Vitathatatlanul az ősz legnépszerűbb hala a csuka. Szerencsések vagyunk, hisz az ország telis tele van olyan horgászvízzel, ahol a csukák műcsalival is jól foghatók. Vannak körülmények, amikor a jigfejes, plasztikcsalis horgászat adhatja a legjobb eredményt. Mi most ezzel próbálkoztunk.
Egy borongós sötét napon jutottunk le a vízhez |
Ahogy az idő nyárból őszbe fordul, úgy fogy a vizeinken a növényzet. A csukák kedvenc tartózkodási helye lassan változni kezd. Míg korábban szívesen felemelkedett akár közvetlenül a töklevelek alá (legalábbis a nap egy részében), hogy árnyékból lessen a felszín közelében tartózkodó kishalakra, addig a növényzet fogyásával, és a hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan, egyre inkább a fenék közelében található meg. Ahogy hűl a víz, egyre kevésbé hajlandó elhagyni az aljzatot. Ennek oka, hogy a táplálékhalai is mélyre húzódnak, készülnek a télre, amikor a legmelegebb víz (akár a jég alatt) az aljzathoz legközelebbi régióban található majd meg. Nagy csodája a természetnek, hogy a +4 fokos víz sűrűsége a legnagyobb.
Íme a főszereplők | Látszik, hogy hajlik vissza az extrém lágy műcsali |
Persze a számunkra nem a kémia óra, a fontos, hanem az, hogy halat fogjunk. Ha olyan tavon keressük a csukákat, ahol nagyon változatos mélységeket találunk, akkor pl. ugyanazt a villantót, wobblert nem használhatjuk 1-2 méteres mélységben, ami 4-5 méteren optimális. Állandóan cserélgetni kell. Még rosszabb a helyzet, ha ezek a mélységi viszonyok (pl. egy bányatavon) nagyon gyorsan változnak. Ha a meder nagy változatosságot mutat, a legjobb megoldás a jigfejes plasztikcsalis horgászat. Ekkor az ólomfejnek köszönhetően, a csalink mindig az aljzatra ejthető vissza, és bármilyen mélységben a legjobb régióban illegeti magát. Különösek kedvezőek az esélyeink a rézsűkön, ahol más csalival sokkal nehezebb folyamatosan az aljzat közelében maradni.
A bot, az orsó, és a műcsali kiváló összhangban volt |
A gumihalak és twisterek között vannak kifejezetten csukás színek. A sárgás, narancsos, és piros változatok általában jó eredményt hoznak. Viszont mi ezúttal egy igencsak tiszta, több méterre átlátszó tóra látogattunk, ahol a nagyon élénk színekkel nehéz lenne eredményt elérni. Itt a nagyon sötét, vagy a flitteres átlátszó változatok hozzák meg a kapásokat. Az Energo Team egyik legújabb, Wizard műcsalis sorozatában kiváló szilikon csalik is találhatók. A "Swimtail Minnow" , az "Energy Shad" és a "V Tail" mind-mind nagyon fogós színekben kaphatók.
Jól jött a drótelőke, ez a műcsali nagyon mélyen lehetett a megakasztás előtti pillanatban | Kovács Adrián is szívesen csukázik |
Mi most egy 9 cm-es, Energy Shadot választottunk Yellow/Clear színben, ami konkrétan sárga hátat és átlátszó flitteres testet takar. Mindehhez egy 8 grammos, tehát viszonylag könnyű, ólommal ellátott jigfejet társítottunk. Ha már felszerelésnél tartunk, az orsó egy 1000-es Ryobi Arctica volt, a bot pedig egy jól bevált 2,10-es ET Excalibur Spin. A nagy átlátszóságú vízen ezúttal inkább monofil zsinórt tekertünk az orsóra, persze ettől a drótelőke még nem maradhatott el.
Adrián egy szép tavi csukával | Közelről láthatta a csuka milyen orsóval lett kikurblizva |
Az állóvízre való szilikon csalik igénylik a leglágyabb testet, és a viszonylag nagy tappancsokat a gumihalak végén. Ez biztosítja, hogy lassú behúzásnál is megfelelően mozogjon. A jiges technikák közös jellemzője, hogy hagyjuk a műcsalit az aljzatra ülni, majd magunk felé húzzuk egy kicsit, és újra leültetjük a talajra. Gyakorlatilag bármelyik pillanatban kaphatunk kapást, mégis elmondható, hogy az aljzatról fellibbentés után, a visszaülő fázisban érkezik a legtöbb kapás. Erre kell tehát kihegyezni a műcsalit. A legfontosabb, hogy akkora ólomfejet használjunk, ami olyan sebességgel képes megtartott bot esetén visszaültetni a gumit, hogy az életre keljen, megfelelően mozogjon. Ha a fej túl könnyű, akkor a sebesség túl kevés lesz ahhoz, hogy a farok veretni kezdjen, ha meg túl nehéz, akkor a legfogósabb stádiumban fog a csali kevés időt tartózkodni. Mindkét hiba kevesebb kapáshoz, esetleg kapástalansághoz vezethet. Ezért mondják a profik annyiszor, hogy egy-egy színnél, vagy műcsali típusánál sokkal fontosabb, hogy a felszerelésünk minden egyes eleme összhangban legyen egymással, és a csalinkat megfelelő módon vezessük.
Látszik, hogy az éles csukafogak nyomot hagynak a szuperlágy műcsalin |
Ezen a napon kapitális csuka nem akadt horogra, de több kisebb egyedet sikerült megfogni. A ragadozókat még a pusztuló növényzet között találtuk meg. Próbálkoztunk többféle csalival, de csak azok voltak igazán hatékonyak, amelyeket teljesen az aljzathoz közel tudtunk vezetni. A csukák már "lapultak" az alján, és egy fél méterrel felettük elvezetett műcsali hidegen hagyta őket. Az ilyen szituációk felismerése nagyon fontos, hisz két héttel korábban ugyanitt még a vízközt futó wobblerekkel sikerült szép eredményeket felmutatni, igaz a víz hőmérséklete is magasabb volt csaknem 5 fokkal. Mindig alkalmazkodni kell a az adott helyzethez, hogy a legtöbbet kihozzuk a horgászatunkból.
Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar visszakerül a vízbe |
Hozzátartozik még a történethez, a gumihalak tartóssága. Ezeknek az extrém lágy műcsaliknak a kompromisszuma az, hogy sérülékenyebbek, mint a hagyományosak. Az éles csukafogak itt is-ott is belemartak, s nap végére már kisebb szakadások, lukak jelentek meg a plasztikon. Amíg egyben van, a hatását nem rontja, de egy idő múlva majd az egyik apróbb delikvens le fogja szakítani a farkát, és tönkreteszi. Ezt az áldozatot be kell vállalni, hisz nagyon sok alkalommal csak ezek a szuperlágy csalik hozzák meg a halakat.
Ezen a napon minden halat visszaengedtünk |
Ezzel együtt újabb remek horgásznapot zárhattunk - és nem csak mi. Ezúttal az összes csuka visszakerült a vízbe, hátha jövőre újra megfoghatjuk azokat!