Nagyon sokak számára a tél az igazi süllőszezon, s ebben bizony van valami. Ahogy közeledik a tavasz, úgy lesznek egyre aktívabbak, s műcsalis horgászatuk sok horgász-örömöt tartogat. Hazánkban kétség kívül a Tiszán és a Dunán adódnak a hideg hónapokban a legjobb lehetőségek. Mi a Tisza-tó térségében próbálkozunk általában.
Az idei télen is hosszan elhúzódó áradás volt a Tiszán |
Az idei szezon részben hasonlított a tavalyihoz részben nem. Van egy érdekes jelenség, amire érdemes odafigyelni. Ha a téli vízre komolyabb elhúzódó áradás érkezik, akkor a hal a rohanó élő folyó helyett kihúzódik az ártérre. Ha ebben az állapotában komoly fagyok jönnek, lefagy az ártér, akkor hiába húzódik vissza a víz, a süllők jelentős része (de a balinok csapatai is) kinn maradnak a mellékágakban a jég alatt, és nem mozdulnak vissza a folyóba. Azokon a folyószakaszokon, ahol hosszasan van ártéri kapcsolat, szinte alig lehet kapást elérni, ide nem jön vissza a hal. Ahol viszont csak a folyó szalagja van, áradáskor kilép a hal az erdőbe, de ott nem marad kinn víz, a hal is visszakényszerül a folyómederbe apadáskor, ott sokkal jobb lehetőségek adódnak.
Twisterból a sárga és a piros-fehér hozta a legtöbb kapást |
Fontos jelenség az is, hogy a megfogható süllők száma folyamatosan fogy az idő elteltével, és egyre nehezebb olyan területet találni, amin még áll a süllő, és nincs teljesen széthorgászva. Ilyenkor, megállapodott vízen is mozog a hal valamennyit, de a 0 fok körüli hőmérsékleten nagy csoda nem történik. Az összes halmennyiség nem fog növekedni az árterekről. Ahogy haladunk előre a szezonban, a kifogott halak száma nő, és a kapások lehetősége akár drasztikusan is csökkenhet.
A Banax Iris orsó ár-érték arányban szinte verhetetlen, működése példásan hiba nélküli |
De a kesergés helyett beszéljünk inkább az időszak elején tapasztalt kedvező lehetőségekről. Az áradás lecsengése után elég jellemző helyeken marad meg a süllő. Ezek azok a területek, ahol viszonylag lassabb a víz, vagy valamilyen visszaforgó, mélyebb gödör lehetővé teszi a halak számára, hogy gyors vízen se kelljen küzdeni az árral. Az első napokban itt találjuk meg őket. Aztán ahogy lassul a folyó, elmozdulnak más szakaszokra is, ahol korábban nagyon gyors volt a víz. Szép lassan lehet őket követni, és csipegetni belőlük.
Az Excalibur Spin botcsalád most is bizonyított |
A felszerelés tekintetében egy viszonylag rövid, 2,10-2,40-es bot javasolt, melynek dobósúlya nem kell, hogy nagyobb legyen a 20-40-es kategóriánál, de ha kifejezetten kis csalikat húzunk, akár még ennél még finomabb is lehet. Hozzá való, 30-as méretű orsó megteszi, esetünkben egy jól bevált Banax Iris állt csatarendbe. Ha pattognak a mínuszok, akkor a monofil zsinórral jobban járunk. A fonott sok vizet hoz fel, ami hamar befagy a gyűrűkbe, összegyűlik az orsón, s odafagyva sok galibát okozhat. Egy jó minőségű, 0,27 mm körüli monofil tökéletes választás lehet, nem egy sprőd kezelhetetlen valami, de nem is túl vékony, amivel nem mer az ember egy igazit bevágni.
Az UV zöld szín leginkább az esti órákban volt fogós |
A Tiszán használatos plasztikok java része zöldes árnyalatú. Ezekkel nem lehet nagyon hibázni, ennek ellenére az idén a korábbi évekkel összehasonlítva több halat fogtunk fehéres változatokkal, vagy viszonylag átlátszó, de flitteres gumikkal. Vannak olyan nézetek, melyek szerint, ha eszik a süllő, azt fogja megenni, ami a szája elé kerül, s nincs akkora jelentősége a színeknek. Ennek ellenére nem árt szem előtt tartani, hogy nagyon átlátszó, igen tiszta vizeken ne az UV zöldet és az élénk színeket erőltessük, hanem a természeteshez közelieket, esetleg fekete hátút, vagy ezüst flitteres oldalút. Az ilyen napokon is a fény fogyásával, az utolsó órákban jogos lehet az UV színek használata, s ugyanez a helyzet a mély, akár 9-10 méteres részeken, ahová jóval kevesebb fény jut le.
Egy jól fejlett (valószínűleg ikrás) süllő a napfényes órák ajándéka volt |
Nekünk az idén nem sok tökéletes nap adatott, a víz inkább volt kissé opálosabb, vagy átmeneti jelegű, ahol a fehéres színek jobban teljesítenek. Ha az átlátszóság lecsökken 20-30 cm közelébe, akkor már a kifejezetten tejfehér változatok javasoltak, s időnként már jobban teljesítenek a nagyobb frekvenciával dolgozó twisterek, mint a gumihalak.
Bő hármas már egész jó méretnek számított |
Egy egész nap tekintetében azt láttuk, hogy valami miatt a délutánok sokkal jobbak voltak, mint a délelőttök. Gyakori volt, hogy délig szinte semmi sem történt, vagy csak maszatolós kapások jutottak, míg délutánra megélénkült a pálya. Próbáltam ezt eleinte a hely árnyékosságával, a nap járásával magyarázni, de másoknak is hasonló tapasztalatai voltak, égészem más megvilágítású helyeken is. A legtöbb halat nem meglepő módon a napvégi órák adták, ilyenkor elesett néhány 4-5 kg-os, vagy akár ennél is nagyobb példány.
Egy szép februári fogas, mely Mann's twisteren vesztett rajta |
Örvendetes volt látni, hogy a kősüllők is megjelentek a fogásokban, ezek jellemzően inkább apróbb twisterekre vágtak rá. Mindenki figyelmét felhívom, hogy a Tisza-tavon szigorúbb a kősüllőre vonatkozó szabályozás az országos horgászrendnél. Nem a méretes példányok napi kg limitje van érvényben, hanem darabszám korlátozás védi. Ezt nem árt tudni, mielőtt elrakjuk a halat. Mi sohasem tartunk meg kősüllőt, mindig visszaengedjük, hadd szaporodjon az állománya.
A kősüllőt mindig visszaengedem! |
Visszatérve az elején tett összehasonlításra, az idei téli szezon abban volt azonos a tavalyival, hogy ismét komolyabb áradás érkezett, ami a süllők nagy részét „kitette" az árterekre, viszont idén legalább több héten keresztül jó volt a víz, ami a tavalyi pár nappal összehasonlítva nyilván sokkal kedvezőbb. Így sikerült pár szép halat kapásra bírni, s ismét fontos tapasztalatokkal gazdagodtunk.