Napi feladataim része, hogy a különféle horgászcikkeket használhatóságuk, eredményességük miatt tesztelnem kell. Ez a „munka” legtöbbször örömteli, mert mi van jobb, mint azt csinálni, amit nagyon szívesen teszünk. Ezekhez a feladatokhoz az elmúlt években leginkább a Bokor Spin, a Pro Spin botjai, orsója, fonott és monofil zsinórja tartozott. Az eredeti, immár öt éves pergető botok után, már kaphatóak a Pro Spin széria újdonságai is. A megszületett termékekkel a puding próba folyamatos.
A különböző méretű és dobósúlyú pálcákat sokféle műcsalival használhatjuk, nagyszerűen teljesítenek akár a vízközti, akár a felszíni pergetések alakalmával is. Most, hogy felmelegedtek a vizek, keményebben védekeznek a halak, még inkább kihasználható a könnyű, érzékeny, mégis erős, megbízható Pro Spin pergető bot és orsó. A pergető módszerek közt a wobblerezés vízközti, és felszíni változatai is nagyon jól működnek ezekkel a pálcákkal. Ezért is örültem meg, mikor pergető feladatként kaptam a Salmo új köntösbe öltöztetett Sliderének kipróbálását. Mint a carp fantázia név is mutatja, pontyra hasonlító küllemet öltött néhány modell. Nekem nagyon megtetszettek az aranyosan, élethűen csillogó darabok. Azonnal dobozba is tettem egy-kettőt, mert tudtam, hamarosan egy pisztrángsügérben is gazdag tóra készülök. Másnap, a megérkezésem után hamar előkészítettem az újdonságokat. A Minnow formája ugyan nem a pontyokra jellemző, de neki is nagyon jól állt az új ruha, viszont én elsősorban a Sliderre voltam kíváncsi. Az egyébként is kiváló mozgású, fogós műcsali, nagyon halas küllemet kapott. Letettem a vízre, szépen, ringatózva állt a felszínen is. Elővettem még egy kishalasan, ezüstösen csillogó testvérét, majd megkezdtem a pergetést.
Csuka, de még inkább a torkos pisztrángsügér volt reményeim szerint a célhal. Ez utóbbiak, különösen amikor étvágyuknál vannak, még a nagyobb mélységekből is feljönnek a felúszó, víz tetején csábosan táncoló Sliderért. Nagyon izgalmas pillanat, amikor megpillantjuk az örvénylést, hát még, amikor magát a tátott szájú ragadozó halat. A rávágást egy ilyen pillanat teszi nagyszerűvé, nem csak érezzük a boton az impulzust, legtöbbször látjuk is a rablás pillanatát. Ennek érdekében kell ellenállhatatlanul vezetnünk, és főként szemmel követnünk a műcsali mozgását. Én most is így tettem. Indítottam az első dobást, a gerinces bottal rendesen megsuhintottam a jól dobható Salmot. A „kisponty” diszkrét hanggal fogott vizet, és egy távoli hínármező felett megkezdte a jobbra, ballra kacsázó, felszíni sétáját. A rövid, pöccintős, botspicc mozdulataimtól nagyszerű ritmusban táncolt. Ilyenkor a gyors zsinór éppúgy fontos, mint az is, hogy ne lágyuljon be a pergető bot. Az első dobást alig néhány követte, amikor már egy újabb irányt célozva, megjött a várt ragadozó hal. Nagyon szép rávágást produkálva, az éppen megállt wobblerre bukfencezett rá az első fekete. Szempillantás alatt rántotta víz alá a Slidert, és máris igyekezett vele minél messzebb futni. A meglehetősen erős felszereléssel azonban egykettőre diktálni tudtam, ezért a hal hamarosan a közelemben futkosott. Bár nem emeltem magasra a bottal, mégis dobott egy nagy szaltót is. Reméltem, hogy nem rázza ki a horgot, és ezt nem is tudta megtenni. Az elfáradó halat a könnyen kivitelezhető szájszéles kiemeléssel segítettem a csónakba. Bár nem tartozott az egészen nagyméretűek közé, a teszt miatt mégis örültem neki. A wobblert félig bekapta, ám szerencsére a horog szinte be sem volt akadva. A pontyos Salmo Slider első halaként készült el a néhány fotó, majd útjára is engedtem a vendéget.
Folytatva a pergetést hamarosan ismét akcióig jutottam, de a fröccsenős rávágás (nyilván szándékosan) közvetlenül a műcsali mellé ment. Viszont később újabb halakat kaptam a carp-os újdonságtól. Az eredményességével máris elégedett voltam, de az apró pikkelyes, ezüstszínű Sliderre is kíváncsi voltam, ez lett a kapocsban a következő. Ezeknek a Salmoknak a horgai nagyon tetszenek, mert nagyon fogósak. A horgok öblének tágas íve, hegykiképzése mind a biztos akadást, a jó halmegtartást szolgálják. A csontos szájú rablóhalaink pergetésekor ez nagyon fontos tényező. A feketesügérek, de a csukák is, fárasztás közben szinte szabadulóművészek. Megtapasztaltam ezt egyszer ezen a horgászaton is, de a többi halamnál már rendben volt minden. Bár a műcsali mérete talán indokolta volna, de egészen nagy pisztrángsügért nem sikerült fognom, viszont látványosan támadó, jól védekező, harcias halat többet is. Örömmel fényképeztem a pikkellyes szereplőket.
A felkínált műcsalikat váltogatva, a kísérletező pergetés mindig nagyon érdekes. Egy idő után az újak mellett, ezúttal is elővettem jónéhány, máskor is bizonyított, eredményes modellt. A Slidereken kívül a Minnow-t és az Executor-t is „bevizeztem” egy kicsit. Ha van igazán jól verető, csábos mozgás, úgy utóbbiak ezt különösen jól tudják. Fontos ezt megemlíteni, mert erre a villámportyára ugyan az új kivitelezések adták az ötletet, de a műcsali mozgása is mindig döntő tényező. Ezért is vannak ott a legtöbb wobbleres pergető táskájában a Salmo Frisky variációi is. Ennek az erős veretésű műcsalinak az eredményessége is közismert. Csuka legyen a farokuszonyán, amelyik ellenáll neki. Mélyebben és egészen fent is pergethetünk velük. Ezen a „tesztes” villámportyán is gyorsan szaladt az idő, azért a vége felé, az alkonyat közeledtével ismét visszatettem a kapocsba az újdonság Slidert. Utolsó dobásaim egyikén gyönyörű méretű csuka ólálkodott a műcsali alatt. A wobbler kiemelése előtt pillantottam meg, hogy követi, nézi a Salmot. Eljött a csónakig, majd rárablás helyett lazán, ellibbent. Hiába, nem sikerülhet minden, talán majd legközelebb…