Valami éktelen, csontvelőig hatoló hang hasított a fülembe egész mélyen, majd rájövök ez a jól bevált ébresztőórám. Már rutinosan nyomnám le a szundi gombot, ami még enged egy rövidke ébredezést, de hirtelen belém nyilall a gondolat: Ma szabadul a balin, nekem pedig a vízparton a helyem.

Mintha csak Ő csörgetett volna nekem ezen a hajnalon.

Bármely halunk tilalmi idejének lejárta után, mindig jobban pezseg a horgászvér. Ennek lehet csak a tilalom alatt kialakult hiány az oka, de a halfogás nagyobb esélye is többet nyom a latba. Ha rövid ideig is, de békén hagyta mindenki a balinokat. Persze volt nekik dolguk bőven, hiszen a szaporodási ösztönüknek kellett eleget tenni, az ott elvesztett energiát pedig pótolni kell.

Vakítóan csillogó ezüstös csillogás ami jellemző a balinra.

A kikötőbe haladva az autó monoton zúgását, a gondolataim törik meg. Már szinte érzem az első rávágást, azt a balinra jellemző összetéveszthetetlen erőt, ami miatt az adrenalin az egekbe szökik. Így szinte észrevétlenül telik el az utazás és máris a kikötőben, utána pedig a hajómban találom magam és gondolkodás nélkül indulok a kedvenc helyeimre! Egy horgászat számomra nem csak a halakról szól, imádom a természet látványát, illatait, hangját és minden rezdülést, ami vele jár. Az sem probléma, ha nem fogok halat, hiszen mindig ott van a Tiszának a semmihez sem hasonlítható illata, ami ha becsukom a szemeimet most is velem van egy kicsit. Sokszor vagyok úgy, hogy horgászat közben becsukom a szemem, és szippantok egy nagyot a levegőbe, hogy magamba zárjam ezt a semmivel sem összehasonlítható érzést.

Kérdés, milyen színtónusú szélhajtó küszök lakják a vízterületet? Érdemes ehhez igazítani a választott csalit.

Persze a horgászat sem mellékes, hiszen ezért jöttem. A jól bevált felszerelést veszem elő, szerencsére maximálisan megbízhatok benne, hiszen tudom, tökéletes minden eleme. Persze picit furcsa annak a tükrében, hogy oroszlánrészt vállalok a termékfejlesztésben és tudom a bot, az orsó vagy akár a zsinór fejlődésének történetét. Egy a lényeg a nevemhez köthető felszerelésekben maximálisan megbízok. A megfelelő csali kiválasztásával folytatom a mai napot. Őszintén megvallva, nem kell sokáig keresgélnem a balinos csalik között, mivel a Salmo Thrillben megvan a balinozáshoz szükséges ismérvek szinte teljes tárháza. Imádom ezt a csalit, hiszen egy világbajnoki bronzérmet is köszönhetek neki és rengeteg élmény kötődik hozzá. Szerencsére ismerem a környéket, így tudom azt is, mely szín vagy színek jöhetnek szóba a mai napon. Bármennyire is furcsa a balinok már a kisebb színváltozásokat is megkülönböztetik, éppen ezért vagyok minden esetre felkészülve. Mindig itt vannak a favorit színek a csalijaimból, a zöldes árnyalat, a kékes ezüstösen csillogó, vagy akár a fehér egy kis piros pikantériával az állán, minta sebesült lenne a műcsali.

Ezzel a bottal a kisebb balinok fárasztása is élményszámba megy.

