, szerencsémre, no meg főleg Tibor szerencséjére!, befelé esett a hal a lábam elé. Még így is vagy fél óráig cikiztük ezért a pancser merítésért, pedig lehet, hogy egyébként, ha kivárta volna a szákolásra alkalmas nyugalmasabb pillanatot, addigra a csuka már a vízben elköszönt volna tőlem.
![]() Állóvízen, különösen kis mélységnél, vagy növényzet felett húzva a körforgók, enyhe folyásban, nagyobb mélységben inkább a támolygó kanalak válnak be |
A második rávágáskor kemény odaütést éreztem, valószínű oldalról támadta meg a csillámló, zöld, 12 centis Mann’s gumihalat. Biztos, ami biztos, ezt már én merítettem meg avval az ürüggyel, hogy nem akarom Tibort feltartani a horgászatban. Többször helyet változtattunk, de csak néhány apró odaütés borzolta kedélyünket, valószínű kövesek, kisebb süllők vagy balinok lehettek.
![]() Nekem sikerült, az őszi napfény csak úgy káprázik a szép csukán |
A sötétedés közeledtével csillogó támolygó kanálra váltottam, mondván a 3-5 méter mély vízben még sötétebb lehet, így a fém villanását, erősebb vibrációját, talán jobban észreveszik lent a ragadozók.
![]() Az alkony lassan ráborul a már levéltelen ártéri erdőre |
Első dobásomnál Günther akasztott éppen egy szép csukát, mely kivetődve elköszönt. Olyan háromkilós lehetett. Nem igaz, hogy a németajkúak nem tudnak igazán káromkodni. Újult lelkesedéssel folytattuk a pergetést és hamarosan egy két és feles kívánta meg a kanalam. Tibor, mikor felhúztam a csukát, merítővel a kezében kérdőn pillogott rám, nem volt szívem azt mondani, hogy majd én.
![]() Az utolsó háromkilós példányt már csak vakuval sikerült lekapnom, olyan sötétbe jött | ![]() A minőségi szájbilincs fontos kelléke a ragadozóhorgászatnak, mindig a hal méretével arányosat használjunk |
Ügyesen meg is oldotta, így elégedettség ült mindkettőnk szívére. Az esti ibolyaszínű fellegek szinte észrevétlen lassúsággal kezdték beárnyékolni az eget, aztán minket is, ezért a hazamenés gondolatával kezdtünk foglalkozni. Én hamar összepakoltam, de osztrák barátom azt mondta ő még dob ötöt.
![]() Ahol a legkisebb esély is van csukára tegyünk fel rághatatlan előkét, különben hamar oda lehet a halunk, csalink egyaránt, de egyben hosszú szenvedést okozunk az elszabadult halnak is |
Nem dobott, mert másodikra nagyot rándult kezében a bot, majd úriember módjára megkérte Tibort merítse meg neki a nap csukáját, egy jó háromkilóst. Ez is minden baj nélkül sikerült. A novemberi este csípős hideggel ölelt körül bennünket mire a kikötőbe értünk, de mi a szép csukáktól feltüzelve szinte észre sem vettük.