Ha ezt a cikket balinok olvasnák, minden bizonnyal egy thrillerben éreznék magukat. Már, csak ha abból indulunk ki, hány őnhal vesztét okozta ez a csodás csali. Én magam már közel ezer fogatlan rablót csaltam lépre, s ha ezt megszorzom azzal, ahány hasonlóan szenvedélyes balinvadász leledzik e földtekén, valószínűleg egy csillagászati számot kapunk. E tekintetben tehát balinok számára csakugyan az egyik leghatásosabb tömegpusztító fegyvert birtokolja az a horgász, kinek tarsolyában egy – vagy több – Salmo Thrill vár bevetésre.

Darázs Ádám, Közép-Európa legerősebb embere bevallása szerint nem horgászok olyan halra, ami nem bántja a kisebbet. Ő még multival is képes kidobni a Thrillt

Emlékszem, az első cikket erről a wobblerről Zákonyi Boti barátom írta, a Sporthorgász Magazinban. Másnap már nekem is volt egy Thrillem, amit hamar ki is próbáltam. Hiába, az újdonságokkal világ életemben így voltam, amit vettem, vagy kaptam, szinte azonnal ki kellett próbálnom a megfelelő helyen. Ha például magamnak gyártok egy támolygót - amit manapság elég gyakran teszek - ahogy egy kanál elkészült, máris irányba veszem a legközelebbi tavat, ahol a mozgását tanulmányozhatom. Sok helyi pecás igen furcsán szokott méregetni, amikor azt látják, hogy a stégen áll egy hülyegyerek, percekig maga előtt húzogat egy ormótlan valamit, néha elvigyorodik, aztán egy kombinált fogót húz elő, amivel igazgatni kezdi a kanalat, majd újra a vízbe rakja, vontatgatja egy kissé, miközben szemöldöke hullámzó mozgást végez… És ez így megy hosszú, hosszú percekig.

Nyáron…

Nos, az első Thrillemmel is hasonló módon bántam. Azaz, abban az esetben nem hajlítgattam kombinált fogóval, csupán az ideális vontatási sebességet igyekeztem eltalálni. Addig-addig próbálgattam, míg fogtam vele egy csukát. Igen, csukát. Én is ugyanígy meglepődtem akkor, de legalább tudtam, hogy a csali fogós, csak a horgász hülye ahhoz, hogy rendeltetésszerűen balint fogjon vele.

Ősszel…

Azóta persze már sok-sok alkalommal használtam sikerrel. Csukát ettől függetlenül így is fogok vele néhanapján, amit természetesen egyáltalán nem bánok. Érdekes módon a közhiedelemmel ellentétben a csukák is odavágnak a kifejezetten gyors csaliknak is. És ami pláne furcsa, hogy mindezt leginkább a késő őszi időszakban teszik. Ám ahogy az előbb említett halak, úgy a balin is egyre intenzívebben eszik a hideg időszak beálltával. S ha az ember rátalál azokra a helyekre, ahol a tél beállta előtt összegyűlnek, ott szabályos aratást végezhet a megfelelő csalival. Számomra ez a csali egy ideje szinte kizárólag a Thrill.

Télen

Nem csupán azért, mert szinte megszólalásig hasonlít egy jó kövér snecihez. Egyszerűen az eddig gyártott legélethűbb és legjobban mozgó balinólom. Mert ugye abban sem sokan fognak velem vitába szállni, hogy évtizedeken keresztül a balinólom volt az őnhalak messze legjobb csalija. Valami oknál fogva ezek a ragadozók előszeretettel csapnak oda a gyorsan mozgó, minimális vergődést produkáló dolgoknak. Mi több, mindez még fogósabb, ha kissé följebb egy műlegyet kötünk. Nem egyszer fordult már elő, hogy egyszerre két balint fogtam, s fárasztás közben több másik társuk követte őket. Hallottam egy legendát arról is, amikor egy balinólom hármas horgán egyszerre két balin vesztett rá. Magyarázható ez talán azzal, hogy a balinok is, akár a csirkék, egymás szájából is hajlamosak kienni a falatot. Egyiküknek bizonyára szúrta a szemét, hogy társának szájából egy jókora sneci lóg ki, miközben ide-oda menekül. A tyúkok, fácánok, kacsák is akkor kezdik el kergetni a másikat, ha az próbál eliszkolni előlük valami jó falattal. A fárasztás közben vergődő hal is hasonló reakciót válthatott ki fajtársából, s így történhetett, hogy egyszerre két halat adott egy csali. Már amennyiben csakugyan igaz a legenda.