Azért a színválasztásnál egy picit hezitáltam. A biztonság kedvéért a kapocsba került kékes szín mellé, kikészítettem még párat. Veszek egy nagy levegőt és máris repül a csalim a kiszemelt helyre. Az első bevontatás mindig egy kicsit felfokozottabb hangulatban történik, a csali vezetés minden pillanatában várom a kapást. Aztán a dobások számával ez egyre lankadni szokott mígnem, mint most is, megérkezik a várva várt katarzis, az a hihetetlen erejű rávágás, amiért ma reggel is elsőre kipattantam az ágyból. Annyira váratlan tud lenni, mint egy zivatarban a közelben lecsapó villám. Tudjuk, hogy valószínű be fog következni, mégis mindig megriadunk, és összerezzenünk. Most is áthatott ez az érzés, persze a rutin már az izmaimat bevágásra irányított, vagyis, inkább rögtön fárasztásba kezdtem, mert a balin valószínű ellentétes irányban rontott a csalimra. Ennek a kapásnak köszönhetően már karikában volt kedvenc botom, és a nevemmel fémjelzett ProGuide orsóm fékje is megszólalt, jelezvén ez nem csak egy egyszerű koppintás volt.

A Salmo Thrill nem véletlenül rendelkezik ennyire élethű szemekkel, bár a balinnak nem sok ideje van megnézegetni.

Aztán a balinra jellemző módon az első erőteljes kirohanások gyorsan elcsitultak, majd megszelídülve jött felém, hogy egy pár tiszteletkört leírva előttem, végre megszákolhassam. Kézbe véve a balint a hibátlan pikkelysort nézem végig, a rajta megcsillanó fény a Balaton nyári csillogására emlékeztet. Pont olyan ezüstős és persze vakító is. Aztán jön az újabb rutin, a nagyon gyors fotó és az elengedés.

Méretben is válogathatunk.

Egy újabb nagy levegővétel után máris repül a csalim az újabb kapás reményében. Közben persze nem egy helyben horgászom, hanem egy kicsit cserkelek is, erre nagy segítségemre van a modern technika. Tudom, sokan azt vallják, egyszerű csónakkal és egy pár evezővel közelebb kerülünk a környezethez. A mai modern technika, ha jól bánunk vele, jól megfér a természettel is. Az elektromos kisegítő motor, szinte hang nélkül visz a nádas mellett, ahol a balinok tizedelik a környék ívásra is készülő apróhalait. Mivel nem köti le a figyelmem az evezés, szemmel tarthatom a víz minden rezdülését, és a távolabbi rablásokat is felfedezem. Evezés közben könnyebben estem ki a ritmusból. Egy-egy távolabbi rablást, ha észre is vettem, eleve nem volt kezemben a bot dobásra készen, így a rablásra csak későn és pontatlanul tudtam reagálni.

Még a tilalom előtt feltöltődtem, ez a méret azért már jobban megdolgoztatja a botot.

Most is egy távolabbi rablást észleltem, sajnos nem volt annyira közeli, hogy egy nagyobb dobással elérjem a rablás helyét. Így kénytelen voltam a csónakom pont a rablás helye felé irányítani. Újabb rablás nem volt észlelhető, de a szemem sarkából követtem a pontos helyet, és amikor kellő távolságban voltam, megcéloztam a messziről kiszemelt pontot. Mielőtt vízre ért volna a Thrill a felkapó kart átváltottam, mert tudtam, itt azonnal bekövetkezhet a rávágás. Mintha csak előre megírtam volna a forgatókönyvet szinte a vízbecsapódás pillanatával már magával is ragadta a műcsalim egy elemi erő. Újabb balin a horgon! Ő is hasonlóan az első társához könnyen megadta magát.

A májusi balin.

Egy apró kiegészítő egy fluorocarbon előke a tisztább vizekben jól jöhet, és a saját márkás kész előkére tettem le a voksom.

A fárasztás utolsó fázisában azért van némi harc, de az igazi adrenalin bomba a fárasztás első negyedében történik.

A hullámzó vízfelszín sem akadály, a balin fogásra.

Már itt éreztem, megérte felkelni, hiszen az élmény már az enyém. A Tisza illata mellé balinkapások, és fárasztások is társultak, ami hosszú időre ad feltöltődést. A legközelebbi hajnali óracsipogás pedig nem is lesz annyira borzasztó.

Lukácsi Béla