Így nyakig a télben, hidegben, hóban, jól esik visszaemlékezni a melegebb évszakokra. Már az őszi időszak is kellemes emlékeket idéz fel, nem feltétlenül kell a nyári napokig visszakalandozni. A szabad vízfelületek emléke kellemes érzéssel tölt el. Mennyivel kedvesebb látványt nyújt ez egy pergetőhorgász számára, mint a fagyba zárt téli természet. Noha a téli horgászatoknak is megvan a varázsa, de én kissé korlátozva érzem magam a jég hátán.
Kellemes őszi napokat töltöttem el csónakban a vízen ringatózva, illetve a parton bóklászva egyaránt. Kora reggelek a vízparton, látni, amint ébred a természet, napfelkelték megunhatatlan látványa, a párás víztükör, gémek, vadrécék röpte bontakozik ki a ködből, és a jóleső koppanós kapás a bot hegyén.
Egy átlagos őszi reggel |
Elsősorban ilyenkor a süllőket hajkurásztam, de természetesen más halakkal is összefutottam a tüskéshátúak utáni cserkeléseim közben.
Átlagos napnak néztem elébe. Felhők az égen, ki-kikandikált közülük egy-egy napsugár, a csónak a vízen ringatózott, a hullámok lágyan ütődtek a ladik szélének, minden olyan volt, mint korábban, csak a naptár mutatott más dátumot. Harmadmagammal voltam a csónakban, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy süllőt fogjunk.
Meredek medertörés közelében engedtük le a horgonyt. Rövid turkálás után egy zöld csillámos gumihalat emeltem ki a dobozomból. Bemelegítésnek jó lesz – gondoltam.
A csónak alatt billegettem a plasztikot, már azon voltam, hogy felcsévélem és újat dobok, mikor az egyik csuklómozdulatot követően erőszakos rávágásnak tartottam ellen. Egy suhintással besegítettem a horognak, hogy biztosabban akadjon. Görbült a bot a kezemben és ellenfelem erőteljes, de furcsa rohamokba kezdett. Nem tudtam rájönni, hogy milyen halat foghattam, abban a pillanatban sügérre gyanakodtam, de nem mertem volna nagyobb összeget feltenni rá. Kevéssel a fárasztás kezdete után egy kövér kárásszal néztem farkasszemet. Szabályosan szájba kapta a gumit. Ritka vendég, de korántsem szokatlan. Társaim a csónakban jót nevettek. Érdekesen indult a nap. Néha nem azt fogunk, amit szeretnénk, de ezzel nincs is semmi probléma, csak halból legyen.
Korrekt akadás |
Általában más módszerekkel kárászozom |
Korántsem ez volt az egyetlen olyan akcióm, mikor a célzott hal helyett másfélét vehettem kézbe.
Erőteljes eső zúdult a környékre, a patakok által táplált tavak bezavarosodtak. Nem a legideálisabb körülmény a műcsalival történő horgászatra, de ha egyszer valamit a fejembe veszek, akkor csak ritkán lehet eltántorítani engem, pláne, ha horgászatról van szó. A vizes parton nem volt teljesen egyszerű a közlekedés, jókat lehetett korcsolyázni a meredek partoldalon. A kevésbé zavaros részeken igyekeztem eredményt elérni élénk színű gumihalammal. Türelmesen emelgettem csalimat a fenék felett, várva a jól megérdemelt kapásra. Hosszas dobálás után sem történt áttörés, nem akartak tudomást venni rólam a halak a lehűlt és homályos vízben. Kegyetlen játék ez, az ember nem tudja eldönteni, hogy a víz minősége miatt nincs kapás, rossz csalival próbálkozik vagy csak egyszerűen nincs hal a közelben. Lassan centiről-centire araszolva haladtam, igyekeztem minél aprólékosabb lenni. Aztán megtörtént, amire vágytam. Erőteljes kapás és hal védekezett a zsinórom végén. Nem éreztem a szokványos fejrázásokat, de azért bíztattam magam, hogy süllővel van dolgom, aztán a sárgás vízben egy domolykó jelent meg. Szájában teljesen eltűnt a gumihal. Már többször fogtam domit gumival, semmi meglepő nincs benne. Aznap nem ez volt az egyetlen példány, még néhánynak gusztusa támadt az élénkszínű kishal utánzatra.
Tisztességesen behörpölte | Ők is szépek |
Egy jobb példány | Kis gumievő |
Eltorzult testalkatú domolykó | Egy picinyke kroki a süllőknek szánt gumira |
Szerencsére kevés kivételtől eltekintve mindig jöttek süllők is, hisz az őszi szezon nélkülük semmit nem ért volna. Sok boldog percet szereztek mikor a felszínen megjelentek kifeszített uszonyaikkal, idegesen rázva a fejüket.
A szokottnál is melegebb napok voltak, 18 fokos csúcshőmérséklettel. Kellemes volt ez az idő a csónakban kuporogva, de a halak kapókedve megcsappant. A tó vizén folyamatosan cirkáltak a csónakok, mindenki kereste a halat, a megszokott helyeiken a horgászok nem fogtak semmit. Nem láttam értelmét beülni azokra a helyekre, amit már mások is átfésültek, inkább lehorgonyoztam a legakadósabb, legnehezebb terepen, soha egy csónakot nem láttam oda bekötve. Tudtam, hogy kell lennie ott halnak és csak kitartás kérdése az eredmény. Arra is mérget vehettem, hogy csalival meg fogom fizetni az árát, de a kapás érdekében bármire hajlandó voltam. Nem csalódtam, már elsőre elakadtam, de sikerült kipöckölnöm a horgot. A második dobásra már jött is egy enyhe kopp, aminek még időben nyúltam oda és máris fáraszthattam. A mély vízből nagy élmény volt feltornázni a halat. Szép köröket szalad a csónak alatt, de végül csak feljött a felszínre. Ilyen gyors sikerre nem számítottam. Mondanom sem kell, hogy sokáig időztem azon a helyen, minek következtében beszaggattam pár gumit, de süllőket is fogtam. A nap végén elégedetten húztam partra a csónakot.
Süllőknek szánt vegyes tál | Itt még kétesélyes a játszma |
Ezért megyünk a vízre | Jó érzés kézbe venni őket |
Őszi tutaj |
Ilyen és ehhez hasonló horgászatok színesítették a tél beköszönte előtti időszakot. Jóleső érzéssel tölt el visszalépni kicsit az időben és feleleveníteni a történteket, talán így könnyebben elviselhető a böjt ideje.