Mifelénk rendszeresen van remek horgászidő, általában ilyenkor nem jutok ki a vízpartra. Sokkal jellemzőbb, hogy a horgászatra szánt nap esik az eső, fúj a szél, hideg van, frontos az idő, illetve ezek különböző koktélok formájában tálalva. Nem volt ez másként szombat délután sem. Hallottuk a híreket homok viharról Pesten, lezárt szakaszról az 1-es főúton. De ha menni kell, akkor menni kell! Hosszú volt a tél, egy kis szellő igazán nem tántoríthatja el az elszánt horgászt!
A kis sziget körül mindig jól fogható a keszegnép |
Nos a szellő el sem tudom mondani, mennyire enyhe kifejezés. A szélrohamok vadul tépték a parti fűzfa rügyező ágait és magával sodortak minden könnyebb tárgyat, szákot, hátizsákot, padnak támasztott botokat, stb. Szinte csak az eső hiányzott, de az szerencsére elkerült bennünket.
Csendélet etetőanyagokkal. Fogósnak bizonyult az összeállítás! |
Felszerelésként ilyen időjárási viszonyok között szóba sem jöhetett semmiféle úszós készség vagy hosszabb bot. Gyakorlatilag lehetetlenné vált a nagyobb távolságok meghorgászása is, olyan hasat fújt a szél a zsinórba. Nem is próbálkozott, csupán néhány eltökélt horgász, ők is kevés sikerrel.
Egykezes etetőgombóc kilövés előtt | Bepillantva a belsejébe. |
Mint mondtam, az úszók, velük együtt a spicc és matchbotok egyértelműen kilőve. Maradhatott volna még a mindennapi fenekezés, de ebben a szélben nincs az a kapásjelző, ami egy helyben maradt volna a zsinóron. A feeder technika viszont pont megfelelőnek bizonyult a célra. Ha a spiccet sikerül úgy beállítanunk, hogy az utolsó gyűrű épp a víz fölött legyen, akkor csak minimális mennyiségű zsinórt ér a szél, illetve a vízfelszín folyamatos áramlása.
A felszerelés lelke a megbízható és strapabíró Power Match orsó ezúttal harmincas méretben. |
Mivel csupán néhány órás pecára készültem, otthon hagytam pellet- és kukorica gyűjteményemet (na jó, a kocsiban, elvégre sosem tudhatja az ember), csaliként csak csontkukacot használtam. Végszereléknek egy frissen tanult, kifejezetten apróhalas horgászathoz használatos szereléket kötöttem. Az elkészítése nagyon egyszerű, ezt az alábbi ábra is jól szemlélteti:
A pecához etetőanyagul a Tímár Mix Dévér Special-t választottam, mindössze egy kilogrammot kevertem be némi tavalyról maradt mézeskalács őrleménnyel és kevés csontival. A vizezésre nagyon oda kell figyelni, nehogy túl sokat keverjünk hozzá! Érdemes a partra érkezéskor először az etetőanyagot bekeverni, majd félretenni fél órára. Ezalatt nyugodtan összeállíthatjuk a botokat, elpakolászhatunk magunk körül és ha mindennel végeztünk, egy kis plusz víz hozzáadásával beállíthatjuk a tökéletes tapadást. Személy szerint nekem még sosem sikerült elsőre készre kevernem, kell az a fél óra, hogy a szemcsék megszívhassák magukat. A beetetést körülbelül 20 méterre csúzlival végeztem, apró, egy kezes gombócokkal.
Lövésre készen. | És már repül is a helyére. |
Az első órában a halak gyakorlatilag a szerelék bevetésétől fogva folyamatosan jöttek. Az is felötlött bennem, hogy inkább a csobbanások, mint az aromák csalták oda őket, de a helyben tartás mindenképp csak a kosárral folyamatosan bejuttatott etetőanyaggal sikerülhetett.
Reptethető méretű keszeg. | Szép kis uszonyos a jövő reménysége, tőlem biztos nem kell tartania. |
A botokat pontosan a fent leírtaknak megfelelően állítottam be, nem is zavarta őket a szél! Íme itt a bizonyíték, még a light feeder és pickerbotok is könnyedén használhatóak maradnak erős szélben, ráadásul dobni is könnyebb velük, mint a heavy feederjeimmel. A szél szinte képtelen belekapaszkodni a vékony botba! Egyedül a szerelék sodródása miatt kell egy kicsit átcélozni az irányt, de ez kis gyakorlattal ez könnyedén megoldható.
Stabilan, közel a vízfelszínhez. | Szélben is könnyen kezelhető, vékony pálca. |
A folyamatos kapások miatt aztán a peca második felében lemondtam a két botról. A szerelékek gyakorlatilag több időt töltöttek a parton mint a vízben. Ilyen pörgős pecánál jobban lehet szedegetni a halat egy bottal, mint kettővel. Nem kell megosztani a figyelmünket. Ráadásul sokszor volt fárasztás közben kapás a másik boton is. Nem szerettem volna, ha egy erőteljesebb versenyző berántja a botot, végülis ezen a tavon könnyen rátalálhatott volna egy két kilogramm körüli pontyocska is a csonti csokromra.
Ez a kapitális küsz pergetés közben csontira rabolt rá. Épp kitekertem a szerelékem csalifrissítés végett. |
Ezután sajnos elfogytak a keszegek, megérkeztek azonban a törpeharcsák és az etetőanyagba kevert csontikat teljes erőbedobással vették célba. Kevés olyan víz van, ahol az undok kis törpék falánksága ne jelentene problémát. Megjelenésük gyorsan pontot tett az az napi horgászatomra. A második másfél órát a partra tekercselésükkel és nem minden nehézségtől mentes horog szabadítgatással töltöttem. Hihetetlen, milyen mélyre tudják nyelni az apró horgot a mohó kis ördögök. Szomorúsággal tölt el az is, hogy bár hazájukban tekintélyesebb méretűre megnőnek, nálunk a túlszaporulat miatt azonban elcsökevényesedett egyedeket lehet szinte csak fogni. Igaz, valamelyik nap láttam egy komolyabb, hatvan dekás példányt egy merítőszákban.
Volt azért pár merítőszákot igénylő akció is. | Szép, egészséges kárász tette teljessé a horgászatot. |
Mindent egybevetve a három órás peca első fele nagyszerűen telt. A light feederem rendkívüli érzékenységének köszönhetően még szélsőséges időjárási körülmények közt is nagyszerűen jelezte a legapróbb kapásokat is. Bizonyíték erre több igazán kapitális küsz! Bátran merem ajánlani ezeket a botokat és mellé a rendkívül strapabíró Power Match orsókat mindazoknak, akik a fenekezés abszolút legérzékenyebb módján szeretnék vallatni horgászvizeinket!
A délutáni horgászat terítéke szabadon engedés előtt. |