A téli bolós peca legszebb percei közé tartozik a nagyobb testű karikakeszegek horogra csalása. A jól küzdő, a melegebb hónapokban vehemens kapással jelentkező karikáinak megfogása most is igazi élmény az érzékeny gyűrűs botokkal. Téli úszós horgászatukhoz ne csak az előkét, de a főzsinórt és a horog méretét is finomítsuk le, meglátjátok, sokkal több kapásban lesz mérhető a jutalmatok!
Gyönyörű, erőtől duzzadó karikakeszeggel ajándékozott meg a téli csatorna, amiért ebben a hidegben is a bolós úsztatást választottam.
Egy szelíd, csendes, halmozgásról alig-alig árulkodó kis vízfolyás, mely egy ötös bolognai bottal pontosan és kényelmesen meghorgászható kis méretű úszóval is.
Karikás etetőanyagom annyiban különbözik a téli dévéres és bodorkás jellegűtől, hogy szándékosan nagyobb szemcsézetűt választok, kevés benne a föld és tartalmaznia kell sok színes morzsát, valamint csemegekukoricát egészben és szétmorzsolt állapotban is, ugyanis a karikakeszeg rajong érte nemcsak a felmelegedett, de a hideg vizekben is. Bizony csemegét még, akkor is adok hozzá bőven, ha egyébként pedig az etetés alatt csontival akarom megfogni őket.
Alap keszeges kaja kevés földdel, melynek készre keverése után – kényesen ügyelve arra, hogy még véletlenül se áztassam el túlzott mértékben – jöhet a ,,karikásítás”.
Csemegekukoricával és süllyedő morzsával hozok létre egy durvább keszeges, de úgy is nevezhetjük, hogy lájtos pontyos kaját.
A mederfenéken vékony csíkban terülő igazi szín és ízkavalkád fogja odahúzni és helyben tartani a karikakeszegek apraját és nagyját.
Egy alapjaiban nehéz kaja, amit csak lágyan nyomok meg a gyors bontás érdekében azzal a nem titkolt céllal, hogy a hideg vízben csak lassan oldódó aromák azét előbb-utóbb célba érnek.
A hideg vízben csak lassan oldódó aromának idő kell míg kifejti a hatását, de ebben is segítségemre van az áramló víz, melynek köszönhetően nemcsak a felcsalizott horgomat terelgeti egyre lejjebb a kis folyón, de a kellemes iz és illatanyagok is egyre messzebb jutnak, utat mutatva a mederfenéken nagyon vékonyan elszóródó szemes kajához.
Egy utolsó de alapos keverés, és mehet is egymás után 5 darab finoman összenyomott egykezes mandarin méretű gombóc.
Pontosan, egy helyre az úszó fölé szórom be az összeset egyszerre, hogy utána az első kapások megérkezéséig ne zajongjak , ne csobogjak semmivel.
Az etetőanyag összetételének köszönhetően (durvább jelleg, sok morzsa, csemegekukorica) számíthatok be-beugró pontokra is, így a főzsinór, előke összeállítás 16/14 szokott lenni esetemben, nehezebb pályán maximum 18/16, a hozzá megfelelő teherbírású és méretű horoggal. Ilyen zsinórok esetén figyeljünk, nehogy a horgunk legyen a leggyengébb láncszem!
Apróságnak tűnő, de annál fontosabb kiegészítők, amelyek a bolognai botos horgászatomhoz nem hiányozhatnak.
Mivel folyóvízről van szó, és csontit használok, elkél a kis méretű forgó. A tizennégyes előkéhez sem tartom túlzásnak nagy testű karikák esetében a 14-es vékony húsú, könnyű pontyozó horgot.
Horgon az újabb jelentkező, jó erőben lévő karikát terelgetek a part felé a legérzékenyebb bolognai botommal.
Nehogy a spicc bánja, inkább kézzel engedek egy kis zsinórt neki a kiemelés előtt.
Kisebb karika falta be mohón a 3 szem csontival felkínált horgot.
Bejött a taktika: igaz volt pár üres úsztatás, de a csemegekukorica-csonti szendvicsre a nagyobb keszeg csábult el.
Forrás: Halmos Mihály