A füredi híd, az egyik legjobb balintanya

Nos, a balinólmok fogóssága, ahogy azt említettem, sok évtizede bizonyított tény. Amióta azonban a Thrill megjelent a piacon, egyértelműen kinevezhetjük a legjobbnak. Én és több hasonlóan szenvedélyes pergető társam legalábbis ezen a véleményen van. Minden olyan tulajdonsággal bír, ami kapásra ingerli az őnöket. Nehéz, karcsú, tehát a hosszú dobásokat könnyen kivitelezhetjük. Bevontatás közben tökéletesen utánozza a sneci mozgását, s ha egy kisebb legyet kötünk fölé, megszólalásig olyan, mintha egy kishal kergetne valami rovart. Állítólag épp ez a mechanizmus kelti fel a balinok figyelmét. Az, hogy a legyet milyen messzire kössük az ólomtól, mindig kérdéses lesz. Vízterületenként oszlanak meg erről a vélemények, de a nagy átlag az 50-70 centis távolságot tartja ideálisnak.

Még szép, hogy vigyorgok!

A súly és a testforma tehát a lehető legideálisabb. Mindezeket fokozza még az a festés, ami hihetetlenül élethűvé teszi ezt a csalit. Sok cég gyárt olyan wobblereket, melyek piszok jó gyerekjátékok lehetnek, kulcstartónak is ideális, de semmilyen földi halra nem hasonlít. Valaha beszélgettem egy szerb wobblertervezővel, aki szintén osztotta azt a véleményt, ami egyrészt az én meggyőződésem, másfelől több félprofi pergető is vallja: Az a műcsali a leginkább fogós, ami a legjobban hasonlít egy átlagos kishalra. A Thrill tehát ebben a tekintetben is kifogástalannak mondható.

Egyenbalin a merítőben

Így késő ősszel bizony a balinok is lassulnak valamelyest, nem feltétlenül a felszínen vontatott gyors ólmok a legmegfelelőbbek. Nagyobb bandákban portyáznak, és általában a meder közelében, vagy az alsóbb rétegekben lelhetünk rájuk. Nem ritkán 5-6 méteres mélységig kell engedni a csalit, s azt ritmikus emelgetéssel érdemes bevontatni. Jómagam a Tisza egyes szakaszait járom ilyenkor, s ha ráakadok egy csapatra, hosszú órákig élvezem a halfogás minden örömét. Jókora dobás után megvárom, amíg a Thrill feneket ér, aztán viszonylag gyorsan tekerni kezdem az orsó karját. Persze, korántsem olyan sebességgel, ahogy azt nyáron teszem, amikor a felszínen ugrasztom a legyet. Négy-öt tekerés után hagyok egy kisebb szünetet, hogy a csali megállva süllyedjen, s aztán újra begyorsítok. Vannak olyan napok, amikor minden fázisban történik kapás. Megálláskor, süllyedéskor, gyorsításkor és vontatás közben is. De azt észrevettem, hogy lényegesen fogósabb így a módszer, mint amikor egyenletesen húzzuk. Sőt, egyes napokon süllő, csuka is rajtaveszít a süllyedő sneciimitátornak.

Ő a tettes

Pergető szezon van. Szerencsére ez a sportág az egyik leginkább halbarát is, sok blinkeres pecás érzi a kifogott halat legyőzött ellenfélnek, s horogszabadítás után általában ismét szabadon úszkálhat a szép ragadozó. A balin pedig szintén sportszerű, hajlamos elárulni magát látványos rablásaival. Horgászata is élmény, fárasztás közben pedig igazán keményen védekezik. Kapás tekintetében meg aztán igencsak kuruc módon viselkedik! Olyan vehemenciával bír odacsapni a csalinak, hogy néha a botot kis híján kirántja az óvatlan horgász kezéből. Épp ezért jó szívvel javaslom mindazoknak, akik kedvelik a pergetést, szánjanak időt a balin horgászatára is a csukák mellett. Nem csupán azért, mert e nemes halfaj horgászata páratlan élménnyel bír, hanem mert itt legalább bizonyíthatóan van egy csali, ami kimagasló eredményt garantál!