A feeder versenyszabályzat nagyon szigorú, természetesen nem véletlenül! Ahhoz, hogy végszerelékünk megfeleljen az előírásoknak, kritériumok sokaságát kell szem előtt tartanunk. Nem vagyunk azonban mindig versenyen, a hétköznapi pecák során lehetőségünk nyílhat kísérletezni a szabályzatnak nem megfelelő, ugyanakkor nagyon egyedi és, mint ez alkalommal is kiderült, roppant eredményes végszerelékekkel.
Nem is olyan régen olvastam egy angol magazinban néhány igazán érdekes technikáról, melyek közül egy különösen is felkeltette a figyelmem. Még mielőtt lelőném a poént, annyit elárulok a szerelékről, hogy a bojlis horgászok körében már réges-régen használt megoldásról van szó. Legnagyobb előnye, hogy szinte nullára lehet csökkenteni vele a gubancok számát, illetve az, hogy remekül dobható. Igen, a helikopteres végszerelék a megfejtés! De mindezt feederes kivitelben? Miért ne?! Nézzük, hogyan is kell használni!
Tényleg csak néhány apróságra van szükség az elkészítéséhez.
A szerelék lelke az úszóütközők között elhelyezkedő gyorskapocs, melybe előkénket akasztjuk.
Már első pillantásra is megfogott az egyszerűsége, hiszen tényleg gyerekjáték elkészíteni ezt a szereléket! Mindössze néhány apró részletre kell figyelnünk. Első lépésben húzzunk fel a főzsinórra két úszóütközőt. Őket követi egy gyorskapocs, melybe a megkötött és semmiképpen sem túl hosszú, maximum 25 centiméteres előkénket fogjuk akasztani. A szilikon hüvely szerepe kiemelten fontos, hiszen ez tartja el a lágy, monofil zsinórból kötött előkénket a főzsinórtól, nagyon lecsökkentve ezzel a gubancolódás esélyét. A gyorskapocs után ismét kettő úszóütköző következik, melyek alulról fixálják előkénket. Azért kettő, mert ezeken kívül nem lesz más, ami a horogelőkénket megtartaná, így egy termetesebb hal fárasztása során az lecsúszna egyenesen a kosárig. Majd ha ezzel megvagyunk, akkor kössünk egy megfelelő méretű fület a főzsinór végére, melybe könnyedén bele tudjuk hurkolni kosarunkat!
30 grammos méretben használtam a „distance" kosarat.
Ahhoz azonban, hogy valóban ki tudjuk használni ennek a végszereléknek minden előnyét, nagyon fontos, hogy olyan típusú kosarat válasszunk, mely átlag feletti dobási tulajdonságokkal rendelkezik! Erre, véleményem szerint, az úgynevezett „distance" kosarak a legalkalmasabbak. Sajátosságuk, hogy ólmozásuk a kosár legalsó részén helyezkedik el, így a dobás során rakétaként süvítenek. Segítségükkel új távlatok nyíltak a hagyományos oldalkosaras horgászatban, hiszen, egy megfelelő bottal és orsóval, akár 50-60 méterre is pontosan lehet velük horgászni!
Az ólmozás teljes egészében a kosár alsó részére került, ezért is dobható ennyire messzire és pontosan.Egy hurok segítségével kötöttem fel a kosarat.
Hiába van azonban egy hatékonyan működő végszerelékünk, a megfelelő felszerelés és csalogatóanyagok nélkül mit sem ér az egész. A keskeny csatornákon történő horgászathoz érdemes rövid, finom feedereket választani. Az új Benzar Competition feederek 330-as hosszban a lehető legjobb alternatívát kínálják ezekre a horgászatokra! Hihetetlenül könnyű, kellően lágy ugyanakkor rendelkezik azzal a gerincességgel, mely egy vérbeli versenypecává avanzsálja a botcsaládot!
Versenyszerű horgászatra termett!
5 spiccel rendelkezik a bot, melyekből a 0,75 unciás a legalkalmasabb ehhez a technikához.
Tökéletesen látható bármilyen fényviszonyok között!
Remek párost alkot a bot a 4000-es Zauberrel!
Az alapozó etetést követően, melyet szintén ezzel a végszerelékkel végeztem, természetesen horog nélkül, már az első dobások során volt érdeklődés csalim iránt. Kezdetben sok volt a rontott kapásom, melynek az okát sokáig nem értettem. Aztán gondoltam egyet, majd úgy állítottam be végszerelékemen a horgot, hogy az pontosan a kosár mellett helyezkedjen el a fenéken. Ezt követően, bő 2 órán keresztül, nem volt vesztett halam. Ez volt az az időszak, amíg etetőanyagom elegendő vonzerőt jelentett a csatorna halai számára, melyek határozott kapásokkal tudatták, hogy étvágyuknál vannak és ízlik nekik a Competition kaja, élő pinki csalival kombinálva. Később aztán, ahogyan lenni szokott, kezdtek a halak eltelni az etetőanyaggal, egyre „láthatatlanabb" kapásokat produkáltak. Ekkor jött el az idő arra, hogy előkémet jóval feljebb húzzam a főzsinóron, eltávolítva ezzel a felcsalizott horgot a kosár közeléből. Az elgondolás működött, újra jó ütemben tudtam fogni a karikákat! Végül számlálómat 36-szor ütöttem le a 4 órás horgászat alatt, úgyhogy semmi okom nem volt panaszra!
A két szem pinki remekül működött!
Halaim döntő többsége karikakeszeg volt.
Azért 2-3 dévér is tiszteletét tette.
A horgásznap tanulsága egyértelműen az volt, hogy igenis érdemes kísérletezni mindig valami újjal, hiszen nagyszerű élményekhez segíthet hozzá egy-egy, eddig ismeretlen technika! Én egészen biztosan nem most horgásztam utoljára a helikopteres feeder-végszerelékkel, hiszen egyszerű, de legalább annyira nagyszerű is!
A felszerelés minden eleme jelesre vizsgázott!
Az újdonság erejével hatott a halakra is!
Forrás: Szabó Bence Fotók: Lukácsi Béla