A Duna-delta jelképmadara |
A nyári hónapok nem kifejezetten a csuka horgászatának kedveznek, habár elég aktívan táplálkozik ilyenkor is. A víz meleg és ennek függvényében, az amúgy is gyors emésztéséről híres ragadozónak, még inkább felgyorsul az anyagcseréje. Ha csak ezt a körülményt nézzük, akkor igen bíztatóak a meleg hónapok, viszont van más tényező is. A vegetáció igen dús a víz alatt, rengeteg búvóhely áll rendelkezésre a ragadozóknak. A táplálékhalak igen nagy számban vannak jelen mindenhol, nem kell tekeregnie az élelem után, csupán beáll egy jó rejtekhelyre, és onnan riogatja a békésen úszkáló halakat. Mindezek dacára én sosem sajnálom az időt, hogy felkeressem a legmelegebb időszakokban a tarka csuhás ragadozókat rejtő vizeket. Általában a reggeli vagy a kora esti órákban mutat nagyobb aktivitást, és ha jókor vagyunk jó helyen, bizony sok szép csukával találkozhatunk.
A szélmentes idő nem kedvez különösebben a csukahorgászatnak | Ha hullámzik a víz, mindjárt jobbak az esélyeink |
Kis hullámok, kis csuka | Az alkonyati időszak elég jó eredményekkel kecsegtet |
Az idén a megszokottól kissé korábban sikerült az első Duna-delta túrám. Június közepét írtunk és én már süttettem magam a deltai nappal. Ez a korai dátum főként a harcsák, süllők miatt vonzott a deltavidékre, de ha már ott voltam a csukás vizeket is igyekeztem felkeresni. Ilyenkor kissé melegebb van, a + 40 oC sem megy ritkaságszámba. A víz hőmérséklete +24 oC-t mutatott a Dunán, az állóvizeken ez még többet jelentett. Szokatlanul meleg volt, annak ellenére, hogy sok eső esett és a víz szintje is az átlagosnál jóval magasabb volt… Én még ilyen hatalmas vízmennyiséget életemben nem láttam a deltában. A magas vízállásnak köszönhetően olyan tavakra is megnyíltak az utak, amikre átlagos vízállás mellett szinte lehetetlen bejutni, vagy igen kemény fizikai munka árán lehet csak bevonszolni a csónakot. A korábbról jól ismert tavak teljesen más képet festettek, szinte kételkedtem benne, hogy jártam már arra. A nagy víznek, amellett, hogy bárhova eljuthattam, volt még egy előnye: nem voltak horgászok, egy hét alatt alig találkoztam 10 csónakkal a legjobb helyeken. Zavartalanul horgászhattam, nem kellett attól tartanom, hogy a tuti helyeket pár nap alatt ellepik a csónakok.
Slider fogta ificsuka | Nem nagy, de annál szebb |
Az egészen kicsik sem féltek megtámadni a Slidert | Ez a parányi fióka sincs biztonságban, ha a vízbe merészkedik |
Menekülne | Most már mehetsz! |
A kora reggeli horgászatról szó sem lehetett, az egész estés harcsázás, süllőzés után jól esett lefeküdni, nemhogy csukázni indulni. Viszont a délutáni programok általában a krokodilokról szóltak. Igaz nagy halak nem jelentkeztek, a legnagyobbak is csupán három kilóig húzták a mérleg nyelvét, de ennek ellenére jól szórakoztam és számos tapasztalattal lettem gazdagabb.
Picinyke kroki |
Csukatánc | Nincs menekvés |
Az eredmény érdekében nagy területeket kellett átpásztázni ezért olyan csalit kellett választanom, amivel viszonylag nagyot tudok dobni. A hosszú dobásoknak köszönhetően lényegesen több esélyem volt, hogy elhúzom valahol egy csuka orra előtt a csalit. Ideális választásnak a Sliderek bizonyultak, velük igen messze el tudtam dobálni, és egyszerűen nem tudtak ellenállni a ragadozók nekik. A növényzet felett csupán egy-másfél méteres vízréteg volt. A túlságosan súlyos csalik rögtön megfogták a zöldséget, ezért leginkább a lebegő modellek jöhettek számításba. Ezeket a felszíni csalikat egészen lassan is tudtam táncoltatni, anélkül, hogy elakadtam volna, és igen sok esetben ez a komótos tempó jelentette a kapást. Az átlagosnál lassabban vezetett wobbler érdekelte őket csak, néha hosszú másodpercekre is meg kellett állítanom, és amikor indítottam, akkor jött a kapás. A normálisnak mondható bevontatási sebességgel csak sügéreket sikerült fognom, de belőlük meglepően sok akadt a horogra. A természethű színeket is teljesen elfelejthettem, ami azért volt furcsa, mert általában a sekély tiszta vízben velük fogtam a legtöbb csukámat az elmúlt években. Nem volt kiemelkedő az élénk színek sikere, a legtöbb alkalommal alulteljesítettek a jól bevált élethű utánzatok mellett. Ezúttal minden másképp alakult. A rikító, kirívó színek mozgatták meg csupán a ragadozók fantáziáját, a natúr színek néha több napon keresztül nem adtak egyetlen halat sem. Napokon keresztül volt alkalmam kísérletezni a teljes arzenállal, de minden alkalommal ugyanarra a megállapításra jutottam. Egy idő után csupán három modellel is ki mertem menni a vízre és magabiztosan fogtam velük a csukákat.
Megtámadta! |
Ideges tüskés | Egy színpompás ragadozó |
Korábban említettem, hogy rengeteg sügért sikerült zsákmányolnom a Sliderekkel. A mai napig nem tudtam magyarázatot találni ezeknek a tüskés ragadozóknak a viselkedésére. A csukahorgászataim alkalmával mindig fogok néhány darabot, de ezúttal néha még többet is fogtam, mint csukát. Bátran vetették magukat a 7 centis műhalakra. Ha kisebb csalikat, körforgókat, twistereket, parányi gumihalakat tettem fel, csak az egészen aprók csipegették azokat. A rendesebb példányok a méretesebb csalikat választották. Nem tudom elképzelni, hogy táplálékot véltek volna felfedezni bennük. Valószínűbbnek tartom, hogy ingerelte őket az illegő-billegő csali, és odavágtak neki, de ezzel még nem tudom magyarázni a szokatlanul magas példányszámot.
Késő bánat |
Egy dologban teljesen biztos vagyok, a Sliderek mindig is ott lesznek a műcsalis táskámban, és nem legalul!