A süllyedő wobblerekől sokan félnek, mosdván az könnyen beakad, és persze beszakad . Azonban nem kell félni, mert ez egy lehetőség, mellyel plusz trükköket vethetünk be a pergetés során.
Lebegési tulajdonság szempontjából a wobblerek között három típust különböztetünk meg, melyek közül a legismertebb a floating vagy közismert nevén felúszó típus. Ez vízbedobva fenn marad a vízfelszínén, és csak vontatáskor fog elmerülni, a vontatásban megállva - mivel kisebb a fajsúlya víztől - feljön a víztetőre. A következő kevésbé ismert a suspended, vagyis lebegő. Ez vízbe érve, fenn marad a víztetőn, ugyanúgy ez is vontatásra süllyed el, azonban megállva a vontatással, ez abban a vízmélységben marad ahol épen abbahagytuk a vontatást. Persze ez nagyon kiegyensúlyozott dolog, így egy előke, vagy akár egy kapocs is megváltoztathatatja a wobbler ezen tulajdonságát, így a lebegőből süllyedővé fog válni, tehát ezekre az apró dolgokra érdemes figyelni.
A domolykó horgászatánál előszeretettel alkalmazok süllyedő műcsalikat.
Egy tavaszi izgága domolykó.
A harmadik típus sinking, vagy a süllyedő wobblereké. Ezek ahogy vízbe érnek elkezdenek süllyedni, természetesen ez függ attól is menyire készíti süllyedővé a gyártó az adott wobblert. Bevontatásra ezek, különböző módon reagálnak, alapvetőleg a gyártó által megadott vízmélység felé törekednek. Nézzünk erre egy példát, egy wobblernek, ha 1 méteres vezetési mélységet adott meg a gyártó, akkor a vízbeérés pillanatában elindított bevontatás hatására egy méteres mélyégig fog letörni. Amennyiben hagyjuk süllyedni egy méteres vízmélység alá, akkor a bevontatás hatására, egy méteres mélységig fog visszajönni. Természetesen ez sem ennyire fekete és fehér, de az alapvető része ennyi. A vontatásban megállva itt tovább fog süllyedni a wobblerünk. Pont az utóbb tulajdonsága miatt félnek sokan a használatuktól. Mondván itt könnyebben elakadhatunk és elveszíthetjük a drága műcsalinkat, ami valóban igaz, de a süllyedő wobblerek adta trükközési lehetőségeket ezzel eldobjuk magunktól.
Parti horgászatnál a sodródó csali nagy fegyvertény lehet.
Nézzük akkor milyen plusz lehetőségeket ad számunkra egy süllyedő wobbler.
A Rattlin Hornet 3,5 centis változata igaz floating de kiváló domolykó és jász műcsali.
A süllyedő wobbler egyrészt mivel egy picit nehezebb, így ha nem is jelentősen, de a dobástáv is növekszik. A következő jelentős lehetőség, hogy a sűllyedő wobblerrel egy adott vízmélységbe lentől felfelé, vagyis a mélyebb vízből a sekélyebbe tudjuk vezetni, így egy teljesen más felkínálást teszünk lehetővé. Hiszen így a mélyebb vizeket tudjuk megvallatni.
A komolyabb gyártók a wobbleren jelzik, milyen az úszóképessége az adott csalinak, itt egy úszó csalit láthatunk.
Egy már sokat látott süllyedő wobbler nyelve.
Ami még nagyon fontos, hogy tudjuk sodortatni vízközt is a wobblerünket. Ez annyit tesz, hogy a folyó vízen, engedem süllyedni a csalimat, majd óvatosan picit lassítva vezetem, majd ismét óvatosan elengedem, majd ezt váltogatom egymásután. Ez a domolykó vagy a jászkeszeg pergetésénél tud nagy fegyvertény lenni. A sodródó csalit imádja néhány ragadozónk, természetesen, a floating, vagyis úszó csalit is tudjuk sodortatni, de ez elsősorban a felmelegedett vizekben lehet kiváló. Egyébként egy hidegebb, időszakban amikor nincs a vízfelszín közelében ragadozó, akkor inkább a süllyedőt kell használni.
A tavaszi időszakban a Sparky Shadnak ott a helye a repertoárban.
Számomra a két legnagyobb kedvenc a pici Salmo Hornet, és a Tiny.
Ehhez azért kell némi gyakorlat, melynek elsajátítására adok néhány tippet. Egy kisebb folyón keressünk, olyan részt amely tisztább és akadó mentes, nem túl mély és nem is túl sekély, talán a legjobb ha a kipróbálni kívánt műcsali merülési mélységénél egy picit mélyebb.
Mindenhez kell megfelelő bot, a kisebb műcsalikhoz finomabb pálca dukál.
A bot tulajdonságánál, fontos, hogy megfelelően érzékeny heggyel rendelkezzen.
Bedobjuk a csalinkat majd megtartva hagyjuk, hogy elérje vezetési mélységét, amennyiben a víz sodrása nem túl nagy akkor előfordulhat, hogy le is koppan az aljzatra a műcsali. Ekkor már tanultunk is, hiszen vagy egy ütem, vagy egy idő amivel belőhetjük, az adott vízmélység elérésének ütemét. Amennyiben mégsem érzékeljük a talajt akkor engedjünk zsinórt, így sodródva tovább süllyed. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a pillanathoz hogy ismét megállítjuk a csalinkat ezzel a vízsodrás, ismét elkezdi dolgoztatni a csalinkat. Minél messzebb van a csalink annál mélyebbre tudjuk engedni. Nagyon fontos itt is megjegyezni, hogy a botot nem mindegy hogyan tartjuk magasra emelve a felsőbb vízréteg felé tudjuk irányítani csalinkat, míg az alacsonyan tartott spicce mélyebbre engedhetjük.
Apró de fontos kiegészítő a boton a horogbeakasztó.
Ezeket a trükköket gyakorolva éles helyzetekben is sokkal könnyebben alkalmazkodhatunk az adott helyzethez. Hogy egy példát is felhozzak, elmondok egy konkrét esetet. Egy erős lehűlésben mélyebben - szinte megbújva - voltak a domolykók, egy számomra ismert szakaszt horgásztam meg, ahol tudtam, hogy a viszonylag sekély víz egy töréssel mélyebb nyugodtabb vízre vált. Itt a csalimat úgy próbáltam perezentálni, hogy a sekély részről sodortattam, a legalsó vízrétekben a műcsalit, mikor tudtam, hogy a törés következik, akkor engedtem, egy picit a gyeplőn, vagyis lazább zsinórral mélyebbre engedtem a csalit, így a törés mögött lesben álló domolykó nem tudott ellenállni az elé sodródott csalinak, vagyis az Ő szemszögéből tápláléknak.
A legfontosabb ismérve a jó orsónak a megbízható fék.
Manapság már az apróbb wobblerekhez is sokan használnak fonott zsinórt.
Ezen kívül még lehet trükközni, de ezt már mindenkinek a fantáziájára bízom, hiszen az egyéni kreativitás is nagyon fontos, és sokszor eredményre vezető lehet.
Forrás: Lukácsi Béla